Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
777 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 778 fentartó tagokra adóalakjában kivetett járulékoknak, az országos közalap javára kivetett adóknak s felajánlott évi járulékoknak behajtása végett. A segódkezés az egyes egyházakban saját czéljaikra évenként esedékes egyházi tartozásokat illetőleg, első sorban a presbyterium által a helybeli közigazgatási hatóságnál veendő igénybe, ennek sikertelensége esetében az esperes által a köztörvényhatóság első tisztviselőjénél; a többi felsorolt tartozásokra nézve a presbyterium a közigazgatási hatóság igénybevételét az esperes utján tartozik eszközölni. Az utóbbiakra nézve azonban és főleg az egyházkerületet vagy az egyház egyetemét ilető tartozásokra vonatkozólag az egyházkerület — Erdélyben az igazgató tanács, — a pénzügyminisztert eseténként az iránt is megkeresheti, hogy a tartozásokat az államadók módjára hajtassa be. Továbbá igénybe vehető az államhatalom segédkezése, ha az illetékes egyházi hatóságok által saját hatáskörükben hozott s jogerős határozatoknak, melyek által az egyházi tisztviselő vagy szolga elmozdítása, felfüggesztése vagy állásába vissza helyezése mondatott ki, az egyházközség, presbyterium, tisztviselő vagy szolga ellenszegül. Végre az egyházi biróságok által a tárgyalásra beidézett, de meg nem jelent és megjelenni vonakodó tanuk kihallgatása s megesketése iránt intézett megkereséseket a polgári hatóságok szintén teljesiteni tartoznak; e tekintetben a közreműködést meg nem tagadhatják. Az állam és hatóságai a végrehajtásban való segédkezést meg nem tagadhatják, és kötelesek a végrehajtást saját közegeik által foganatosítani. Ezen segéd kezes csakis az ezen §-ban meghatározott esetekben és terjedelemben biztosittatik. A 103. §.-ra tett észrevételek és ajánlott kibővítések is helyeseltetvén, s elfogadtatván, a §, szövegezés végett, a tanügyi bizottsághoz tétetett át. A 408. §.-ra vonatkozólag az 1868. XXXVIII. t. ez. III. és IV. fejezetei alapján tett ministeri megjegyzések következtében, az következőleg állapíttatott meg: 408. §. Az egyesek vagy társulatok által az 1868. XXXVIII. t. ez. III. és IV. fejezeteiben foglaltakhoz képest felállított népnevelési és oktatási intézetek az egyház felügyelete alá is helyezhetők ugyan, de a telekezet által gyakorolt felügyelet az államnak a fennálló törvényekben az egyesek vagy társulatok által fentartott iskolákkal szemben biztosított jogkörét semmiben sem érintheti. E felügyelet el, vagy el nem fogadása az illető hatóság elhatározásának hagyatik fen. Azonban minden ily felügyelet alá fogadott intézet ép oly mértékben áll az egyházi felsőbbség felügyelete alatt, mint az egyházközségek intézetei Az egyházi felsőbbség által netán gyakorlandö egyéb hatósági jogok a védelembe fogadáskor kötendő egyezségben állapitandók meg. Kiválóan jelentékeny ily intézeteket az egyházközség vagy a felsőbb egyháztestület anyagi támogatásban is részesíthet. A 424. §-t az 1868. XXXVIII. t. ez. 13. §-ával ellentétben állásánál fogva egészen kihagyandónak tartja a ministeri leirat s helyette egy egészen újat hoz javaslatba. A minister által ajánlott szövegezést, azon megjegyzéssel, hogy a 13. § nyilván sajtó hiba, mert az érintett intézkedést az idézett törvény 103. §-a tartalmazza, elfogadja a zsinat, tehát a § lesz így: 424. §. Felsőbb nép- és polgári iskolákban tanítóságra oly egyének nyerhetnek képesitóst, a kik az elemi iskolai képezde tanfolyamának elvégzése után vagy a felsőbb nép- és polgári iskolai tanítóságra készítő állami tanfolyamot is elvégezték, vagy pedig valamely felsőbb tanintézetben legalább két évig tanulták azon tárgyakat, melyek tanítására képesitetni akarnak. Ezek azonban kötelezvék az e czélra szervezett bizottság előtt valamely felső nép- és polgári iskolai tanitóképezdóben az 1868-dik XXXVIII. t. ez. 103. §-ának megfelelőleg képesítő vizsgát tenni* A 466. § azon intézkedését, mely szerint „kivételesen alkalmazhatók rendes tanárokul oly egyének is, kik a tudományos irodalom terén, vagy a tudomány gyakorlati mivelésében kiváló bizonyságát szolgáltatták az illető szakban való képzettségüknek“, az 1883. XXX. t. ez. 29* és 30. §-ai alapján, mint azokkal ellentétben állót, töröltetni kívánja a minister. E kivánalom jogosnak ismertetvén el, a kifogásolt rész törölttetett, tehát a § lesz igj : 466. §. Rendes tanárokul csak oly feddhetlerr erkölcsű, protestáns, magyar honpolgárok alkalmazhatók, a kik az illető tanszakban középiskolai tanári oklevelet nyertek. A 495. §-t a minister megtoldatni kívánja ezzel: „Azon tényleges gyakorlat azonban, hogy a jogakadémiák tanrendjei a vallás- és közoktatásügyi ministernek bemutatandók, a fentebbiek által érintetlenül hagyatik és fentartatik“. E kívánalomnál hosszabb vita fejlődött ki, melyet Fejes István vezetett be, tartalmas beszédében utalva, a felsőbb oktatásügy ez idő szerinti rendezetlenségére, ami nem egy alkalommal szolgáltatott okot az egyházhatóságoknak felszólalásra a közoktatásügyi minister ren—
