Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-02-19 / 8. szám

115

DUNÁNTÚLI PROTESÁTNS LAP.

116

lásos actusnak deciaráim, s az egyházjog körébe tallózónak tekinteni. Francziaországba a Napóleonnal kötött concordatum alapján csaknem 100 éve, Olaszországba, Ausztriába évtizedek óta behozva, az újabb kor pápáinak nem jutott eszébe anathemát hirdetni ellene, sem pedig a clerusnak a szószéket vonni izgatásai körébe! — Régi jogokat nem sért tehát, a házasság misticus fogalmát nem érinti, közönyösen hagyja a kérdést: szentségnek tekinti-e egyik vagy másik felekezet, vagy sem? mert a papi áldást kíkérhetőnek s megadhatónak engedélyezi jövőben is!

Avagy talán a házasság tisztasága , szilárdsága, következőlég az erkölcsiség. a családok, a családi élet magasztossága veszélyeztetnék s lenne rázkódtatásnak kitéve? Nézzük a statisticát, mely részrehajlás nélkül feltárja a tiszta valót, a megdönthetetlen tényállást, mely eloszlat ez irányban minden aggodalmat, midőn azt mondja, hogy a törvénytelen születések számaránya legmegdöbbentőbb éppen azokban az országokban, azon nemzetek közt, melyek a legbigottabbak, a legfanatikusabbak, következőleg hol a házasságot tisztán s főként vallásos actusnak, sacramentomnak tekintik. Stájerban, Tirolban, Karinthiában 200—400% ; mig Olaszországban 73%, Belgiumban 89%,, Angliában pedig csak 46% ezer születés után a törvénytelen gyermek.

(Folytatása következik.)

' Nagy-Szecse.

Patay Káeoly.

A komáromi mozgalom.

Konkoly Thege Béla ur, a komáromi ev. ref. egyház főgondnoka és a főiskolának Komáromba leendő áthelyezését czélba vett bizottság egyik elnöke „Világi tanácsbiró“ név alatt egymást követő czikkeiben osztja tanácsait az egyházkerületnek, s egyúttal nem mulasztja el az érdekeltség jelzőjével bélyegezni meg mindazon felszólalókat, kik az ő véleményével szemben a pápai ev. ref. főiskolának százados székhelyén leendő megtartása mellett nyilatkoznak; igy tett legközelebb Fülöp József lelkész ur tárgyilagos közleményével szemben is, azt írván róla: „kit Pápához rokoni tekintetekből igen közeli összeköttetések fűznek“ (mert neje pápai leány). Tudom, hogy rólam is hasonlót fog mondani, mert én meg plane magam is pápai vagyok. 0 azt hiszi, hogy a világi tanácsbiró jelző mellett a kerület elfogulatlan szavazó bírája teljesen pártatlan tulajdonságának látszata is biztositva van, holott — véleményem szerint — állításai kellő mérlegelésére semmi különbséget sem tett volna az; ha akár főgondnoki-, akár elnöki tisztéből kifolyólag saját neve alatt vívná is át toll harczait. Hiszen még engemet is azon remény biztat, hogy a t. olvasó közönség nekem is előlegezi az elfogulatlanság bizalmát akkor, midőn mint a pápai egyházmegyének kerületi egyik képviselője oly ügyben, mely egyházmegyémet közelebbről érdekli, oly módon emelek szót, hogy állításaimat adatokkal és tényekkel támogatom.

Ezeknek előre bocsátása után aunélkül, hogy azt hinném, miszerint Fülöp József lelkész ur czikke az én

gyenge támogatásomnt igényelné, korábbi felszólalásaimra utalással inditatva érzem magamat azon két körülménynek tényekkel való igazolására, miszerint a komáromiak mozgalma első sorban és kiválóan a komáromi helyi érdek szolgálatára irányult, és hogy ezen mozgalom nem vált — mint ők hirdetik — a kerületi főiskolának sem erkölcsi, sem anyagi hasznára.

Hogy a komáromiak mozgalmát csupán a helyi érdek vezérli és a főiskola későbbi sorsával mit sem törődnek: kétségtelenül igazolja az éppen Konkoly Thege Béla ur által az egyházkerület legszélsőbb vidékére is elküldött azon gyűjtő ív, mely a legkisebb adományokat is a komáromi székhelytől kívánja feltételezni; ezt igazolja az eddig tett összes ajánlatok záradéka, sőt a Konkoly Thege Béla ur által felajánlott 1000 ftnák is ezen feltételhez kötöttsége; erről tanúskodik Pulay Géza kir. törvényszéki elnök urnák, a komáromi mozgalom egyik vezetőjének, Komárom megye közgyűlésén tett azon indítványa, miszerint a pápai főiskola oda való áthelyezésének elmaradása esetére a 30000 frt segély a komáromi Bencés gymnásiumuak főgymnásiummá emelésére forditassék. De leginkább kétségbevonhatlanul tanúsítja ezt a. szomorú múlt. A midőn a kerületi főiskolának Komáromba való áthelyezése a negyvenes években elhatároztatott, de a fejedelmi tiltó szóra elmaradt, a komáromiak az áthelyezés esetére tett ajánlataikat egytől-egyig vissza vonták, nem érezték erkölcsi kötelességüknek még csak azt sem, hogy a főiskola részére Pápán megszerzett Pálífy-teleknek a mozgalmuk következtében értéken alól lett eladása által ért veszteségért a főiskola pénztárának némi kárpótlást is nyújtottak volna. így vagyunk a mai mozgalommal is; mert a rózsás kilátások fölkeltése a nagy czélokhoz, mind arra látszanak szánva lenni, hogy csak egyszer az egyházkerület az áthelyezést elhatározza, azután sorsára maradhat az egész intézmény. És hogy ez részemről nem puszta feltevés, legyen szabad még egyszer utalnom azon már általam egy Ízben említett s mindezideig meg nem czáfolt körülményre, miszerint szabad kir. Rév-Komárom városának 45000 ftos alapítványára vonatkozó határozatát a mozgalom vezetői nem is törekedtek oly módon hozatni meg, minőt a törvény rendelkezése e tekintetben előír és a mely alakban ez végérvényesnek tekinthető, és a kormány által helyben hagyható. A magán ajánlatokban foglalt alapítványok pedig a szétküldött űrlapok szerint 10 év alatt fizetendők le, de biztosításnak helye nincs, már pedig az egyházkerület ily nagy fontosságú ügyben való határozatát csak helybenhagyással megerősített hatósági határozatokra és biztosítékokkal ellátott magán ajánlatokra alapíthatná.

Hogy a komáromiak a főiskola sorsát miként viselik szivükön, illustris példája az is, hogy helyi érdekük szolgálatáért készek a főiskola összes vagyonát, műkincseivel és felszereléseivel együtt a bombáztatás veszélyeinek kitenni és az ifjúság testi és erkölcsi épségét a katonasággal együtt élés eshetőségeinek feláldozni. — Igaz, hogy ők ezen veszélyeket a főiskola pártolóival szemben mindég tagadták, — holott az „Egyetértés“ közlése szerint