Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-26 / 9. szám
135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 136 jenek is — épúgy az emberiséget koronként legmélyebb érdekeiben érintő eszmék , igazságok^ bár egy ideig elnyomva legyenek is, elementáris erővel törnek maguknak utat, legtöbbször elbontással fenyegetve, vagy el is borítva azokat, kik gátat vetének, diadalra jutását megakadályozni megkisérték. S mi protestánsok, közelebbről evang. reformáltak, mit tegyünk, bogy viselkedjünk a tevezett javaslatokkal szemben ? Az ág, evangélikusok zsinatukon immár nyilatkoztak, még pedig úgy és akként, mint azt tőlük várni és remélni lehetett: egyetemes főjegyzőjük, Győri Elek igazi kimagasló hazaüságtól átmelegedett beszédére elvi hozzájárulásukat jelntették a javaslatokhoz. A mi püspökeink, egyházi lapjaink ritka egyértelműséggel nyilatkoznak a reform mellett; ellenvélemény közöttünk e tekintetben nincs. Vallásos felekezeti érdekeink ugyan nem igénylik ezen reformokat, sőt határozottan anyagi veszteségünkkel jár, elesvén úgy kisebb — mint különösen népesebb helyeken lelkészkedő kollegáink jövedelmük jelentékeny részétől, de partialis, s hozzá még anyagi érdekek kedvéért teláldozni felekezetűnk általános érdekeit, ellentétbe he lyezni magunkat a korszellemmel, útját állani édes magyar hazánk békés fejlődésének, legvitálisabb érdekeinek: sohasem tartozott felekezetűnk jellemvonásai közé. Elég a helyzet mérlegelésére, megitélésére, s teendőnk körvonalozására, ha főpásztorunk arany szavait, mint megdönthetetlen igazságot követjük, midőn igy szól: „ha a haza és egyház között kellene választani — de ez lehetetlen, mert egyházunk érdekei a mint eddig nem jöttek^ úgy sohasem is jöhetnek ellentétbe hazánk érdekeivel, de ha mégis választanunk kellene — igy szól a jubiláló Főgondnokhoz -— a kettő között Te okvetlenül a hazát választanád, mert a hit örök igazságait diadalra juttatja az előrehaladó kor szelleme, de ha a nemzet meghalt, ha a haza elveszett, azt nem támaszthatja fel, nem adhatja vissza soha semmi hatalom. — Már pedig, mint igazságügy miniszterünk mondta, az idők terhesek, kitudja mit rejtenek méhükben!! Felekezetűnk érdeke, általános érdek tehát nem ellenzi, hazánk jólfelfogott érdeke követeli e reformot, 3 millió protestáns szava, az elfogulatlan, a felekezeti velleitásokon, szüklátkörön felül emelkedő katholikus testvéreink támogatása nem maradhat eredmény nélkül. . , . . A korszellemnek elnémitatni nem szabad — annak győzni kell. N.-Szecse, Patay Károly. A Horvát-Slavon missio köréből. Ha 7 év és 4 hó tapasztalatait mind hűen leirnám, mint egy önmagával meghasonlott nehéz kedélyű ember állanék itt, pedig ellenkezőleg áll a dolog. A mennyivel fogyott az erszényem, annyival emelkedett kedólyhangulatom. Minél többet lehetett tűrnöm hőségben, hidegben, úttalan utakon éhezve, annál inkább gyönyörködtem hivatásomban. Mert természeti törvény az, hogy minél mélyebben ny úl a fa gyökere a földbe s minél szétágazóbb, annál erősebb s magasabb a törzse s koronája.* Megszerettem azt a -kénytől ázott földet, tőlem telhetőleg ápoltam a mi közös anyaszentegyházunk érdekeit s a népek ezerféle magán, vagyoni ügyeit. De, úgy tartom, 6000 frtnyi áldozat elég volt. Az utóbbi években már igen hegyes tollal sürgettem a Horvát-Slavon protestánsok egyházi ügyeinek rendezését, a missioi lelkész szerény megélhetését biztositó intézkedéseket s volt idő mikor attól kellett tartanom, hogy az évi 1004 hivatalos levélben falra hányt borsó egyszerre zúdul vissza szegény fejemre. Hanem hát az igazságért ma már ugyan nem köveznek meg senkit s ha a magyarhoni ev. reform, közszelllemet missio kifejtésére képtelennek állítjuk a tenni nem akarás elpalástolása czéljából, külföldi jó atyánkfiái a szellemi feisőbbség alapjáról legfeljebb úgy tekintenek reánk, mintha nem is léteznénk. Pedig vagyunk. Horvát- Slavon országban van 40,000 protestáns. De mi ez? Semmi. Hisz egy éjjel veszett el már ennél több! Óh te megrögzött kishitűség. Ez nem a te őseid öröksége. Ha az egyház történetet s mai képedet tekintem, magyar reform, egyház egyeteme! nem ismerek rád. Nagyt. szerkesztő Ur! mondja meg, kérem, miféle távcsővel lehetne a legfelsőbb egyházi fórum figyelmét ide terelni. No csak türelem, meg lesz minden! A tárgyalások folyamatban! Ez sovány vigasztalás. Ha a magyar fillérekből a szerém-megyeí, Bácskából származott németeket lehet és szabad gazdagon segíteni, a Somogy, Baranya meg] ékből Belovár megyébe költözött magyarokat is kell. Ha ez injuriát eddig sem hallgattam el, a körülmények által kényszerítve ezután még kevésbbé fogok hallgatni annak kifejtésével, a mit a Horv. Slavon protestáns egyház viszonyainak rendezése körül jónak látok. Most még kevésbé mondhatni, hogy rút önzés vezérel. A daruvári körben van 1275 lélek 356 családban, 61 falun szétszórva. Megélhetésemre odaáldozott vagyonomat nem, csak azt fájlalom, hogy ez áldozattal még sincs segítve a bevándorlottak helyzetén. Szorult helyzetében kihez forduljon a szegény nép? Keresztelés, esketés, temetés végett nem tehetnek 3—4 napi utat Magyarországba,
