Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
775 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 776 ban ennyire alkalmazkodnak hozzá, úgy találandják, hogy éber s kész csatlakozni hozzájuk; úgy találandják, hogy nem csak nehézkes tagjaik vannak a kúszáshoz, hanem szárnyaik is az igazság magaslataira való fölemelkedéshez. Nagyobb nehézséget támaszt maga a prédikátor. Lelkészi szolgálatának kezdetén lehet, hogy kételkedések terhelik s hite távolról sem tiszta. Ez egy valóságos akadály s a lelkészi élet első évei a nagy zavar és kin korszaka lehet. Úgy gyanítom, hogy gyülekezeteink gyakran jórészben szenvedtek, mig mi igyekeztünk önnönmagunkat tisztán prédikálni. Ez helyettes szenvedés, mert ők nem tudják, mi hoz zavarba bennünket. Álldogálnak és nézelődnek, mig a lelkészük kétkedéseivel küzködik. De ha igaz ember az, érdemes várakozniok reá. Ha ezek a szellemi szülés kínjai, és ő az igazságot kívetkőzteti hagyományos alakjából, csupán a végből, hogy más külsőbe öltöztesse, mely az övé, e folyamat befejezte után sokkal nagyobb hatalommal prédikál és a személyes meggyőződés erejével tud beszélni. Uraim! fontos azonban Önökre, ha belátják, hogy lelkészségük kezdete nem borul ködbe, egyszerűen azért, mert soha nem tanulmányozták valójában a keresztyénséget. Félek, hogy a bizonytalan tlieologiának ez a legáltalánosabb következése. Egy előbbi felolvasásban azt ajánlottam, hogy szerezzenek bő ismeretséget az irodalmi műremekekkel; némely tehetséges ember azonban a hivatalához való tanulmányokat ezzel helyettesíti a collégiumban, s ez végzetes tévedés. Az irodalom ráadás legyen azokra, nem helyettesitőjük. Nem egy e folyamatot gyakorló tanulót figyeltem meg s azt kell mondanom, hogy a felmutatott eredmény nem felbátorító. Eszme készletük csakhamar kifogy, előadásuk régi módías, s a nép elégedetlenül fordul el tőlük. A tanulónak urává kellene tennie magát a kollégiumban a keresztyén századok legalább is egy vagy két nagy könyvének, melyben egy lángész a keresztyén séget teljesen fölmutatja. Ha szabad említenem a saját eljárásomat, én történetesen, talán inkább véletlenül, mint bölcs választásból, urává lettem tanuló korombau e három könyvnek. Az egyik Owen műve a „Szent Lélek“-ró\, a másik Weiss Ujtestamentumi Theologiája s a harmadik Conjdbare és Howson Szent Pál élete és levelei. Lehet mondani, hogy ezek mindegyike felmutatja a keresztyénséget egészen, a maga felfogása szerint s én majdnem könyvnélkül megtanultam őket, mint a tankönyvet megtanulja az ember. Akkor nem sokat gondoltam az ebből származó haszonnal, de mondhatom, hogy azóta mindegyikök egy bánya, melyből folyvást élek, s talán alig tartottam olyan egyházi beszédet, melyen befolyásuknak nyomai észrevehetők ne volnának. Más értékes eredménye is van, ha e fajta könyveket ideje korán alaposan megtanulunk. Megvetik Önök az alapját azon szokásnak, mit nagy olvasásnak nevezhetünk, a mialatt én, a vasárnaponkénti munkához való speciális olvasgatáson felül, a nagy theologiai művek rendszeres tanulmányozását értem. Egy lelkiösmeretes lelkésznek hétről-hétre mérhetlen mennyiségű különféle olvasnivalója van a commentárokban, szótárokban stb. a kézalatti beszédekkel összefüggőleg; de ezen felül gazdagítja elméje talaját a tágabb mezők bőségesebb termékeivel. Távolról sem könnyű ezt folytatni egy terhes papságban, s majdnem lehetetlen, ha alapját meg nem vetettük a kollégiumban *). (Folyt, köv.) Miklós Géza. A zsinatról. Ev. reform, egyházunk egyetemes zsinatának a lapunkban is szóról-szóra közölt kifogások következtében összehívott utolsó ülésszaka csak pár napig tartott. Már a hétfőn este 5 órára összehívott conferentia lefolyásából látható volt előre, hogy hosszabb vitát nem szándékszik provokálni senki, a jelzett módosítások csaknem észrevétel nélkül fognak elfogadtatni. így is történt. Amint Kun Bertalan elnöklő püspök úr áhítattal hallgatott szép imája után az alakulásra vonatkozó előzetes teendők elvégeztettek, tehát a mindnyájunk őszinte sajnálatára meg nem jelenhetett rendes elnök B. Vay Miklós helyett az elnöki szék elfoglalására Tisza Kálmán felkéretett, s a csaknem teljes számban megjelent tagok névsorának felolvasása útán a határozatképesség constatáltatott, a conferentián történt megállapodáshoz képest azonnal a tett kifogások és ajánlott javaslatok tárgyalásába bocsátkozott a zsinat, s a következőkben állapodott meg: Az 5. §.-nál kihagyandónak jelezte a miniszter ur az utolsó bekezdést, mely igy szól: „Az állam és hatóságai a végrehajtásban való segédkezést meg nem tagadhatják, és kötelesek a végrehajtást saját közegeik által foganatosítani“, helyette pedig, fölveendőnek ezt: „Az államnak és hatóságainak segédkezése és a végrehajtásnak a hatósági közegek által való foganatosítása csakis az ezen §-ban meghatározott esetekben és terjedelemben biztosittatiku. Mivel azonban az idézett utolsó bekezdés az 1882- ben szentesített egyházi törvényekben is benfoglaltatott, meg azután a kihagyásra érdemleges okot a zsinat nem lát, ennélfogva azt továbbra is meghagyandónak mondja ki. Ellenben a minister által proponált megtoldás ellen sémi kifogása nincs. E szerint tehát az 5. §. lesz igy: 5' §. Az államhatalom segédkezése igénybe vehető az illetékes egyházi hatóságok által kivetett mindennemű egyházi és iskolai adóknak és szolgálmányoknak, az egyházi tisztviselők és szolgák megállapított fizetéseinek és járandóságainak, az egyházi felsőbb hatóságok engedélyével egyházi és iskolai czélokra felvett tartozások, tőke és kamat törlesztése indokából vagy egyházi és iskolai czélokra tett építkezés költségeiből, az egyház *) Pascal egy mondata gyakran több világosságot és életet ]övel az egyházi beszédbe, mint a textusról való összes magyarázatok Nőé ideje óta. - Principal Rainy.
