Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-10 / 50. szám
823 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 824 összeget nagyon bőven födözí az uj épületbe költözés által megürült iskola két nagy épülete, melyek közül az egyik t. i. a régi épület minden órán értékesíthető 1000— 1200 forint évi jövödelemmel. A most úgynevezett új collégium pedig még mindég szabad rendelkezésére áll a kerületnek, a meljmt mi — ha már felsőbb leányiskolának nem kell — hát püspöki állandó lakásnak óhajtunk berendezni, — mely mellett elférnének a püspökség hivatal helyiségei, levéltára, a bizottságok működésének helyei, gyűlés teremül pedig szolgálhatna az újonnan építendő főiskolai épület nagy és díszterme, nem kellene a kerületi gyűléssel városról városra vándorolni, hol itt hol amott helyiségért koldulgatni sat. vagy ha ez sem tetszik, hát szolgálhatna a theologus és praeparandísta növendékeknek bentlakásul. De hát mit határozott legközelebb az egyházkerület? Azt hogy a pápai érdekeltség által egy új főiskolai épület emelhetése czéljából az állam által a gymnásíumra adott 80 ezer forinthoz még szerzett másik 80 ezer forintot az építkezéstől elvonja és más dolgok fedezésére fordítja, kimondván, hogy az általunk szerzett telekre csak gymnásiumot épit. Az ily dolgoknak szükség, hogy valahára vége vettessék. Ebbe mi meg nem nyughatunk, miért is a kerületnek ezen ügyben hozott határozatát föloldozui kérjük. Föl hívjuk a nagy közönséget, hivatkozunk a közvéleményre, hogy a dolgot jobban meggondolva, az egyházkerület érdekének és a törvényes igazságnak megfelelően intézze el. A főiskola fogalma nem zárja ki a gymnásiumot, de a gymnásíum nem főiskola. Veszprém vármegye, Pápa városa, a "pápai egyházmegye és eklézsia, valamint az egyesek is, kik ez alkalommal áldozataikat meghozták, nem gymnasiumra, hanem [főiskolára tették alapítványaikat, s különösen arra, hogy egy kerületi tanintézet méltóságához illő és terjedelméhez szükséges épület emeltessék. És mivel indokolták azt, hogy az uj területen csak gymnásiumot kelljen építeni? azzal, hogy a gymnásiumot úgy is maholnap átveszi az állam s mivel az épületre 80 ezer forintot ő adott, azért azt is elveszi minden kárpótlás nélkül, hogy tehát a hozzá vagy oda épített egyéb alkatrészek is az állam kezére ne jussanak, azért az ujounan szerzett területen csak gymnásiumot kell építeni *). Mikor a tanító képzőt eltörülték, akkor is azzal igyekeztek a közönséget megnyugtatni, hogy lesz mielőbb Pápán állami praeparandia és milyen jó lesz azt nekünk ingyen fölhasználni. Hát valyon okos dolognak volna-e tartható, ha valaki bár szegényes ruháját eldobná elébb — mintsem a reménylett újat megkapta? De úgy látszik, hogy az állami praeparandia Pápán még igen soká, talán örökre késni fog az éji homályban. Az pedig igen jellemző, de annál nagyobb fájdalom, hogy úgy látszik többen vannak, kik szintén várva várják azon időt, hogy a kerület vagy a gymnásiumtól vagy a theologiai akadémiától mielőbb megszabaduljon. A jog*) No ezzel bizony éppen nem indokolták. S z e r k. akadémiát, a tanítóképző intézetet egymásután H kellett törölni, most tehát következzék vagy a theologiai akadémia, vagy a gymnásium!! hogy igy a pápai kerületi főiskola tellyesen deconponáltassék. Boldog Isten hová jutottunk?!! Ha nézzük a tiszántúli kerületet, mely maholnap egyetemmé fejleszti főiskoláját, — a dunamellékit, mely rövid időn hová fejlődött? Van központi főiskolája, jogakadémiája, tanitaképző intézete, gymnásiumokban bővelkedik, addig minálunk mi történik? Az hogy — mi folyvást azon törekszünk, hogyan zsugorodjunk összébb, összébb. Úgy készüljünk tehát a mílleniumra, hogy ezen zsugoritó helyzetnek végre valahára végetvessünk.— Meg kell állapítani, hogy az emelendő uj épület a gymnásiumi, a praeparandiai és a theologiai szükségleteknek megfelelően építtessék föl. Midőn megvan rá a pénz és fedezet, mitől félünk ? sem a főiskola, sem a kerület ereje csak egy fillérig sem fog igénybe vétetni. Továbbá már a jövő 1894/5-ik iskolai évre meg kell nyitni a tanítóképző intézet első évi tanfolyamát, a következő évben a másodikat és így tovább. Ha a főiskola és a kerület ereje gyengének mutatkozik, igénybe kell venni a gymnásíumra három négy tanári fizetés erejéig az államot. Csak akarni kell komolyan, erősen, az eredmény nem marad el. az építkezésre vonatkozó határozatot pedig — mielőbb meg kell változtatni és építsünk a dunántúli ev. reform. egyházkerület részére úgy a kerület méltóságához és nagyságához illő főiskolai épületet, hogy hazánk ezer éves fönállásának ünnepét a kerület annak dísztermében tarthassa meg és azzal adjuk át azt a következő milléniumnak. A csodák vagy két tévedés*). Irta; MERLE D’A VB IONÉ. «Illud nondum est vere credere, quum Dei virtutem mi— rantur, ut doctrinam simpliciter credam esse veram, non autem penitus se Ilii subjiciánt« Calvinus.» Némi tekintetben Genf még mindig a reformatio városa. Régi hivatását most is betölti, daczára a közöny és a hitetlenség romboló befolyásának nem lehet itt vallásos tárgyak fölött vizsgálódni a nélkül, hogy az a lakosság között mozgalmat elő ne idézzen. így történt legközelebb a csodák kérdésének tekintetében is. Ez a város, mely a vallást illetőleg lágymelegnek látszik, némileg visszanyerte korábbi érzékenységét; felrázatott, midőn némelyek azt álliták, hogy itt a keresztyénség suprauaturalis tényeit tagadnák. El kell ismernünk, hogy ez kritikus pillanat volt; a különböző egyének kiáltása rögtön viszhangzott Calvin városának falaim belől és elhatott „az akaratnak és az elmének, a tagoknak egybekötöztetéseknek és a velőknek eszlásokig. Jelenben, az igaz, ugy látszik, mintha ez az érzelem eltűnt volna- Ámde ez időszerint sokkal nyugottabban vizsgálhatjuk a ’*) Felolvasta a genfi theol. akadémia nyári féléve megnyitás sakor 1840-ben.
