Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-22 / 43. szám
Negyedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1893. október 22. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: . Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. x-Az egyház és iskola köréből A DUNÁNTÚLI EV, KEF. EGYHÁZRER. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr.-X-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®TARTALOM: Az enyingi ünnepély. (Folytatás.) — A cultusminister észrevételei egyházi törvényeinkre. — Fausztmonda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai. II. (Folytatás.) Szakai Károly. — T á r c z a. Papi és tanitói dijlevelek a komáromi ref. e.-megyében a XVII. és a XVIII. században. (Folytatás.) — Vegyes közlemények. Az enyingi ünnepély. (Főtisztelendő Pap Gábor püspök ur üdvözlő beszéde.) (Folytatás.) Na gy ti s zte letü Esperes Ur! Kedves Atyámfia az Urban! Ünnepélyes ez az óra, melyben a hálás gyülekezet és az egyházi főhatóságok együttesen teszik le egy áldón hatott élet félszázados közhasznú munkásságával szerzett érdemeinek oltárára az elismerés virágaiból fűzött koszorút. Én — mint a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek ez idő szerint püspöke a kerület képviseletében jöttem el e szép ünnepélyre, hogy együtt örüljek itt az örülőkkel s a kerület elismerésének virágait befűzzem az enyingi ev. ref. egyház s a mezőföldi ev. ref. egyházmegye által fűzött koszomba. Mint egykor a nagy Napoleon az egyptomi gúlák előtt meg állva e lelkesitő s diadalra hevítő szavakat hangoztatta: „Vitézek! e pyramisokról ezred évek dicsősége tekint alá reátok“ ; úgy én is Előtted — egyházi és iskolai közügyeinknek, sőt a vármegye és a haza közügyeinek is egyik lelkes harczosa előtt állva, az itt üdvözletedre és tiszteletedre össze sereglett fényes gyülekezetnek minden tagját e szavakkal buzdítom az általad mutatott fényes példának követésére: „tekintsetek e féfiura! a hazának és egyháznak szentelte közhasznú életéből félszázados tevékenységgel szerzett fényes érdemek ragyognak reátok.“ Az érdem jutalma önmagában van. Ki közjóra szenteli életét, azt megjutalmazza az a tudat, hogy kötelességét híven, lélekismeretesen teljesítette. Más jutalomra nem számit, mert ha számítana, akkor, bárminő nagyok lennének is érmei, azoknak erkölcsi értékét elvesztené, azoknak ragyogó fényét elhomályosítaná az önérdek szenynyező lehellete. A te érdemeidet nem homályositja el. Közhasznú működésedben, hosszú és fényes pályádon önérdek nem vezetett soha. Tetted azt, a mi jó, de nem azért, hogy láttassál és dicsértessél az emberektől, hanem azért, mert saját nemesen érző szived s emelkedett szép lelked ösztönzött arra, hogy tegyed s ne mulaszd el azt, a minek végbevitele kötelesség. Ezt a szép ünnepélyt is tudomásod nélkül, akaratod ellenére rendezte a hála, a kegyeletes érzés. Ha előre tudatták volna veled, ismeretes szerénységed tiltakozott volna ez ünnepély rendezése ellen, mert félszázados tevékenységed áldó hatásáért Istennek adod meg a dicsőséget s tiltakozol az ellen, hogy az érdemül neked legyen beszámítva. De az enyingi ev. ref. fényes gyülekezet, a mezőföldi ev. ref. egyházmegye, ez a két egyházi testület érezték lelkészi és esperes! működésednek áldó hatását s irántadi tiszteletük, hálájok érzelmeinek külsőleg is kifejezést akartak adni. Azért rendezték ezt a jubilaris ünnepélyt s ez által igazolták, hogy az elismeréssel adózó hála, a kegyeletes érzés még nem halt ki az emberi
