Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-05 / 6. szám
89 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 90 Halála közeledtének tudatában megszelídül Faust; fél, reszket, sóhajtozik és sir. Érzi bűnös voltát és maga elé képzeli azokat a pokoli kinokat, a melyek most reá várakoznak. Mephostophiles meg most van igazi elemében s valódi ördögi humorral vigasztalja a megijedt Faustot. {62. f.—66. f.). A 24-ik év végén megjelenik a szellem, előmutatja a szerződést és kijelenti ennek értelmében, hogy a következő éjjel el fogja vinni Faustot. Faust látván, hogy szomorú sorsát ki nem kerülheti, élete utolsó estéjét jó barátainak társaságában akarja tölteni; összehívja azért őket a Wittenberg közelében levő Rimlich nevű kis faluba és ott bucsu-lakomát rendez részükre. A késő estig tartó lakoma végeztével Faust beszédet intéz barátaihoz, a melyben buzdítja őket az istenes életre, s kéri őket, hogy őrizkedjenek az ördögtől, hogy olyan szomorú véget ne érjenek, mint a minőt neki kell érnie. Miután a barátok aludni mentek, be is következett Faust rettenetes vége. Reggel Faustot az udvaron találják kegyetlenül összemarczangolt testtel. A szoba pedig, a melyben utoljára volt, vérrel volt befecskendezve s még a falak is be voltak szenynyezve '). Faust halála után elhagyatott lett hajléka; kerülte azt mindenki, mint a gonosz lelkek tanyáját, mert Faust halála után is megjelent kedvencz famulusa előtt, a kinek azután sok rejtélyes dolgokról adott felvilágosítást (67. f.— 69. f.) Ennyi az 1587-iki Faust-könyv tartalma. Ennek a legrégibb Faust-könyvnek szerzője ismeretlen. A mű előtt álló ajánlás szerint a könyv-nyomdász Spies egyszersmind a kiadó is. A mű szerzőjét Spies nem nevezi meg, csak annyit mond, hogy a munka kéziratát egy jó barátjától kapta Speyerből 2). Hogy mennyire kielégítette az 1587-iki Faust-könyv kora olvasó közönségének igényeit, s hogy mennyire megfelelt a kor hangulatának és szellemének, — bizonyítja az a körülmény, hogy habár a legrégibb Faust-könyv 1587. szeptember havában jelent meg, mégis még ugyan ebben az évben több kiadása került elárusitás alá s valamennyi kiadás szép kelendőségnek örvendett. Az első kiadásból az eddigi kutatások szerint csak öt példány maradt ráuk s ezek a következők : 1) A bécsi császári udvari könyv, tárban l.vő példány, a mely — egy hiányzó lap kivételével— jő karban van. 2) A magyar tud. akadémia könyv, tárában Budapesten levő példány. Ebből hiányzik a czim. lap s a mű közepéről néhány levél 3). 3) A londoni brit ') Dann die Stuben voller Bluts gesprützet, Das Hirn klebte an der Wandt, weil jn der Teuffel von einer Wandt zur andern geschlagen hatte. Es lagen auch seine Augen und etliche Zäen allda, ein greulich vnd erschrecklich Spectackel. Braune, i. m. 119, 1. *) Hab ich mich selbst auch zum offtermal verwundert, dass so gar niemandt diese schreckliche Geschieht ordentlich verfasste, vnnd der gantzen Christenheit zur Warnung, durch den Druck mittheilte^ hab auch nicht vnterlassen bey Gelehrten vnd verständigen Leuten nachzufragen, ob vielleicht diese Iiistori schon allbereit von jemandt beschrieben were, aber nichts gewisses erfahren können, biss sie mir newlich durch einen guten Freundt von Speyer mitgetheilt vnd zugeschickt worden. Braune, i. m. 3—4. 1. 3) Ezt a példányt Heinrich G. kiváló germanistánk fedezte museumban levő példány. 4) A lipcsei egyetemi könyvtárban levő példány, a mely teljesen ép és teljes alakban található most is '). 5) A loernigerodi grófi könyvtárban levő példány, a melynek csak a czimlapja hiányzik 2). A további kiadások, a melyek az 1587-iki után készültek a következők. 1) Frankfurti kiadás, a melynél a kiadó és nyomdász nincs megnevezve, s a melyen csak a megjelenési hely és év van jelölve: Gedruckt zu | Franckfurd | am Meyn: | im Jar | MDLXXXVII. Ennek egy példánya meg van a ivolfenbütteli herczegi könyvtárban. 2) Frankfurti kiadás, a melyből egy példány a zwickaui városi könyvtárban tajálható 3). 3) Hamburgi kiadás, a mely Binder Henrik nyomtatásában jelent meg s egy példánya megvan a danzigi városi könyvtárban. 4) Egy harmadik frankfurti kiadás, a mely — bár a czimlap szerint szintén Spies által nyomatott — szintén később nyomatott a legrégibb Faust-könyvnél, mert hiányzik belőle Spies nyomtatási jegye, a mely a legrégibb Faustkönyvben megvan. Ez a harmadik frankfurti kiadás megvan az almi városi könyvtárban 4). 5) Tübingai verses kiadás, a melynek egy része 1587- ben, utolsó része pedig 1588-ban nyomatott Hock Sándor által. A mű végén következő betűk olvashatók : M. I. MG. F. S. G. S. Ezek valószínűen a szerzők neveinek kezdő betűit jelölik. A tübingai városi tanács egy 1588. ápr. 15-íkén kelt jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a verses mű szerzői diákok voltak, a kik a munkáért a könyvnyomdászszal együtt börtönbüntetésre Ítéltettek. Erre az okot az adhatta, hogy a diákok az egyetemi elöljáróság tudta nélkül nyomatták ki a kön vet. a melynek beleegyezése nélkül pedig nem volt szabad semmit sem kinyomatui5) Ebből a verse*) * kiadásból csak egy példány maradt meg s ez a kopenhágai királyi könyvtárban van 6). 6) Ugyancsak 1587-ből való a legutóbb nevezett rímes Faust könyvek egy második kiadása, a melyben a megjelenési hely és nyomdász nincs megnevezve 7). Ezeken a kiadásokon kívül ismét jelentek meg újabbak is 1588-ban és 1589-ben, a melyek megegyeznek tartalmi tekintetben a legrégibb Faust-könyv vei. Eltér már tartalom tekintetében az eddig említett kiadásoktól az 1590-ben, Berlinben kiadott Faust-könyv, a mely az előbbiek bővített kiadásának tartható. Ebbeu fel s ismertette szakszerűen (Archiv für Litteraturgesichiehte,« Leipzig, Teubner, 1877. VII. k., 2. f., 176—178. 1.) ') Ennek alapján adta ki Braunje is szövegét, a melyet dolgozatomban idézek helyenként. ») Zusammenstellung der Faust-Schriften von 16. Jahrhundert bis Mitte 1884 von Karl Engel. Oldenburg, 1885. 60—62. 1. *) Engel, i. m. 208—209. 1. *) Engel, i. m. 211 — 212. 1. s) Serapeum. 1876. VII. k. 333. 1. Engel, i. m. 212. 1. *) Ennek a kiadásnak egy lenyomata megjelent Scheib le »Kloster« ez. műve XI. kötetében. ») Ezt egy ideig egynek tartották a tübingai rímes kiadással^
