Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-17 / 51. szám
Negyedik évfolyam. 51. szám. Papa, 1893. deczember 17. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből mami ív. ref. main hivatalos közlönye HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: A magyar kormány legújabb egyházpolitikai törvényjavaslatai. ("Vége.) Antal Gábor.— Készüljünk a milleniumra. II. Világi tanácsbiró.— A csodák vagy két tévedés. Csizmadia Lajos.— Könyvismertetés. (Vége.) Osváld Kálmán. Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. A magyar kormány legújabb egyházpolitikai törvényjavaslatai. (Vége.) De tegyük fel, hogy ily kötelezvények előzetesen létre jönnek, mert a tör vény=törvény, és a kik magokat arra kötelezték, hogy minden gyermeköket reformált vallásban fogják nevelni a mint első gyermekök megszületik, elküldik a róm. kath. plébánoshoz kereszteltetni: az bizonynyal meg is kereszteli, mert dogmája parancsolja. Mi történik ez esetben ? Mert a törvényjavaslatban sem a szülőre, sem a lelkészre nézve nincs büntetés megállapítva, tehát elkeresztelni fogunk ismét kölcsönösen. Vagy talán az egyezségnek karhatalommal kívánna az állam a szülők egyező akarata ellenében érvényt szerezni? Mert azt a ...isiszás dolgot alig lehet feltételezni is, hogy a polgári anyakönyv-vezető, nem törődve azzal, hogy a gyermeket a szülők micsoda vallásban kereszteltetik, micsoda vallásban nevelik, bejegyzi a gyermek vallását a hatóság előtt megkötött szerződés értelmében; mivel ez esetben az anyakönyvi bejegyzés nyílt valótlanságot tartalmazna. A második szakasz kimondja, hogy ha a szülők gyermekeik vallására nézve meg nem egyeztek házasság előtt, akkor az összes gyermekek apjuk vallását követik. Nem lehetne e szakasz intézkedése ellen semmi kifogás, ha benne a házasság előtti megegyezésre nem volna vonatkozás^ mert ha a szülők megegyezni nem tudnak, akkor mindenesetre a törvénynek kell intézkedni helyettök. De viszont mai viszonyaink között teljesen lehetetlennek látszik, hogy a törvény végrehajtassák, ha a szülők az ellenkezőre határozzák magukat. És még a családi béke feldulathatása miatti aggodalom sem indokolja azt, hogy a szülők elveszítsék elhatározási jogukat, ha azt a házasság előtt nem gyakoroltál? Sőt maga a logikai következetesség is azt kívánja, hogy az új törvényben a szülők rendelkezési joga, gyermekeik vallási hovatartozandóságára nézve, nem csak időponthoz kötve ne legyen a házasság előtt, de mindig lehetőleg szabadon érvényesülhessen. Mert vagy helyes azon elv, hogy a születendő gyermekek vallását a törvény határozza meg és nem a szülők akarata, — a mint hogy a mi viszonyainkat tekintve, különösen mig a vallás szabad gyakorlata törvénybe nem iktattatott, helyes is volt —: akkor az ezen elvre fektetett 1868. évi Lili. t. ez. 12. §-át nem kell megváltoztatni; vagy ha bármi okból nem helyes többé ezen alap és helyette a szülők szabad elhatározását fogadjuk el alapul: akkor nem szabad az új törvénybe ismét a törvényes kényszert bele vinnünk. Mig az 1868. évi Lili. t. ez. 12. § a érvényben volt és van, mi protestánsok, csekély eltéréssel, annak alapján állottunk és annak érvényt szerzendők, néha az államhatalom segélyét is, — habár némi szégyen érzettel, — igénybe vettük. Nem kerülhettük el a zsurlódásokat, még ha talán egyházunk elvével némi ellentétbe jöttünk is, mert az állam törvényét ál-50
