Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-10 / 50. szám
825 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 826 támadás tárgyát. Mi hisszük, hogy mind Genfben, mind Francziaországban vannak őszinte emberek, a kik keresik az igazságot és érzik ennek a szükségességét. Kétségkívül sok igaz keresztyén hisz és hitt a csodákban, a nélkül, hogy sokat elmélkednének fölötte. De a szentirás okos hitet követel tőlünk : „Úgy szólunk, mint tudósoknak, ítéljétek meg ti, a mit mondunk.“ Mélyen meg vagyunk győződve a vélemények szerzőjének igazelmüségéről és nemes érzelmeiről; most nem is azon hitben foglalkozunk művével, hogy ez által nézetei merész és teljes kifejtésére késztessük. Ha ezt megtenné, elég idő lesz akkor is rá megfelelnünk, addig is vizsgáljuk a rationálismust, nem mint helyi tüneményt, hanem általában, és különösen lássuk meg, hogy a rationalismus, hogyan bánik a csodákkal. A keresztyénség supranaturalis fényeiről két hibás vélemény képződött. Egyik kereken tagadja ezen tényeket; mithikus magyarázat vagy más módon próbálgatják vallásunk eredetét egészen természetszerűnek tüntetni föl; és azt állítják, hogy azon idő alatt, melyet Krisztus a földön töltött, semmi rendkívüli sem történt ép ugv, mint napjainkban nem történik. Ez a rationalismus. A másik rész egészen ellenkező állásponton áll. Ezeknek nem az a vallásuk, hogy hidjék, miszerint „Krisztus az igaz Isten és az örök élet“ hanem léuyegesen a csodákban hisznek. Ezen vallás követői, a kik napjainkban elég sokan vannak, és átalán véve — sok tekintetben nagyra becsültetnek, ezek megelégesznek azzal, hogy van kijelentés, de nem hiszik azon nagy igazságokat, melyeket a kijelentés tanít. Vajmi keveset törődnek azzal, hogy mit kelljen hinni az emberről, az üdvről vagy a megváltó személyéről és munkáiról. De ha csodákról van szó, az az ő szentélyük! Telve kétségkívül ajánlatos, de nézetünk szerint fel nem világosult buzgósággal, mindenkor készek vallani és védeni azokat. A vallás supranaturalis jellegét oly gyakran megtámadták, hogy minden tehetségüket ezen oldalon történő támadások visszaverésére fordítják. Ez igen helyes; de tovább nem menni már rósz dolog. Ezen emberek gyakran legalább barátjai a keresztyén ségnek és tehetségükben áll ennek becses szolgálatokat tenni; több kitűnő vádiratot adtak ki*), de azt óhajtjuk és pedig javukra, hogy vajha ismernék azon szent igazságokat és eln3rernék azon kijelentés drága áldásait, a melyet védenek. Vajha belépnének a templomba, melynek kapuját őrizik. Ezen értekezés második részét az ő hivogatásukra fogjuk szentelni. A fentebb emlitett két nézet egyaránt téves. Az egyik, mert kevés fontosságot tulajdonit a csodáknak, tagadván ezeket; a másik mivel nagyon is nagyra becsüli azokat, mivel ez vallásuk lényege. A csodák tagadása rationalismusba visz; viszont a csodáknak a keresztyénség lényegétől való elkülönítése a babonaságra. Az igaz, hogy a csodák, a melyekről beszélünk, valódiak; de azt hinni, hogy az a babonaság, ha olyat hiszünk, a mi nem igaz, nyelvbeli tévedés. A babonaság biizonyos tények vagy vallásos cselekményekről való téves nézet, a melyhez az emberek nagy félelemmel és nagy *) Paley bámulatra méltó művére, mint ilyenre talán utalhatunk. bizalommal ragaszkodnak. A franczia nyelvben ez a babona definitiója. És ezen meghatározás szerint nem az au kérdés, hogy a tárgy igaz-e vagy nem, hanem a róla alalkotott hibás nézet és az ehhez való nagy ragaszkodás. És ez épen rá illik azokra, a kik a csodákat tartják a vallásban legfontosabbnak. A kifejezés tehát, melyet használunk, nyelvtanilag correct. Ababona alapja lehet téves dolog is; ezen fajta babonának, melyről mi beszélünk, előnye van ama felett, mert tárgya igaz. De minél igazabb a vallás tárgya, annál kívánatosabb, hogy hitünk egészséges legyen. A babona és igazság összekeveréséből sok és nagy baj szármozik. Senki érzelmét sem akarjuk megsérteni, de mig egy olyan tévedést czáfolunk, a melyet veszélyesnek tartunk; nem félünk azt a szót használni, a mely gondolatunkat hivebben kifejezi, és a mely megvilágositja azt a bajt, a mely ellen küzdeni akarunk. Keveset gondolunk a névvel a tárgy az, amivel foglalkozunk. Nem, Krisztus nem csupán azért jött a földre, hogy csodákat tegyen. A zsidók ilyet kívántak-. „A zsidók jelt kivannak“ mondja szent Pál. De mi, az ős keresztyénekkel azt valljuk, hogy „az Isteu megjelent testben, a megfeszített Krisztus Istennek hatalma és Istennek bölcsesége“. Megkíséreljük a csodákról való helyes tant egyrészről a rationalismussal, másrészről az általunk babonásnak nevezett nézettel szemben felállítani. I. A keresztyénség új teremtés, a második teremtés. A csodák természete és szükségessége teljesen ki van fejezve ezen igazságban. A vallás nem csupán collectio, mint egyéb emberi müvek ; nem bizonyos formában való művészi összekötése, elrendezése a rendszereknek. A leghatalmasabb elme az egész földet ha bejárná s kiválasztaná és összegyüjtené az egyes helyeken talált legnagyszerűbb gondolatokat, nem alkothatná meg a keresztyénséget Teremtés a keresztyénség, ezért felyül van az emberi képességen. A természetbúvár hiába gylijtené össze a legszebb ágakatfés leveleket, azért élőfát nem tudna belőlük csinálni. A fát csak Isten keze alkothatja. Ép igy a keresztyénséget is. Ez egy olyan növéuy, mondja TNvesten, mely az égből jött s erejét, életét egyenest az égből nyeri. Az első teremtés után Isten megnyugodott, mondja a Szent Írás. De Isten nyugalma örök tevékenység. Az ember — tanítja Melancliton — gyarlóságában azt véliy mintha Isten megteremtvén a világot, magára hagyta azt, miként a hajó építő az általa készített hajót a hajósokra bízza“. De nem úgy van. Isten folyton jelen van a világban, és pedig azzal a teremtő erejével, mellyel az eget és földet teremté. És miért ne tehetne a mindig jelen levő Isten, az idők folyamában, a történelemben ahhoz, hasonlót, a mit a teremtés kezdetén tőn? „A mi Istenünk, örökké való“ mondja a keresztyén népek régi példabeszéde., A csodák ellenesei azt állítják, hogy semmi olyat felvennünk nem szabad, a mi a dolgok természetes folyamán, kívül van. Mi a keresztyénség számára nem kérünk többet, mint a menyi a természet munkáihoz kívántatik. Az igaz, hogy ma már a fizikai világban minden bizonyos
