Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-31 / 53. szám
871 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 872 voltak. A válaszfalak leomlottak, mind egyek lettek Jézus Krisztusban. Isten megoldá nyelvöket és a mint a keleti és nyugoti, északi és déli népek nyelvein megszólaltatá őket, ezzel jelképezé a7 ákkor megalapított egyház egyetemességét. A társulat azon időkben kevés tagot számlált, de mindenféle nemzetből valók valának azok; ezen csoda által hatásosan jelzé, a mit mi tizennyolcz század történelme által látunk bebizonyulni, hogy „Krisztus vére által megváltotta az embereket, minden ágazatból, nyelvből, népből és nemzetségből“. Ez volt az uj egyház születésének napja. Ekkor hívatott először minden nép a Bárány vacsorájához. Tehát a csodák legtermészetesebb magyarázatja az, ha igazi csodáknak vesszük azokat. Ha tagadjuk idegen voltukat, nem hogy ki nem tudjuk azokat magyarázni, de olyan nehézségekbe ütközünk, melyekből soha sem tudunk kibonyolódni. Jöjjetek ti meggondolatlan, de becsületes emberek, kik abban büszkélkedtek, hogy leromboljátok az Írásokat. Értsétek meg, hogy az az igazi bölcseség, hogy felismerjük a nagy Isten cselekedeteit, nem pedig, hogy elméskedéssel közönséges eseményeknek tüntessük fel azokat. Miként az empirikusok prescriptioi elavultak az emberi test és a betegségeknek pontos vizsgálata által; miként az astrologusok minden chímerái eltűntek az égi testek és törvényeik helyes megismerése előtt: a hogy a scholastikus theologia minden substilitásainak meg kelle semmisülníök Isten igéjének olvasása és tanulmányozása előtt: épen igy a rationalismus hypothesisei is szét foszlanak azon nagy tény felfogása és megértése által, mely a szent Írásokban foglalva van, s mely a világtörténelmet irányozza, t. i. — Is^w megjelent testben. Semmit sem tudtok igazán a történelemből, mig -ezt nem tudjátok. Hagyjatok fel az elméskedéssel, a mythosokkal, hypothesiseitekkel; forduljatok komoly buzgalommal ezen a minden események között, melyek valaha a földön az emberiség javára történtek, legdicsőbb eseményhez; emelkedjetek fel ezen nagy csodához, és minden más ehhez társuló csoda egyszerre érthető lesz előttetek! II. A csodák tagadása rationalismus; a csodák elkülönítése pedig a keresztyénség lényegétől a babona egy neme. Ez a másik téves nézet, a melyről szintén szólni akarunk. Gyakran találkozhatunk a keresztyén világban egyes, sok tekintetben felvilágosult emberekkel, a kik elfogadják a kijelentést és a csodákat, de tovább nem mennek. A napjainkban leggyakoribb vallásos felfogás egyszerűen abból áll, hogy Isten adott egy vallást és ez Jézus Krisztus vallása. Kétségkívül az is valami; de a legszükségesebb dolog ezen vallás lényegének a megértése. Jelen időnkben ezt azonban sokan fölöslegesnek tartják. Őszintén vallásos lelkek is találkoznak, a kik ennél a pontnál megállapodnak: a kijelentés bizonyos doctrináit elfogadják, de a hozzájuk való [ragaszkodást csekély fontosságúnak tartják. Azt mondják, hogy az emelkedettebb gondolkozásmóddal vele jár, hogy ilyen tárgyakban ne legyen szőrszálhasogató. Orthodoxia, Arianismus, Socinianisr.ms szerintök csak a felfogásnak olyan árnyalatai, melyek nem zárják ki az egyesülést. Az ilyen egyének készek a csodákban való hitüket kijelenteni, de a keresztyén vallás tanainak elfogadása, vallása szolgai cselekedetnek látszik előttök. Meg van náluk a keret, de nincs meg a festmény; meg van az alap, de a házat nem építik fel reá; megvan a talapzat, de hiányzik róla a szobor. A csodák az ő vallásuk. Minden babonának főjellemvonása a csodálatosak utáni vágy és azok szaporítása, azzal nem is törődve, hogy bennök csakugyan nyílvánul-e olyan, a mi az Isten dicsőségét és az emberiség javát elő mozdítja. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. A vérmérséklet befoylása az erkölcsi életre a cura pastoralis ténykedéseiben. Az ember erkölcsi élete nem valami rajta kívül álló szorosan elkülönített működési életnyilvánulási tere az egyes egyedeknek ; nem valami idealistikus határok között mozgó psichologiaí jelenség, hanem oly életmunkásság, mely szorosan és elválhatlanul van egybeforrva az egyes individium testi szervezetével, annak sokképen nyilvánuló változataival, valamint a környező világegyetem behatásaival. Mindezen tényezők irányában rendkívüli fogékonyságot tanúsít, ezek elől elzárkóznia, ezeket megtagadni, — követné bár az ember az ős keresztyénség stilitáinak, anachoretáink példáját, oszlopok tetején élvén éveken át vagy pusztában, sáskával táplálkozva, szőrruhába öltözve, — ezeknek befolyása alól magát, illetve az erkölcsi életet mentesíteni nem képes, hatalmában nem álL Nagj mértékben függ tehát az ember erkölcsi élete fizikai organismusának sajátosságaitól, a nemi különbségtől, az életkortól, de különösen és legfőképen az u. n. vérmérséklettől, melyről ha azt nem mondjuk is, mit a franczia materialisták: Helvetius Cholbach, hogy kinek milyen a vérmérseklete, olyan erkölcsi élete is, de tagadhatlanul minden egyesre oly annyira rá nyomja saját bélyegét, hogy annak hatásá alól csak is megfeszített akaraterő, tudatos törekvés által tudhat csak némileg megszabadulni. Elismeri maga a polgári Ítélkezés is a vérmérsékletnek domináló befolyását az egyes embernek erkölcsi tetteire, midőn az enyhítő körülmények között nem egyszer említi a heves, ingerlékeny természetet, a testi vagy" szellemi fogyatkozások, a különböző kedély állapotok fázisait. — Nem menti fel ugyan a bűnt a vérmérséklet ínpulzusai alapján, de még is számol azzal, mint elkerülhetlen tényezővel. A könnyebb megkülönböztetés czéljából többféleképpen szokták az egyes vérmérsékleti különbségeket nevezni, újabban különösen oly sokféle az osztályozás, a a hány a tudós, ki az erkölcsi, vagy általában emberi élet fiziognomiájáuak megalapításával foglalkozik . .. Legmegszokottabb Stahl osztályozása, ki 4 osztályt vesz fe*: sangvinicus, cholerícus, flegmaticus és melancholicus vérmérsékletet. A sangvinicust jellemzi a külvilág ingerei
