Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-12-10 / 50. szám
821 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 822 az alapítványokat nem az alapítók kijelentett czéljának megfelelően használjuk föl, hanem más egyéb dolgokra fordítjuk. Ez által megszegjük a törvényt, mely világosan rendeli, hogy az alapítványokat, a kegyes adományokat, rendeltetésük szerint kell igénybe venni; — vétünk az alapító ellen, mert annak akaratját nem tellyesitjük; — kárt teszünk intézeteinknek, mert újabb alapítványok tételétől elidegenitjük a közönséget. Sőt ha az ily esek a ministeriumnak, mely által ő felsége fő fel ügyeleti jogát gyakorolja, tudomására jőnek, aligha kétségbe nem vonja képességünket arra, hogy vagyonúnkat, tőle függetlenül magunk kezelhetjük. Midőn a harmínczas évek elején, a nagy papok egyikének Tóth Ferencz akkori superintendensnek indítványára, a pápai főiskolában a jogtanszéknek fölállítása szóba jött, a kerületen két egymással ellenkező nézet merült föl. Egyik a jogtudománynak, a másik inkább a philosophiáuak akart külön tanszéket föl állítani. És hogyan lettek az ellentétes nézetek kiegyenlítve ? Úgy hogy fölállították mind a kettőt, s a harmínhzas évek vége felé már mind a két tanszéken folytak az előadások. Más idők, más viszonyok!! Mind a kettő szépen fölvirágzott. A philosophíai előadások Tarczy, Czibor, utóbb Kerkapoly által jó hirt szereztek a pápai iskolának. A jogi tanfolyam is, az akkori viszonyokhoz képest, a mikor még csak a nemesség adta magát a hazai törvények tanulására, elég népes volt, s a dunántúli vármegyék nagyobb részét a pápai iskola látta el bírák és ügyvédekkel, de a földes urak is itt végeztek, s a mi református szellemünket vitték ki az egyházmegyékbe, a társadalomba. Ezek közül kerültek ki a Váradiak, Kazaiak, Huszárok, a Balassák, stb. kiktől nagyobb alapítványaink keletkeztek. Sőt a theologus deákoknak is kellett a magyar köz- és magánjogot hallgatni, s bizony többeknek hasznára is vált. A hetvenes évek elején ezen jogtanszék egész jogakadémiává rendeztetett be, s néhai Sárközy József gondnok buzgólkodása folytán a szoros értelemben vett jogi alapítványok 40 ezer forintra emelkedtek, s á helyett, hogy ezen irány tovább fejlesztetett volna, a kerület ezen jogakadémiát megszüntette, s alapítványait azóta egyéb czélokra fordítja. Ezután berendezte & tanító képző intézetet, s éppen ennek fölállithatását adta okául a jogakadémía megszüntetésének. Azonban egy pár évre azért, hogy a többi tanárok fizetését két száz forinttal megjavíthassa, ezt is föloszlatja és alapítványait most szintén más czélokra használja. De hát azzal igyekszik a kerület önnönmagát megnyugtatni, hogy hiszen a theologus deákoknak tanittatik az egyházjog is, a neveléstan is. Csakhogy a reform, egyházjog sehogy sem pótolja a törvény tudomány okát, s a theologusoknak tanított neveléstan nem tanítóképző intézet. A franczia példabeszéd szerint az evésközben jővén meg az étvágy, a jogi és tanitóképezdei alapok ily kényelmes felhasznása folytán, most már, ha a szükség úgy parancsolja, szinte jogosnak látszik hasonló eljárás más ekintetben is. Az 1892-dik év vége felé a komáromiak fölvetették a pápai kerületi főiskola hozzájok áttételének kérdését, amikor azután a pápaiak is kénytelenittetvén reális áldozatokkal állni elő, a főiskolának Pápán megtarthatása és fölépithetése végett összehoztak, készpénzben, több mint 80 ezer forintot, építési anyagokban és munkában 6—7 ezer frtot és ezt most az egyh. körűiét megint más czélra akarja lefoglalni. A Komáromba áthelyezés mellett Pápa ellen főérvül azt hozták föl, hogy az emelendő uj épületnek Pápán a főiskola birtokában levő helyek közül egyik sem alkalmas. Hogy ezen, bár nem egészen igaz érv telyesen legyozessék, maga a város telekvételre adott 20 ezer forintot, ezen felyül az eredetileg jogtanszékre tett 10 ezer forintnyi alapítványát, mely a jogiszak megszüntetésével szintén megszűnt, fölélesztette, tehát a főiskola javára adott ez alkalommal 30 ezer forintot, de kikötötte, hogy a főiskola épülete nyílt és díszes helyen emeltessék, hogy a várost is minél inkább szépítse. Ugyan ezen czélból, hogy t. i. a főiskolának legyen alkalmas és díszes helye, Gróf Esterházy Móricz úr egy vendégfogadóját, mely három oldalról nyílt területen fekszik, és mefj nagy területével 31 ezer forintra volt becsülve, oly föltétellel, hogy a kerületi főiskola oda építtessék, 25 ezer forint kedvezményes árért átengedte, ellenkező esetre kikötvén magának a visszavételt. Ugyanezen czélra Veszprém vármegye, hogy a főiskola fölépíthetését előmozdítsa, adott 20 ezer forintot, s ezen fölyül a jogakadémiára a hatvanos években tett 2000 forint adományát, melyet, a jogakadémia megszűnvén, vissza követelhetett volna, itt hagyta. A pápai egyházmegye és a pápai gyülekezet együttesen ez alkalommal szintén azon föltétellel szavazott meg 10 ezer forintot, hogy a szerzett nagyszerű funduson a főiskola fölépittessék, még pedig combinátióba véve a gyimnásium, a praeparandia, a theologia és az ezen tanszakokhoz megkivántató mellék épületek is. Ezen helyiségek fölépítésének költségei pedig födözhetők lesznek: 1. a gymnasiumra esők az állam által e czélra adott 80 ezer forintból, mely, mire az építés kezdetét veszi, kamataival együtt 90 ezer forintra szaporodik. 2. a mibe a praeparandia és theológia épületei kerülnek, miután ezek együtt véve sem tesznek annyit mint a gymnásium. Ezeknek is kell együtt véve 8 tanterem, de a méretek alig felényiek. Ezeken kívül lesznek helyiségek, minők az ének és zene terem, a rajzterem, a tornahelyiségek, gyűjtemények, melyek közösen használhatók, mig ha az intézet több felé lesz, ezek mind a két helyen külön lesznek fölállitandók — ezeket fedezni fogja a vármegye 20 ezer forintja, — a város által a fundus vételre adott 30 forintból megmaradt 5 ezer forint, továbbá az egyesektől gyűjtött 26 ezer forint, az építési anyagok és munka 6 ezer forint, — a pápai egyházmegye és eklézsia 10 ezer forintja örök alapitványkép fönhagyatván. Ezek összesen kitesznek 59—60 ezer forintot* És ha ezt 20—25 ezer forinttal még meg is kellene toldani, ezen 50*
