Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-19 / 8. szám
117 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. sz. kir. Kév-Komárom városának e hóban tartott közigazgatási bizottsági ülésén, tehát a helyi viszonyokat liívatásszerüleg leginkább ismerő testület által jelentetett ki az, hogy „a gyári ipar fejlődésének legnagyobb akadálya Komáromban a várerőd, a mennyiben magántőkéket a háború esetén beállható körülzárolás és a város esetleges bombáztatásától való. félelem miatt a tőketidajdonosok tartózkodnak itt elhelyezni“ ezért a kormánytól kérnek segélyt ipari érdekeik emelésére. Ha tehát azok, kik befektetéseiknek hasznát is látnák, vonakodnak tőkéiknek ott elhelyezésétől, nem a legnagyobb könynyelmüség lenne-e egy egyházkerülettől feláldozni összes szellemi és anyagi kincseit ? A komáromiak mozgalma a kerületi főiskolának már is erkölcsi nagy kárát eredményezte. — Kitűnik ez a legelső komáromi értekezletre kibocsátott meghívókból, az értekezleten történt ócsárló felszólalásokból, és az épen Konkoly Thege Béla ur által a kerület minden egyházközségéhez a gyűjtő ívek kapcsán megküldött felhivásokból, melyekben a főiskola jóhirneve egymásután és rendszeresen lett védtelenül megtámadva. Igaz, hogy ezen elitélő vélemény hatását nagyban csökkenti a nem leplezhetett azon törekvés, hogy az ócsárolt intézményt még is szeretnék a komáromiak maguknak megszerezni. De a gyógyító balzsamot az ütött sebekre a főiskola nem csak ebben találja, hanem megtalálta Veszprém megye és Pápa város lélekemelő határozataiban, melyekben mind két nagy testület a jelentékeny áldozatok megszavazása mellett egyhangúlag fejezte ki elismerését a pápai főiskola által hűen teljesített azon szolgálatok felett, melyeket a cultura teréu a haza és egyház érdekében tanúsított. Ezen elismerés imposaus kifejezését ám tulajdonítsák maguknak — ha akarják — a komáromi mozgalom vezetői. — de az anyagi előnyöket, mit a pápai főiskola az újabb időben nyert és nyerni fog, ténykedésük eredményének nem tulajdoníthatják, mert egyik testület sem tekintette czélul a komáromi ajánlatok tulszáruyalhatását, hanem csak a főiskola szükségleteit, — telek vétel és egy uj tanszék felállithatása szempontjából. — Ugyan ezen szempontok vezérelték és fogják vezérelni a többi testületeket és egyeseket is az építkezésre tett és teendő ajánlataiknál. Végezetül Konkoly Thege Béla urnák e lapok utóbbi számában hozzám intézett felhívására csupán azt jegyzem meg, hogy eljárásuk a farkas és bárány meséjét juttatja eszembe és hogy nem mi vagyunk azok, kik a patak tiszta vizét felzavartuk, igy a békés állapot visszaállítása sem tőlünk függ, — de mi, kik úgy vagyunk meggyőződve, hogy a főiskola virágzása csak százados székhelyén Pápán biztosítható, az alapítók intentióját védelmezni fogjuk utolsó lehelletiinkig. Avvagy nem gondolták meg a kezdeményezők, hogy a „ki szelet vet, vihart arat ! ?“ Horváth Lajos. Dr. Stalker Jakab után angolból. YII. Felolvsás, A prédikátor mint keresztyén. (Folytatás.) Uraim! hogy ezen felolvasásomat majdnem egészen Szent Pál keresztyén voltánál ily apróra terjedő elemzésével foglaltam el, két oka van. Tettem először azért, mert valóságos becsülést kívánok ébreszteni az önök érzületében azon férfin iránt, kit felolvasásaim e sorozatában a prédikátorok elé mintaképül álliték. Nem ritkán beszélnek úgy, hogy a legelső apostolok a Jézussal való társalkodás által alakíttattak és tisztán iránta való erős szerétéiből mentek szerte-szét, hogy hirdessék a világnak az ő élete és halálának igaz történetét; de Szent Pál, a ki higgadtabb és erős értelmi tehetségű egyén vala, elforditá a keresztyénséget Jézus személyétől és zord intellectuálís rendszerré változtatta azt. Úgy hiszem bebizonyítottam, hogy ez tökéletesen téves felfogás, és nagyban igazságtalan a nagy apostolra nézve. Az apostolok közül egy sem, még Szent János sem volt uála jobban eltelve a Krisztus iránti ragaszkodás tüzével. O mindannyiuknál nagyobb szabású egyéniség vala, de e szenvedély egészen áthatotta őt. Minthogy intellectualis typus volt, nem tudta a keresztyénségnek csupán külsejét tekinteni, hanem Krisztus foglalta el arról való minden gondolatát. A másik ok, miért megkísértettem, hogy oly teljesen elemezzem ma Pálnak keresztyén dolgait, az, mert meg vagyok arról győződve, hogy a lelkészi szolgálat nagy mozgató ereje itt nyugszik — ez a gépnek életere *). Számos indok van, mely hatalommal teljes lelkészi szolgálatot eredményezhet, és örömöt nyújthat hivatásunkban. Nehánnyal foglalkoztam már közülök e felolvasások folyamán. Az egyik, például, mit a múlt felolvasásban említettem, az, hogy a lelkészi szolgálat megelégedést nyújtó és felvidító foglalatosságot ád az elme összes tehetségeinek. A másik pedig, mellyel egy korábbi felolvasásban foglalkoztam az, hogy a mi szolgálatunk hazafias szolgálat: a legeslegjobbat tesszük országunkkal, midőn életét az igaz vallás szellemével hatjuk át. Jelenben számos elmét fogva tart a lelkészi szolgálat azon felfogása, hogy az emberies szolgálat; a kornak szive és lelkiismerete megindult a szegények nyomorán, és az a legbiztosabb és hatásosabb mentési mód. Ezek ihlető indokok; lehetett volna többet is említeni. De mindannyinál sokkal fontosabb az Idvezitőhöz való erős, személyes ragaszkodás. A lelkészi szolgálat ezen indoka hat legmélyebbre, és legtovább tart. Számos gyökere lehet. Gyökerezhetik az Idvezitő személyéről való hathatós meggyőződésben és jellemének lelkesedett csodálásában. Fakadhat az elveszett állapot*) Miként a Krisztus iránti lelkesedés képezi a predikalás lelkét, abban legalább, mi a prédikátoron áll, úgy egy lelkes gyülekezetben mindig feltalálható az ezen elem iránti féltékeny vágy, xnmd abban, a mit hallanak.
