Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-24 / 52. szám

857

DŰNÁNTŰLI PROTESTÁNS LAP.

858

járt el az u. n. spiritualistákkal szemben Nemsokára azonban ellentétbe jött a pápával azon vita alkalmából, mely a ferenczesek és domokosrendiek közt azon kérdés felett fejlett ki, volt-e Krisztusnak és az apostoloknak egyénenként vagy együttesen vagyonuk, mely kérdésre a ferenczesek nemmel, a domokosrendiek igennel feleltek. Ámbár

II. Miklós pápa még 1279. „Exíít qui seminat“ ez. decretal ejában a ferenczesek álláspontját helyeselte, s ez által a vitát ezek javára bezárta, XXII. János vele ellentétben 1322. kiadott „Quía nonunnquam“ bullájában ismét vitathatónak nyilvánította a kérdést. Erre C. M. Perugiában rendi nagy gyűlést tartott, mely kétségbe vonta XXIIJános azon jogát, hogy elődjének rendelkezését egyszerűen megszüntesse; egyúttal Krisztus és az apostolok teljes szegénységét vitatta. Erre a pápa „Cum inter nonnullos“ ez. 1323. nov. 12. kiadott bullájában a perugiai nagy gyűlés nézetét eretnekségnek nyilvánította, a rend főnököt pedig Avignonba idézte. C. M. jobbnak látta menekülni s két rendtársával (Occam és Bonagratia) együtt Bajor Lajos császárhoz Pizába futott. A pápa csakugyan kiátkozta és letette, mi ellen C. M. az egyetemes zsinathoz fölebbezett. Rendje hűtlenül elhagyta, uj generálist választott. C. M. ettől kezdve egészen 1343. nov. 29. bekövetkezett haláláig Bajor Lajos védelme alatt Münchenben élt, folyton protestálva letétele ellen s nézete mellett állhatatosan megmaradva. Hogy halálos ágyán bíinbánólag visszavonta volna a pápa ellen intézett támadásait, egyszerűen koholmány. V. ö. Marcournak, Ríezlernek, Müllernek és Pregernek a XXII. János alatt felsorolt müvein kívül: Gudenatz: M. v. C. (1876.)

Vagy vegyük például a tudományos irodalom terén fiatal kora daczára is magának már oly szép elismerést szerzett dr. Antal G-éza kartársunktól a következő rövid, de azért tárgyát teljesen kimerítő ismertetést:

C h i 1 i a s m u s (gör.), a Krisztus visszajövetelével kezdődő s ezer évig tartó isten-ország hite. A chiliasmus a zsidó messiási eszmétől ered, amennyiben már a próféták kilátásba helyeztek egy a Messiás által alapítandó földi birodalmat, melyben a sokat szenvedett zsidó nemzet békét és jóllétet élvez s a melyben a természet is hozzájárul e jóllét emeléséhez termésének fáradtság nélkül elnyerhető nagy bőségével. A messiási eszmének Krisztusban megvalósulása természetszerűleg magával hozta a keresztyének azon várakozását, hogy most már a prófétáktól megjövendölt egyéb dolgok is megvalósulnak s a Messiás országa Krisztus közel jövőben várható visszajövetelével kezdetét veendí. Ezen birodalom tartamának ezer évre tevése a hexaemeronnak a XC. zsoltár 4. versével való combínálásán alapul. A chiliasmusban való hit a prófétai könyvekben s Krisztusnak nehány, ez értelemben magyarázható szaván (Máté V. 4., XIX. 29., Luk. XIV. 12. s köv.) kívül Pál apostolnál (I. kor. XV.

25. s köv.), különösen pedig a Jelenések könyvében találja bibliai alapját. Az üldözések s elnyomatás, a méltatlanul kiállott szenvedések megboszulásának vágya s általában a jóllét utáni sóvárgás adják magyarázatát általános elterjedettségének s azon körülménynek, hogy a

kér. vallás uralomra jutásával a chiliastikus ábrándok mindinkább háttérbe szorultak.

Az ezer éves uralom kiszinezésében a keresztyén irók nem maradtak a zsidó próféták mögött. A 2. században élő Papias állítólag Krisztustól származó nyilatkozatokat közöl a természet buja gazdagságáról. Az apokalypsis mellett Barnabás levelében (XV.) lehet találkozni a chíliasmusnak legrégibb egyházi felfogásával. Cerinthus szerint az ezeréves birodalomban naponként megújulnak a menyegzői lakomák; az ebioniták Ízletes ételekkel rakott asztalokon kívül tömérdek kincsesei s pogány rabszolgákkal reméltek rendelkezhetni; a sibyllai könyvek nyilvánvalólag a pogány Íróktól rajzolt aranykorra vonatkozással tej-, méz- és borfolyókról beszélnek. Justinus vértanú a tiszta kér. tan záró kövét látja a chiliasmusban, hasonlóan nyilatkoznak Irenaeus és Tertullianus. Az első támadást a zsidós érzéki chiliasmus ellen Cajus, római presbyter intézte a 2. század vége felé, aki a chiliasmust az eretnek Cerinthus találmányának mondta. Midőn a kér. egyház uralomra jutásával a chiliastikus eszmék kezdik veszteni erejüket, Ágoston érvényre juttatja azon nézetet, mely szerint az ezeréves uralom a keresztyénség megalapításával tényleg kezdetét vette. Ettől fogva a. chiliasmus csak szórványosan lép föl, s föllépése azon üldözéseknek tulajdonítható, melyeket egyes szektáknak az uralkodó egyháztól szenvedniük kellett.

A reformáczióval a chiliasmus hite újra fölelevenül« Bár az ágostai és a helvét hitvallás (amaz a 17., ez a

11. fejezetben) elvetik a chiliastikus ábrándokat: magok a reformátorok is táplálták a világ közelgő megsemmisülésében való hitet. Aztán meg az anabaptisták, labadisták, swedenborgianusok, mormonok, irvingianusok vagy épen chiliastikus reményekre alapult szekták, vagy olyanok, melyeknél a chiliasmus hite jelentékeny szerepet játszik. A Weigel, Böhme s a rózsakeresztesek (1. e.) thesophiájában a chiliasmus igen tekintélyes helyet foglal el. A cseh-morva testvérek között, az őket ért üldözések folytán, egyre-másra támadtak chiliastikus próféták, kiknek jövendöléseit a nevelésügy nagy mestere Comenius, ki maga is chiliasta volt, gyűjtötte össze (Lux ín tenebris 1657.). Franczíaországban a nantesi edíctum visszavonása után, midőn a hugenották erőszakos üldüzése újra kezdetét vette, egyre-másra támadtak az „inspiráltak“«. Angolországbau különösen Mede József s Leade Johanna említendők. Németországban a 18. században a chiliasmusnak uj bajnoka támadt a tudós Bengelben, ki a Jelenések könyvében az egyháztörténet compendiumát látta s annak ily irányú magyarázatával a chíliasmusnak is uj irányt adott. Az őt követő újabb chiliasták az ezeréves uralmat nem érzéki, hanem szellemi értelemben fogják föl, s igy kísérlik meg nézeteiket elfogadhatóvá tenni. Ily alakú chiliasmussal találkozunk Oetingernél, IJothenál stb. Württembergből e század elején chiliastikus reményekben többen vándoroltak keletre iL. Exodus-gyülekezetekj; a mormonok pedig a nagy Sóstó környékén rakták le az Űj-Sion alapját. V. 5. Corrodi: Kritische Geschichte des Cchiliasmus (II. kiad. 1794. 4. k.): Kvacsalac-