Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-17 / 51. szám
835 DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 836 talános érvényűnek tekintettük; melyet mind magunk megtartani, mind mások által megtartatni akartunk. E zsurlódásnak, viszálykodásnak, áldástalan egyenetlenségnek nem lesz vége most sem, ha a törvényjavaslat úgy válik törvénynyé, a mint beterjesztetett, mert hiszen az új javaslat is követelési jogot állapit meg a különböző felekezetek részére az esetre, ha a szülői akarat akár az 1-ső §-ban jelzett egyezségtől, akár a 2. §-ban jelzett törvényes intézkedéstől eltér. A viszály elkerülésének egyedüli módja az volna, hogy a törvényben csak annyi foglaltatnék, miszerint: „Bármely vallásu szülőknek, gyermekük születése — illetőleg anyakönyvezésekor, jogukban áll közmegegyezéssel meghatározni azt, hogy gyermekük melyik bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozzék. Ha a szülők ez iránt megegyezni nem tudnának vagy nem akarnának, akkor a gyermekek törvény szerint apjuk vallását követik; ha az apa egyik bevett vagy törvényesen elismert felekezethez sem tartozik, akkor a gyermekek az anya vallását követik; ha pedig az anya sem tartoznék bevett vagy törvényesen elismert felekezethez, akkor a gyermek felekezeti hovatartozandóságát a gyámhatóság állapitaná meg, — vagy pedig követné azon vallást, amely azon községben többségben van.“ A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény szelleméhez általában is sokkal jobban illik ilyen intézkedés, mint az, a mely a törvényjavaslatban foglaltatik; mi reánk protestánsokra nézve pedig határozottan hátrányos, sőt végzetes lenne azon rendelkezés, hogy a szülők szabadon határozhatnak gyermekeik felekezeti hovatartozandósága felett, de csak a házasságkötést megelőzőleg. Mert protestáns elvünk tiltja, egyházi szertartásaink pedig épen nem nyújtanak módot arra, hogy a jegyesekre e tekintetben bármiféle pressiot gyakoroljunk; viszont a róm. kath. clerusnak nem csak egyházi szertartásai nyújtanak módot a pressióra, hanem egyházi dogmái megkövetelik oly mérvben, a minőben, ez egy időpontot kivéve, a kath. hivő többé a klérus befolyása alá soha nem eshetik. Mert a katholika egyház tagja, ha vegyes házasságot köt, annál fogva, hogy a házasság szentség és gyónásnak kell megelőzni, hogy foganatos legyen, lelki üdvösség tekintetében —, annálfogva pedig, hogy ünnepélyes megáldásban nem részesülhet, külső tisztesség s családi megaláztatás tekintetében van pressio alatt. Ha tehát azt akarjuk, hogy a különben egyenlő és közös törvény sajátos felekezeti viszonyaink folytán egyenlőtlen s ránk nézve határozottan károssá ne váljék: óhajtanunk kell, hogy a szülők szabad elhatározási joga, ha az már az 1868. LIILt.cz. 12. §. helyébe állittatik, érvényülhessen nem csak a házasság előtt, de esetenként mindig teljesen szabadon és azt semmiféle előleges Ígéret, egyezség vagy szerződés ne korlátozhassa» Annyival inkább hisszük, hogy az országgyűlés megteendi a törvényjavaslaton ezen módosítást, mivel ezt kívánja a szülők „természeti joga,“ a mit a kath. klérus mindig hangoztatott, tehát tulajdonképen az ő kívánságuknak is elég tétetik. Azon kívül a törvényjavaslat csak e módosítással lesz méltó szabadelvüség tekintetében társaihoz, különösen a „szabad vallásgyakorlatról“ szóló törvényjavaslathoz, nem is említve azt, hogy ha e módosítás meg nem történnék, akkor a törvény sanctiójáról kell gondoskodni és magában a törvényben kell büntetést megállapítani azon szülőkre és lelkészekre nézve, a kik a törvény intézkedése ellen vétenek. Antal Gábor. Készüljünk a milleniumra. XI. E cim alatt megjelent első cikkre, egy hasonképpel óhajtok szolgálni e becses lap olvasóinak s a tisztelt olvasókra bízom, hogy a mind két cikk által rajzolt képekből alkossanak maguknak az anyaszentegyház közérdekei nek megfelelő eszményeket. Midőn felső szakoktatásunk jövő képei táratnak elénk, nem lehet célom az első cikk tisztelt Írója által régibb alapítványaink kezelése ellen oda vetett vádakkal foglalkozni; mert hiszen ezen kérdések a kerület kiváló jogász tagjainak közben jöttével megalkotott bizottsági szakvélemények — s ha nem csalódom ép az első cikk írójának jogi tanácsa alapján — egyházkerületi jogerős határozatokkal már rég megoldott kérdések. Az új adományokkal pedig, minthogy a cikk író kidomborított egyéni véleménye az adományozó testületek és személyek, alapítvány leveleiben és határozataiban támogatást nem nyer — mely kérdésre egyébként még visszatérek — szintén fölösleges volna foglalkozni, mert kétségtelen, s ezt cikk iró is beismeri, hogy Veszprém vármegye, Pápa városa, a pápai egyház és egyházmegye s mindazok, a kik ezen legújabb alapítványokat tették, azokat a kerületi főiskolára, annak nehéz pénzügyi helyzetében adományozták oly hazafias s illetőleg vallásos buzgalommal, hogy adományaik által ezen intézmény felvirágoztatását mozdítsák
