Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-11-19 / 47. szám

773

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

774

helyeshez; s mégis — különösen hangzik — ezt a beszédet szokás szerint azok ajkiról hallhatjuk, kik különös jogot tartanak az értelmességre s azt negélyezik, mintha ők lennének az igazság speciális bajnokai. Az érzelem azonban nemes tehetség s fontos tiszte van a vallásban. Az, helyesen mondva, előzménye az értelem és akaratnak s a mi bele jut, meghatározza, hogy érzelem vagy választóképesség-e az. Bizonyos, hogy némely divatos érzelem gyakran sodorja az embereket a templomba, és hogy a keresztyén társadalom minden oldalról való nyomása a kiváló keresztyének példáival együtt sokat tesz a vallásos egyéniség kifejlődésére, de valószinü, hogy a kisértés nagy válságaiban, midőn a szenvedés áradata, vagy valami nagy világi előny el akarja szakitani az embert Krisztussal való összeköttetésétől, a mi erősen áll benne, az a meggyőződés ereje — ha elméje gyökerei lenyúltak a mélybe s körűié fonódtak a hit nagy igazságainak. Maga a mi Urunk nevezte az igazságot azon fundamentumnak, melyen az élet egész alkotmánya felépül. Végeredményében az ember annyit ér s számit, a mennyit tud és hisz. Szerencsétlenség lesz az önök hallgatóira, ha predikálásukból nem tudják lassanként összerakni elméjükben a keresztyénség fogalmát, mint igazat s felmagasztositót, mely megadja életükhöz az alapél veket.

A híveink iránti e szent kötelességünkön kívül köteleztetésiink van maga az igazság iránt is. Mélyen érezte ezt szent Pál. A keresztyénség kinyilvánítása ő reá bízatott s ő feltárá azt teljes fényében s alkalmazá az élet minden részletére. Isten igéje ekként bízatott mi reánk, s felelősek vagyunk nyilvánosságra hozni annak összes ízenetét. Ha felveszünk a bibliából egy közönséges textust, a mi érdemünk, mint prédikátoroké abban áll, ha vonzólag s érthetőleg kifejtjük a benne rejlő igazságot. Azt hinné az ember, hogy sokkal érdemesebb a biblia egy könyvében levő összes izenetet fölmutatni, s teljesen megegyeznék a mostani theologiai szokással, ha a prédikátor meg tudná mutatni, hogy egészen otthon van az írás egyes szakaszaiban, mondjuk az ó-testamentumi prófétákban vagy szent János irataiban. Én nem értem, miért habozunk megtenni a következő lépést, a mit, ha már enynyire vagyunk, következetesen tennünk kell — a teljes biblia izenetének alapos ismeretét. Ez az, a miről felelősséggel tartozunk. A biblia a szerető és megváltó Isten értelmének és akaratának izenete, és ezt kell nekünk nyilvánosságra hozni, úgy hogy sem igazsága, sem dicsőssége ne veszítsen kezünk között.

Azt eldönteni, hogy miként lehető ez, természetes, hogy bölcseséget kíván ; kétségtelen azonban, hogy a különböző emberek és különböző körck szerint a módok is különbözők. E kollégium egy előbbeni elnöke *) sorra prédikálta a kollégiumi kápolnában a keresztyénség tanait, elejétől kezdve, végig, systematikus rendben, és az ő könyve sokáig mintaképe volt a prédikátoroknak ebben az országban és Nagy Brítániában egyaránt. 0 akadémiai hallgatóság előtt prédikált, s valószínűleg kevés olyan gyülekezet van, a melynek megfelelő lenne most ezen el*) President Dwight,

járás, bár én ismerek legalább egy ügyes fiatal falusi papot, ki ezt a módszert gyakorolja lelkészsége kezdetétől fogva. Köznaponként egyszer tart a sorozatba illő beszédet; meglehet, hogy hívei nem tudják, mit csinál akkor, de ő fegyelmezi a maga elméjét, hogy a keresztyénség tanait megfelelő rendben kutassa s biztos vagyok benne, hogy a folyamat által maga erős emberré fejlődik, és hívei — bár öntudatlanul — hasznát veszik annak. A lutheránus és püspöki egyházakban a keresztyén ünnepek megülése alkalmat nyújt arra, hogy a keresztyénség nagyszerű tényeinek sorozatát rendben vigyük a hívek elméje elé. Nálunk nincs ez a vezető; de a hiv lelkésznek biztosnak kell lenni arról, hogy elég gyakran prédikáljon a keresztyén fő tények és tanok felől is, hogy ne mellőzze el a keresztyénség egy lényeges elemét sem*).

Nagyon gyakran intik a lelkipásztorokat, hogy predikálásukban végtelen egyszerűségre törekedjenek. Úgy halljuk, mindent a legtudatlauabb hallgató, sőt a gyermekek felfogásához kellene leszállitaniok. Távol legyen tőlem, hogy kicsinyeljem a legegyszerűbbnek helyét a gyülekezetben; egyik legszebb vonása a jelen egyháznak, hogy gondja van a báránykákra is. Úgy hiszem, hogy egy korábbi felolvasásban épen nem ellenszenvesen foglalkoztam e tárgygyal. De ne kérjenek bennünket folyvást arra, hogy gyermekeknek vagy kezdőknek beszéljünk. Egyszerű-e mindég a biblia? Egyszerü-e Jób vagy Ezsaiás ? Egyszerü-e a római vagy galataí levél? Az egyszerűség utáni eme jajgatásnak három negyedrészt az értelmi lustaság az oka, és elítélendő az az egyház, melyben nem nyújtanak húst a férfiaknak, valamint tejnek italát a kisdedeknek. Mi adósok vagyunk az evangéliummal nem csak a barbárnak, hanem a görögnek is, nem csak a tudatlannak, hanem a tudósnak is **)

Én azonban nem hiszem, hogy csupán a művelt gyülekezetek követelik meg ezt az elemet a predikáczióban. Nincs nagyobb tévedés, mint azt hinni, hogy az 'erősen intellectuális predikálás által elűzik az egyháztól a közönséges embert. Kétségnélkül úgy járnak Önök, ha a feje fölött prédikálnak ***) és olyan nyelvet használnak, mit nem ért. Ott kell föltalálniok, a hol van s vagy a saját nyelvén szóljanak hozzá vagy fokozatosan tanítsák. Ha azon*) A nagy tárgyak erős gondolkodást kívánnak. Az erős gondolkodás értelmes irályt, erőteljes irályt, némely tárgynál nagyszerű irályt és minden tárgynál természetes irályt követel — Phelps illy Note-Book.

**) Tartozunk ezzel az egyháznak, tartozunk ezzel az időnek, melyben Isten munkára szólitott bennünket, tartozunk ezzel a nyugtalan és megdöbbent, de gyakran becsületes elméknek, kiknek szemei előtt folytatjuk lelkészi szolgálatunkat, hogy nem pusztán keményen dolgozó, de tanult papság legyünk. Az embereket mozgató és nyugtalanító nagy kérdéseket kötelesek vagyunk annyira ismerni, hogy megkövetelhessük, hogy hallgassanak bennünket. Tudj, amennyit csak tudhatsz, — ennek kellene azon szabálynak lenni, melyhez egy tanult pap örökké tartsa magát. A papnak mindvégig tanulónak, olvasónak és gondolkozónak kellene lenni. Dearchurch.

***) Baxter Richárd azt vallja, hogy ő évenként egyszer szántszándékkal prédikált hallgatóinak feje fölött, azért, hogy alázatosságban tartsa Őket, s megmutassa nekik, hogy mit tehet papjuk, ha neki tetszik, az év minden vasárnapján.

47