Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-24 / 52. szám
855 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 85 6 mert az élet 7negjelent, mi láttuk őt, bizonyságot teszünk róla, és megmutatjuk nektek amaz örök életet, a ki az atyánál vala és a ki nekünk megjelentetett“. Ez a csoda központja minden egyéb csodának. „Magadat világossággal, mintegy öltözettel körülvetted“ mondja a próféta, és csakugyan az a bámulatos hatalom, mely az egész teremtettségben átcsillámlik, az Istennek dicső öltözéke vala, a midőn az örökkévaló megjelent testben. És ez a dicsősége nem csupán akkor sugárzott szét a földre, a midőn tényleg itt élt. A napot, mielőtt a látóhatáron megjelennék, hajnal előzi meg, az hirdeti jövetelét, és midőn leszállt, a szürkület mutatja, hogy fent volt. Nem várhatunk-e hasonlót az Igazság napjától? 0 nem hasonlit a tropikus naphoz, mely hajnal nélkül kél és alkony nélkül száll le; nagyságának és hatalmának fényköre megelőzi és követi őt. Ha egyszer elfogadtuk, hogy: „Krisztus az igaz Isten és az örök élet“, — oh, akkor nagyon csekély dolog az általa véghez vitt csodákat elfogadnunk. De hogyan kétkedhetném azon nagy csodában ? Kétkedhetem-e, holott az egész világtörténelem róla tesz bizonyságot? Kétkedhetem-e, holott Isten nyilatkoztatja ki azt, az általa ihletett Szentirásban ? Ah uram, hamarább kétkedhetnénk saját lételünkben, mint a te e földön való megjelenésedben. Szükséges-e leszállanunk ezen általános elmélkedésről az egyes tények részletezésére? Szükséges-e az ujtestamentomi csodák áttekintése, hogy igazoljuk azokat? Nem, afelállitott elv elégséges. Mi úgy vélekedünk, hogy ha védelmezni akarjuk azokat, tiszteletlenek leszünk irányukban. De mégis, némelyekre való tekintetből, nehány szót kell mondanunk róluk s nem akarunk olyat mellőzni, a minek haszna lehet. Azért tehát, a nélkül, hogy részletezésbe bocsátkoznánk, alkalmazzuk a felállított alapelvet. Krisztus megjelenése a támadás egyik tárgya. A keresztyénség ezen legfőbb tényét igyekeznek lesülyeszteni a közönséges események színvonalára. Krisztust úgy tüntetik föl, mint egy kegyes család kebelében felnőtt erényes izraelitát, a ki a nemzete és rokonai közt uralkodó messiás eszméjét magára alkalmazta, és annak megvalósítását tévé élete czéljává. Tehát tagadják az incarnatiót, az Istennek testben való megjelenését, vallásunk szent alapját *). A szentirás Krisztus születéséről azt tanítja nekünk. hogy ugyan az a közvetlen teremtő hatalom , mely az első Ádámot élettel felruházá, formálá az anyja méhében a másodikat is. Az evangélista elbeszélése oly egyszerű, oly természetes, oly historikus, hogy lehetetlen azt képzelődés által alkotott mythusnak tekinteni. Ezenkívül a zsidó monotheísmustól, mely áthidalhatatlan űrt állított az Isten és ember közé — az ilyen incarnatio eszménye teljesen idegen volt. Ha más vallásokban pl. az indiaiakban találunk mesés megtestesüléseket, az kimagyarázható azon nép sajátlagos jelleméből. De megütközzünk e azon, ha a keresztyénségben olyasmit találunk tényleg megvalósulva, a mi másutt csak mint sejtelem, mint hiú képzelgés létezett ? Ha Krisztus a megváltó, ha ő az emberiség új, szellemi életének szerzője, még ha a szentirások hallgatnának is róla, fel kellene tennünk az általuk elbeszélt eseményeket. Ha friss vizet akarsz, vajon állott vízből merítesz-e? Az új élet szerzője nem lehet a régi teremtettség származéka. A ki isteni életet hozott a világba, magának is azon életből kelle származnia, és egész teljességében kelle azt birtokolnia, mert különben hogyan közölhetné azt? Az új teremtés első zsengéjének, miként a régi teremtéskor az első embernek, Isten kezéből kelle kijönnie. „Senki sem tölt uj bort ó tömlőbe“ mondja Krisztus maga, hanem az uj bort uj tömlőkbe töltik“. Krisztus születése az első csoda tett; a legnagyobb csoda; és könnyen felfogható, hogy ezen csoda köré miként csoportosulnak a többi természetfeletti tények, azon dicsfény sugarai, melyek elűzik a halál árnyékát. Nem, Krisztus nem csupán egy kegyes családból származott erényes ember volt. Nem csupán a názáreti és jeruzsálemi farizeusok és írástudókkal való érintkezés által fejlődött ki az ő jelleme. „0 benne fiakozik az Istennek minden teljessége“. És a kik környezetében voltak „látták az ő dicsőségét, úgymint az atyának egyetlenegy szülöttének dicsőségét“. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. Könyvismertetés. Theologiai ismeretek tára. Hazai és külföldi források, főleg a Holtzmann- Zöpffel-féle Lexikon für Theologie und Kirchenwesen II-dik kiadása alapján dr. Antal Géza pápai főgymn. tanár, Révész Kálmán kassai lelkész, volt theol. tanár és dr. Tüdős István theol. m. tanár közreműködésével szerkesztette Zoványí Jenő theol. m. tanár, kolozsvári lelkész. III. füzet. Előfizetés a teljes műre 5 frt. Egyes füzet ára 50 kr. Midőn a fáradhatatlan tevékenységű szerkesztő, ügybuzgó munkatársainak lelkes támogatása mellett, vállalatát meginditá, azon nemes czél lebegett szemei előtt, hogy tudományos egyházi irodalmunk oly sokszor elpanaszlott hiányainak eltüntetéséhez legjobb tehetségéhez képest hozzájárulhasson, s egyúttal lelkésztestvéreinknek a legműveltebb protestáns népek nyelvében nem jártas —, ennélfogva tudományos foglalkozásában úgy szólván a theologiai tanfolyam alatt használt könyvek s kéziratokra utalt részét oly segédeszközhöz juttassa, melyet a theológiai irodalom széles mezején előforduló bármely fogalom, tárgy, történeti alak vagy jelenségre utalni akarás esetén könnyű szerrel és biztosan használhat. Hogy kitűzött czélját sikerült-e elérni, erre a kérdésre tán jobb lesz, ha a feleletet nem mi adjuk meg. Beszéljen a mű maga. íme tehát p. o. Révész Kálmántól egy részlet: C e s e n a i Mihály, a ferenczrendiek generálisa, szül. Cesenában (Romagna), ifjúsága kezdetén a Ferenczrendbe lépett, Párisban theologiát tanult s rendtársainak Nápolyban 1316. tartott gyűlésén főnöknek választatott meg. Mint ilyen, a rend kebelében keletkezett vitákban az u. n. közösség-testvéreknek (fratres de communitate) pártján volt s XXII. Jánostól is pártoltatva, erőteljesen *) Lásd ez érdemben a különböző rationslisták műveit.
