Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-03-12 / 11. szám
183 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 184 következtében, satnyul teste, satnyul lelke; ránk illik Horatius szava a túlterhelés miatt: Aetas parentum peior avis túlit Nos nequiores, mox daturos Progeniem vitiosiorem. (Carm. II. 6.) Csak egy és pedig csak egyetlen gyógyszer van: a tananyagnak minden tárgyban való leszállítása s a heti órák kevesbítése. De itt a bökkenő! Melyik szaktanár nem tartja tárgya minden egyes részletét el nem hagyható fontosságúnak? Melyik nyugodnék bele az órák számának ke. vesbitésébe, mikor a mostani nagy óraszám is kevés? Az egyik tárgy szükséges, mert észfejlesztő, formális képző erejű; a másik szív s jellemkepző; a harmadik nélkülözhetetlen a gyakorlati élet, a negyedik az általános műveltség szempontjából. Teljesen igaz! Csak az a kérdés, vájjon egy-egy szempontból több tárgy szükséges-e s oly nagy terjedelemben? A tantárgyak megválasztásában, a tananyag korlátozásában a gymnásiumnak pontosan meghatározandó — a régitől elütő— célján kivül a másik főszempont csak az ifjúság testi nevelése lehet; a gymnásiumnak az ifjúság testi erősödését is elő kell mozdítania , ép ezért föltétlenül szükséges a tananj’ag leszállítása, az óraszám apasztása, ha komolyan gondolunk az ifjúság testi nevelésére, erősödésére; e nélkül hiába a legjobbat célzó rendeletek; csak az óraszám leszállításával hajtható végre teljesen a délelőtti tanítás, a mely nélkül az ifjúság testi nevelése nem valósítható meg; csak igy használható föl a felszabadult délutánok nagy része a testi erősödésre alkalmas tornákra, játékokra, fürdésre, korcsolyázásra; csak igy tehet eleget az ifjú a társadalom egyes követelményének pl. zenetanulásnak stb.. .-nek. De hogy a délután valóban szabad legyen, ne legyenek elhalmozva a növendékek sok készüléssel, vegye lelkére minden tanár, a mit az Utasítások ajánlanak: „Az oktatásnak a tananyag megfelelő elsajátítását, tüzetes megfigyelését, helyes megértését s pontos emlékezetbe vésését magában a tanitás folyamán kell eszközölni“ stb. — A testi nevelés szempontjából föltétlenül szükséges a bajoknak minél előbb való orvoslása; mindenki belátja, hogy a jelen helyzet tarthatatlan, ne halogassák az időt, a csak valamivel javított órarendis többet fog használni a növendék testi s jövő életének, mintha a tökéletes tanterv miatt még évekig várunk ; mind eme szempontok érvényesítése szempontjából a prot. zsinatok, conventek tanügyi bizottságának föl kellett volna emelnie nyomós, magasabb helyen meghallgatásra számítható szavát! Ebben nyilatkoznék kitűnő hivatása a tanügyi bizottságnak, ne foglalkoznának kicsinyes, többnyire a tanárok egyéniségét, jogait megnyirbáló az (ősök példáival ellentétben) rendeletek gyártásával; hisz amely tanárt nem a lelkesedés vezet a tanári pályán, azt a rendeletek se teszik jóvá, a lelkes tanárokat pedig elkedvetlenitik, midőn tapasztalják, hogy önzetlen munkájuk csak ily rendeLetek alkotásával nyer elismerést a legfőbb testületnél: hanem mint a prot. élet elitje, úgyszólván, a tanügyi politika magaslatára emelkedve s megismerve tanügy fink bajait, emelje föl nyomós szavát, memorandum alakjában tárja föl a minister előtt azokat, mutasson rá hogy hiába valók a minister legüdvösebb rendeletéi, ha azok idő hiánya miatt úgy sem valósíthatók meg, hogy igy a ministerium tapasztalná, hogy a felekezetek is mernek gondolkodni a tanügy terén s nemcsak összetett kézzel fogadják a ministeriumnak gyakran épen nem tapasztalaton alapuló intézkedéseit. Ily módon nyomós szavuk meghallgatásra találna, a ministernek magasztos munkájában szívesen látott segítői lennének, a tanügy javulásával pedig közreműködnének az ifjúság áldásos nevelésén, oktatásán s igy a haza boldogságán. Sőt ez kötelesség is lenne, ha nem akarják, hogy puszta phrasissá legyen, amit anyiszor hallunk emlegetni, hogy az iskolák a vallás veteményes kertjei.“ A convent tanügyi bizottsága pedig magát megtisztelőig járna el, ha fontos munkájá ban segítő társul venné a jól szervezett prot. tanáregyesületet, melynek tagjai a gyakorlat terén működve bő tapasztalattal rendelkeznek. S ezzel befejezem reflexióimat; használtam velük a Szerkesztő urnák *), volt nehány számra a tanügyi rovatban betű; — hogy meghallgassanak, arra cikkem első betűjének leírásakor sem gondoltam, hisz tanár vagyok, gondolataim saját tapasztalataimon alapulnak, jót akarnak s ép ez a—bajuk; ne küzdenék csak a gyakorlat terén, ne ismerném csak azt a műhelyt, a melyben a kis tanuló izzadva küzköd, a melyben á fejlődő értelmű ifjú sok homályossággal küzködve törekszik világosságra, de tennék csak úgy mint sokan, kiknek sem családjuk, sem gyermekük, Írnék kötetekre terjedő gyakorlatilag nem alkalmazható, soha meg nem valósítható, hangzatos szavú elméleteket, szabályokat a családi életről, gyermek nevelésről (a la Gerando) mint kitűnő paedagogust hirdetnének! De arany szabály: Tu nihil invita dices, faciesve Minerva. Dr. Kapossy L. Egy kis ébresztő. A világ legnagyobb erkölcstanitója mondja, hogy nem azért jött, hogy békét, hanem hogy háborúságot szerezzen. Úgy látszik, hogy nekem is ez a küldetésem. Úgy is volt, úgy is lesz, mig a világ csak állani fog, hogy az igazság hirdetése mindig csak háborút fog produkálni. Hogy menynyiben igaz ezen állításom, hivatkozom azokra a kik előtt ismeretes a dolog, — mert hiszen ezekhez akarok most is szólani, — hogy volt-e mostanában b.-somogyi egyházmegyénkben ollyan háború, a milyet 1881-ben kelt, a pénztárak akkori kezelését kritizáló emlék iratom keltett? Most is erre a térre vagyok kénytelen lépni, bár meg vagyok róla győződve, hogy most is épen úgy meg fogok érte lakolni, mint a hogy a múltban történt, midőn Körmendi Sándor akkori esperes ur — Begedi István mostani esperes ur segédkezése mellett — a b.-somogyi egyházmegye consistoriumával kimondatta, hogy: az egyházmegyei tisztségeket illetőleg minden minősitvényem 6 évre megsemmisittetik. És. . .. ehez a kerületi consistorium is hozzájárult! Ezt a 6 évet kiszenvedtem s azt hittem akkor, hogy *) Legtöbbet pedig a tanügynek. S z e r k.
