Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-12-10 / 50. szám

827

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

828

törvények szerint fejlődik; a létezők a már előbb létezőktől származnak; a gabona a barázdába elvetett magból származik; ezen mag egy másiktól származott, a melyik szintén egy másikból nőtt; igy van minden teremtett dolog. De volt idő, midőn nem volt gabona-szem, nem volt mag. Ha visszaszállunk az időben, eljutunk az első maghoz. Ki alkotta azt? A dolgok eredetét nem kereshetjük magukban a dolgokban; ha csak azt nem akarjuk mondani, hogy létezésük előtt már léteztek. Azért minden lét forrását Isten teremtő hatalmában kell keresnünk.

(Folyt, köv.)

Csizmadia Lajos,

Könyvismertetés.

Ünnepi alkalmi és közönséges egyházi beszédek. Irta Illyés Endre mezőberényi lelkész.

Mint a termőfa, theologiaí irodalmunk is többnyire minden évben megtenni gyümölcsét, jót, rosszat, a szerint a mint. Különösen az egyházi beszéd irodalomra nem lehet panasz, a termelést illetőleg. Lelkészeink nem csak a „Prédikátori tárt“ „Protestáns Papot“ „Kalászokat“ látják el dolgozataikkal, de predikácziós köteteiket is sűrűn bocsátják ki a nagy világba. Ennek a produktivitásnak szívből örülhetnénk, ha a sajtó alól kikerült egyházi beszéd-gyűjtemények megannyi tárházai volnának a mély eszméknek, eredeti gondolatoknak, melyek az olvasó lelkészben újabb eszméket teremtve inpulzust adhatnának újabb beszédek megírására. így azonban — mivel a megjelent predikácziók eredeti gondolatokban, mélyebb eszmékben ritkán hővölködnek, — derüre-borura való kiadásuk épenséggel nem indokolt.

A fent megnevezett kötet, mint czime is mutatja, ünnepi, alkalmi és közönséges egyházi beszédeket — szám szerint 28-at — tartalmaz. E predikácziók sorozata négy ádventi beszéddel kezdődik, melyekben a szerző Jézus szellemi nagyságát, dicsőségét rajzolja s egyszersmind fölhívja gyülekezetét, hogy készítse az Urnák útját, egyengesse az ő ösvényét, mert elközelitett a mennyeknek országa. Címeik: Krisztus a Messiás, kihez sok népek gyülekeznek; Krisztus a mi legjobb tanítómesterünk; Krisztus király; Krisztus hivó szózata. Főtételük többnyire helyesen van elvonva az alapigéből. A „Krisztus királyinak alapigéi: Zak. IX. 9;“ Örülj erősen Sionnak leánya, örvendezz Jeruzsálemnek leánya: íme a te királyod eljő te neked, igaz és szabadító ő". Főtétel: „Krisztus király“ s részek: „a ki igaz <I.) és szabaditó (II.)“ Látni való, hogy mind a propositio, mind a részek benne vannak a textusban. Ugyancsak talpra esett a „Krisztus hivó szózata“ felosztása. A „Térjetek^meg, mert elközelitett a mennyeknek országa (Máté IV. 7.) alapigékből vett főtétel : (Krisztus) „hivó szózatában akarat és Ígéret nyilvánul s e kettő megértésétől függ lelkünk üdve: lássuk azért először akaratát ez igék szerint: térjetek meg (I. rész), másodszor Ígéretét e szavak jelentőségében: elközelített a menyeknek országa (I. rész.) Kár, hogy a főtétel nem rövidebb és tömörebb. — Kevésbbé helyes már pl. az Ézs. I. 4. verjséből vett théma: „Krisztus a mi legjobb tanító mesterünk“, mert az alapigében nem csak Krisztus tanítóságáról, de első sorban vezérségéről van szó s ez utóbbit a szerző teljesen figyelmen kívül hagyja. A részek megállapítása már helyes „Krisztus azért legjobb tanitó mesterünk, mert először gyarlóságaink tudatára vezet (I. rész.), másodszor emberi méltóságunk tudatára emel.“ A tárgyalás nyomon járó, de nem eléggé bibliai. Milyen hű például szolgálhatott volna az emberi gyarlóság, bűnösség megismerésének fejtegetésénél a megtért tékozló fiú felsóhajtása „Atyám! vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivattassam“, vagy Simon Péter vallomása, melyet Jézus előtt tett, midőn tanácsát megfogadva hálója megtelt halakkal: „Eredj el én tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok!“ A második részben is annak magyarázására, hogy Krisztus emberi méltóságunkra emel bennünket, csak ezt az egyetlen bizonyítékot találjuk: Legyetek tökéletesek, mint a ti menynyei Atyátok tökéletes!“ Nem mondja-e Jézus például ezt is hallgatóinak: „Ti vagytok a földnek savai; ha a só megizetlenül, mivel sózatik mag?“ „Ti vagytok a hegyen épített város, nektek elrejtőznötök nem szabad.“ Nem lelkesiti-e tanítványait e szavaival: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látván a ti jócselekedeteíteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat? Mindezen felséges szózatokban emberi méltóságuknak tudatára igyekszik emelni a halandókat. Igen természetes, hogy az egyházi beszédeket szentírási idézetekkel megtömni nem tanácsos; de ha a bibliából akarjuk bebizonyítani állításunk igazságát, úgy ne egyetlen szentirási helyet hozzunk fel.

Egy bizonyíték csekély bizonyíték !

A „Krisztus király“ czimü beszéd bevezetése s első része sikerült, de a másodikban nincs kifejtve, hogy mennyiben szabaditó Krisztus. E hibáját a szerző maga is észre vette, s a befejezésben mentegetőzni kezd ^„Azért nem tárgyalom — úgy mond — Krisztusnak a halálon nyert diadalát, mert a mit együtt megbeszélni egy egész nap sem hosszú,, félórányi időbe egyátalán nem akartam beszorítani!“ Ez a mentegetőzés a mily alaptalan, ép oly mosolyt keltő.

Szerencsésebb kidolgozású már a IV. adventi beszéd. Gondolatmenete: Az adventi s egyszersmind bűnbánati vasárnapokon mindazoknak meg kell térníök, kik a bűn útján járnak s arra a jszent meggyőződésre kell jutniok, hogy, „ha azt mondjuk, bűn nincsen bennünk, önönmagunkat csaljuk meg és igazság mi bennünk nincsen“ (1. Ján. 1. 8.) Az Isten országának: az Istennel való békességnek elközelitésére fényes tanúbizonyságok az úrvacsora! jegyek. Az ezekkel való éléskor egy kenyérben és egy pohárban, az atyafiúi szeretetnek kenyerében és poharában részesülve, ismerjük meg igazán, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk az Ur előtt. Különösen tetszetős az úrvacsora jelentőségének fejtegetése. — Mind a négy adventi beszéd használható, bár kiválób tulajdonságokkal nem ékeskedik.

Az „Értekezzünk szorgalmasan Jézus felől“ czimü karácsom beszéd bevezetése kifogásolható. Karácson az öröm ünnepe, melyen a lelkésznek az angyaloktól hirdetett nagy örömöt kell prédikálnia. Hiba azért ilyenkor'