Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-08 / 14. szám
221 222 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. oly mély hatást gyakorol az emberekre, hogy ezek mindig hajlandók a vallási szervezetet venni irányadóul az állam szervezésében is. A katholikus államok kormánya, mivel mintául az egyházé szolgált, csak zsarnoki lehet, mig a reformatio az ós keresztyénséghez való visszatérés lévén, mindenütt szabaddá teszi a szellemet, s ellen áll az önkén} uralomnak“. — Példáit ide vonatkozólag különböző népek történetéből meríti szerző. Majd az egyes országok vallásos viszonyait veszi vizsgálat alá, s úgy találja, hogy a kath. népek irányadó osztályai kevésbé vallásosak mint a protestáns népek-é. „Az a közönyösség — igy ir — melylyel legutóbb két olyan dogmát fogadtak, melyek hajdanában] a legerősebb ellenzést szülték — s szakadásra vezettek volna — jele annak, mely nagyon lehanyatlott a katholicismus körében a szellemi élet“. Talán nem tévedünk, hogy szerző itt a szeplőtelen fogantatás és a csalatkozhatlanság dogmáiról szól. Végül a protestáns és katholikus államok iskoláit veszi vizsgálat alá, s azt tapasztalja, hogy „a protestáns államokban, Augliában, Hollandiában világi s nem felekezeti jellegű ugyan az iskola, de a keresztyén szellem mégis egészen áthatja. Katholikus államban a nem egyházi iskola nem élhet másként, mint ha ádáz harczot folytat a klérus ellen, mely meg akarja ölni, s ennélfogva nem lehet más, mint vallásellenes“. Korunk ultramontán iránya ellen lenne e tanulmány alkalmas orvosság, bár bevennék azok, a kiknek arra leginkább szükségük van. A füzet második tanulmányának czime,, A klerikális párt Belgiumban“. Ezen tanulmány már nem oly általános kérdésekkel foglalkozik, mint az elébbi, ebből tüzetesen Belgium belviszonyaival ismerkedik meg az olvasó A klerikális pártnak erejét az európai államok sorában leginkább érzi Belgium s ezért a pártnak az államhatalom ellenében való túlságos befolyása miatt sajnálja szerző a prot. Hollandiának Belgiumtól elszakadását. A belga szabadelvű pártot a klerikálistól e kérdés választja el: „Fenntartsuk-e a klérus befolyását, vagy küzdjünk ellene, különösen a közoktatás kérdésében“. E tanulmány folyamán van alkalmunk látni mint : nehezedik rá a klérus a gyóntatószék, az egyházi szertartások stb. által az egész belga társadalomra, iparra, kereskedelemre, igazságszolgáltatásra, képviselőválasztásra, [ nevelésre, házasságra, önművelésre, társulatokra stb. stb. j Függelékül csatolva van a Belgiumban 1866-ban tartott összeírás alkalmával talált szerzetek és szerzetesek száma, mely szerint az alig 6 millió lakosságú országban 1165 szerzet s ezekben 14698 férfi és nő szerzetes íratott össze. Annál hátrányosabb e nagy szám az államra nézve, mivel némely szerzetesek rendfőnökei Kómában élnek, s igy ezek az állami intézményekkel össze nem függő, sokszor egészen ellentétes irányban vezettetnek. Mind azon apróbb czikkek, mik még a függelékben a klérus törekvéseit Belgiumban megvilágítják, hazánkra nézve is tanulságosak, hol szintén ki van adva a jelszó, hivatalokra, tisztségekre csakis katholikusok választandók. Ezek folytán a fentirt művet olvasóink figyelmébe ajánljuk. A mű ára, mint értesültünk, 80 kr. Kis Ernő. fáMM. Jézus *). Egykor — emlékszem, gyermek voltam még én — Anyám szelíden az ölébe vett, — Ügy elmerengek most is az emlékén — És elmesélte szent történeted: Előttem állt a betlehemi jászol, Tündöklő csillag, Napkeletén, távol, Angyalok zengtek titkos csöndes éjen .... — Kértem anyámat — olyan szép — meséljen! És ő mesélt: „Nézd édes kis cselédem, Áldott Jézus a jászolba’ pihen, Most föltárul —nézd— előtte az éden: Ott szenderg anyja puha ölében“ .... — Ez éden üdvét én is érzérn akkor: Anyám ölében — téli alkonyatkor — Ekkor lettél te, világ Megváltója, Kicsiny szivemnek örökös lakója! Elszenderültem .... A mesének vége; Álmodtam hozzá — mit? — már nem tudom! Az oly szép volt: tán fönnjártam az égbe1 Te véled, nálad édes Jézusom! Mert ébredéskor úgy szerettem volna: Ha fölvezetne hosszú, nagy lajtorja, Föl a magasba, Jézusom te hozzád, Hogy megláthassam nyájas szelíd orczád!... Soha sem tudtunk, soha tovább menni; Itt mindig, mindig elszunnyadtam én; Nem is kellett hajh! a gyermeknek semmi: Mint elpihenni anyja kebelén!.. Ez volt akkor még minden üdvösségem, Azt is te adtad, áldott Jézus nékem! Ez volt akkor még minden boldogságom Ezért is a te szent nevedet áldom! Később, mikor már több után is vágytam A sors az élet mess*« elvetett! Egyedül állok én, a nagy világban, S csak előveszem szent történeted; A hol elhagytam, csak folytatom ottan: S ez a félénk szív fölhevül, meglobban, S kibontja szárnyát ez a csüggedt lélek . . És újra küzdők és újra remélek! Ha föl’.egek komorulnak fölöttem, Ha tenger ár, vadörvény fenyeget, *) A »Mi Otthonunk« (Pozsony) pályázatán dicsérettel kitüntetett költemény.
