Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-05 / 6. szám
87 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 88 Istennek ellenségeit. A munkának fájdalmasan kellett hatni érzékeny természetére, különösen midőn oly jeleneteket látott, minő István halála, melynél az áldozat nemes hősiessége túlvilági szépségben tündöklött. 0 azonban még szenvedélyesebben látott kitűzött munkájához, mert minél nagyobb a megpróbáltatás, annál nagyobb az érdem az ellene küzdésért, és annál biztosabb vala, hogy végül megnyeri Istennek teljes jóváhagyó Ítéletét. Úgy tetszik, hogy Pál pályájának e szaka tökéletesen számot tarthat a lelkiismeretességre. Csakugyan, midőn felujul emlékezetében, némelykor ő maga is azt mondja, hogy Isten könyörült rajta, [mivel tudatlanul cselekedte azt hitetlenségében. De gyakrabban gondol rá lealázó szégyen és lelkiismeret — furdalással. Hogy egész életpályája, melyet terv szerint munkára fordított, részleteiben mily embertelen és Isten czéljaival homlokegyenest ellenkező vala, bebizonyult abból, hogy következményei egészen istentelenek valáuak. Szándékai nem Istennek szándéka, útja nem Istennek útja. Az üldözési jelenetek, midőn büntelen férfiakat és asszonyokat börtönbe hurczolt; a gyűlölet és düh, mely ama napokban keblében dühöngött; az erőlködés, mit véghez jvitt, hogy elnyomja Krisztus ügyét, mert erős elhatározása vala, hogy gyökeréből kiirtsa azt — ezen emlékeket sohasem vetheti ki azután elméjéből. Folytonosan alázatosságban tárták; mert érezte, hogy a legkisebb az apostolok között, ki nem érdemli, hogy apostolnak hivassák, mert üldözte Istennek anyaszentegyházát. Fő-fő bűnösnek nevezte magát és hitte, hogy Isten rajta egészen megmutatta kegyelme gazdagságának teljességét a következendő nemzedékeknek például. Szent Pál keresztyén voltának első eleme tehát az elveszett ember és nagy bűnös bünbánata volt, ki bűneinek bocsánatát és életének a gonosz útról való megváltását Krisztusnak köszönő. És hitte, hogy Krisztus azon javakat életének föláldozásával szerezte meg számára. 2. Szent Pál keresztyén voltának második nagy elemét megtérése alkotja. Ez esemény elkülöníti egymástól megelőző s azt követő életszakát. Ez képezi életének legfőbb pontját, és előtte állt, valahányszor visszatekintett. Kiszámithatlan befolyással volt reá, de legkitűnőbb eredménye, mi után jó lenne nekünk is hőn vágyakozni, hogy elméjében Jézus élő személyként jelent meg, kinek létezéséről kétséget kizárólag bizonyos volt. Pálnak a keresztyénség iránti ellenállása, valószínűleg, eleitől kiváltkép Krisztus iránti ellenállás volt. Midőn a tanítványokra csapott, általuk tulajdonkép a Mestert sujtá. Könnyű megértenünk, hogy minő sértőknek kellett találnia Pálnak Jézus követeléseit. Jézus körülbelül vele egy idős — ifjú ember; alacsony néposztályból származott s falusi mesterember; tudós iskolába soha sem járt; a tanultak és tekintélyesek habozás nélkül kárhoztatták. Ezt tartaná hát a zsidók Messiásának és Istenként imádná? — A méltatlankodás vihara kelt föl Pál szivében. Valószínűleg semmi sem tudta volna megtéríteni, a csodálatos eseményt kivéve, mit Isten véghez vitt. Krisztus megjelent előtte személyesen és látható alakban — emberi megdicsőiilt alakban, melyben jár valahol Istennek amaz országában, mit mennynek nevezünk. Pál megismerő, hogy az őt körülfogó világosság, az őt hivó szó hangja a mennydörgés vala, mit az a faj, melyhez tartozott, régtől fogva Isten szavának ismert; nézett egyenest föl Isten lakóhelyéhez, és Jézust látá ott, kit üldöz vala. Mindennél istenibb vala azonban a hozzá intézett szavak nyájassága, kegyessége és méltósága. Ez a Jézus, a ki ellen ő dühösködik, hozzája jön, nem hasonló dühösséggel, hogy boszut álljon és elveszítse őt, hanem a köuyörület hóditó szavaival, egy magas és áldott hivatásra valló elhívással. Ez töne meg Pál szivét, s Krisztushoz kapcsolta őt örökre. Azontúl mindig abban a hitben volt, hogy — a mit elbeszéltem — az alkalommal megtörtént, — hogy a názárethi Jézus leszállt Istennek jobbja mellől, hegy bebizonyítsa előtte, hogy ki ő, és szolgájává és apostolává tegye — és attól kezdve egy perczig sem volt kétségben arról, hogy az ember, kit honfitársai keresztre feszítettek, és a kit ő üldözött, ül vala a mennynek trónusán, fölruházva isteni boldogsággal és mindenhatósággal. (Folytatása következik.) Miklós Géza. A Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. (Folytatás.) A szerződés megkötésétől számított 23-ik évben a görög eszményi női szépség képviselője, Helénáért gyűl lángra Faust és az ördög segítségével teljesül is vágya s a Helénával szőtt viszonyából egy fia is származott, kit Justus Faustusnak hívtak s a ki atyja rettenetes halála után anyjával együtt eltűnt (59. f.) l). A Faust haláláról szóló résznek a következő külön felirata van: „Folget nu was Doctor Faustus in seiner letzten Jarsfrist mit seinem Geist vnd andern gehandelt, Welches das 24, vnnd letzte Jahr seiner Verschprechung war.u Halála előtt megemlékezik Faust az ő tanítványáról és famulusáról, a kit Faust annyira megszeretett, hogy fiának nevezte, mindenüvé magával vitte és vagyonát is reá hagyta. Ezen kívül egy szellemet is hagyott famulusának, a mely egy majom alakjában állott a famulus szolgálatára Faust halála után (58. f.—59. f.) 2). *) *) Derhalben er Morgens seinen Geist anmanet, er solte jm die Helenam darstellen, die seine Concubina seyn möchte, welches auch geschähe. - Gebar jm einen Son, dessen sich Faustus hefftig frewete, vnd jhn Justum Faust um nennete. Diss Kind erzehlt D. Fausto vil zukünftige ding, so in allen Ländern solten geschehen. Als er aber hernach omb sein Leben käme, verschwanden zugleich mit jm Mutter vnd Kindt. Braune, i. m. 106.1. *) Als sich nu die zeit mit D. Fausto enden wolte, berufft er zu sich einen Notarium, darneben etliche Magistros, so offt omb jnen gewest, vnd verschaffte seinem Famulo das Hauss, sampt dem Garten, neben dess Gansers vnd Veit Rodingers Hauss gelegen. — Item, er verschaffte jhrne 1600 Gülden am Zinssgeld, ein Bawre» Gut, acht hundert gülden wert, Braune, i. m. 107, 1.
