Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-02-05 / 6. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 84 83 közelíthető. Ép oly joggal legalább is követelheti a komárorn vidékén lakó protestánsok zöme, hogy az Komáromba helyeztessék. És ép ezért, ha igazságos akar lenni, be kell látnia, hogy midőn somogy vidékének a főiskola megközelítése egyenlő feltételek mellett történhetik úgy Pápán, mint Komáromban, mennyivel jogosabban kívánhatjuk tehát mi komáromiak amaz igazságos elv végrehajtását, hogy a főiskola itt a tehetősebb protestáns nép csoportok között helyeztessék el, a hol az valóban betöltheti cultur missiójöt!“ Hiszen még egyenlő feltételek mellett is ezt kellene kívánnia minden prot. embernek, a kit az egyház tagjainak közjava s a protestáns egyház egyetemes közérdeke s a főiskola jól felfogott érdeke vezérel! Pápa város képviselő testületében is azon elv nyert mondhatni egyhangú diadalt, „hogy az ottani bencés gymnasiumnak főgymnasiummá alakítása esetén csak a közel vidéki tanulók lesznek a főgynmasium tagjai, mig ha a főiskola ott marad, hét vármegyéből viszik oda aprót, tanulókat, mert a néhány helybeli prot. vallásu tanuló mellett a fő létszámot a távol vidéki protestáns növendékek teszik.“ Csak hogy ez a helyzet a Komárom vidéki tanulókra úgyszólván elviselhetlen sulylyal nehezedik ám. Mert ép ez a viszás helyzet okozza azt, hogy csak nehány közbirtokos képes tanitatni gyermekeit, s mire a cursus véget ér, ők is végzett földes urakká lesznek többnyire. A legtöbb úri család s tehetősebb iparosaink és földmiveseink pedig ép e miatt a nagy távolság miatt nem tanitathatják gyermekeiket. És ez okozza, hogy e tiUnyomólag protestáns és intelligens körből emelkednek oly haugok, a melyeket minden protestáns hithü ember bár érdemük szerint mérlegel, de a melyek sajnosán igazolják, hogy az édes gyermek támad az édes anya szent egyház ellen s a tanítvány fog fegyvert a nevelő, az anyaiskola ellen. Ezért nagy a mi panaszunk, hogy gyermekeink s nagyjaink oly számosán megtagadják az édes anyát, az egyháztagok az anyaszentegjdiázat! Czikk iró ur felemlíti, hogy ő világosan látja mikép „a főiskolai alapítványoknak csak elenyésző kis része van oly cimen, hogy a kerületi főiskolát illeti, ellenben többnél ama megjegyzés olvasható, hogy ha a pápai főiskola megszűnnék, vissza száll az alap örököseire vagy más tanintézeté, igy a debreceni iskoláé légyen“. Erre nézve felkérjük Fiiíöp József ur becses figyelmét azon semmiféle mesterfogással félre nem magyarázható tényre, hogy a pápai főiskola a kerület főiskolája és hogy az nem szűnik meg, ha máshelyre áthelyeztetik! És igy ez aggodalmai is fölöslegesek. De e részben egyáltalán fölösleges jogelvi fejtegetések nélkül eszmecserébe bocsátkozni is, mert a kerületi közgyűlésnek eminens kötelessége lesz az alapítványi okleveleket behatólag megvizsgáltatni s azokról legkiválóbb jogász tagjai által a jogügyi bizottságban csalhatatlan jogi véleményt alkotni. A tanító képezde vissza állításával mi úgy vagyunk, mint a pápaiak a felső leány iskolával, hogy annak is csak ott van helye, a hol a főiskola van. Hogy a gyűjtést oly erővel intézzük, miszerint a kerület legtöbb egyházmegyéjének ebbeli helyes irányú óhaja megvalósuljon, ezt láthatja minden elfogulatlan szemlélő, a ki e mozgalmat helyes és igazságos szempontokból Ítéli meg. Mert a protestáns szabad eszmék a nagyarányú ellen áramlat fölött vidékünkön s kerületünkben csak akkor nyerhetnek biztos diadalt, ha elemi iskoláink ezen szellemben nevelt tanítók által irányitatnak. Úgy de a komáromi nagy eredmények talpköve a főiskola áthelyezése s ezt annyival inkább is sürgetnünk kell, mert mi a főiskola létérdekeit s a tanítóképző visszaállitását, sőt idővel e vidék áldozatkészségében a tanító s papuövendékek és tanulók segélyezésének alapjait csak Komáromban véljük fellelhetni! És mert a pápai s vidéki lakosság és pénzintézetek s egyházi testületek még ily válságos viszonyok között sem hozván meg azon áldozatokat, melyekre a főiskolának mulhatlanul szüsége van, hogy céljait elérhesse: igy a komáromi nagy áldozatokra, még ha az egyháztagok zömének s az egyetemes egyháznak közérdekeit nem tekintenénk is, mulhatlanul szükség van! Mert hiszen az eddig felajánlott 5000Ö forintból 25 ezer forint kell a fehérló-féle telekre, és ha a pápa városi tőkesegély az évi 600 frt városi segélyrecompensatiojába is adatott, úgy 15,000 forint az e téren felmerülő évi hiány címén is tőkésítendő s igy a főiskola ez idő szerinti nagy hiányaira nem marad annyi, a mi az egy évi hiány fedezésére elégséges. Hol marad még a tanitóképezde szükséglete? Mindezekre pedig a komáromi készpénz ajánlatok, a melyek ez idő szerint biztositvák még ha a sokat emlegetett pápai érdekeket s tandijtöbbletet nem számítjuk is, a melyek azonban szintén reálisán mérlegelendők lesznek, 100000 ftra teendők. Mi megszerezzük az eszközöket a főiskola felvirágoztatásához, az egyház bölcseinek lesz hivatása azokat megragadva az intézményt nagygyá tenni, hogy azon a pokol kapui se vehessenek diadalt! Világi tanácsbiró. A prédikátor mintaképei Dr. Stalker Jakab után angolból. YIL Felolvasás *), A prédikátor mint keresztyén. A múlt felolvasásban szóltam szent Pálról, mint emberről, felmutatván, hogy mily nevezetesek voltak adományai és képességei, és mily előnyére valának ezek apostoli pályáján. De nem ezek által volt ő, a ki volt. Bár nagyok valának a természettől ráruházott és nevelés által kimivelt ajándékok, mégis teljesen elégtelenek az övéhez hasonló jellem és pályafutás alkotására. A mit ezek mellé a keresztyénség adott, az tette őt szent Pállá. Eléggé helyén való lenne, hogy megismernék most természetadta ajándékainak jelentőségét és kinyomoznánk, miképen alakította a Gondviselés, valódi czéljának raegfelelőleg életét, mielőtt tudomása lett volna arról. De szent Pál aligha tűrne ilyen higgadt visszatekintést. 0 erős utálattal elfordult megtérése előtti életétől, mint valami *) Lásd a D. P. L. 1892. évi 46—49. számait.
