Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-10-22 / 43. szám
707 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 708 szívekből és telkekből; hogy azok, kik félszázados tevékenységednek áldón hatását érezték és érezik, ismerik kötelességöket, sietnek leróni a hálatartozás szent adóját legalább részben, mert oly tartozás ez, mit egészen leróni nem lehet. Korunk különben is fukar ott, hol tartozást kell lerónia, az érdemet valódi értéke szerint kell mérlegelni és méltányolni. Látjuk a közéletnek minden terén, hogy sárral dobálják azon kimagasló nagyokat, kiknek homlokára az elismerés virágából fűzött koszorút kellene illeszteniük. A törpék szeretnék alárántani magokhoz a porba a szellemvilágnak magosán kiemelkedő bajnokait, a közjónak önzetlen s áldozatokra kész vezérférfiait, hogy alá nem ránthatják, annak oka abban rejlik, hogy érdemeik által oly magaslatra emelvék, a mely magaslatig a törpe lelkek föl nem érhetnek. Mi nem akarunk e törpék tömegéhez tartozni s anynyival inkább nem, mert érezzük, hogy a valódi érdemnek elismerése teremt uj meg uj bajnokokat az igazságnak, állít elő tettekre, s áldozathozatalra kész oszlopembereket a közügyeknek önzetlenül szolgálására. Az enyingi ev. ref. fényes gyülekezet s a mezőföldi ev. reform, egyházmegye önmagokat tisztelték meg akkor, midőn az érdemet benned megtisztelték, s ennek külsőleg is kifejezést adtak az ünnepély rendezésével. A dunántúli ev. ref. egyházkerület együtt ünnepel e szép napon az örvendező gyülekezettel és egyházmegyével, mert félszázados lelkészi működéseddel, a közvetlenül vezérleted alatt volt és levő gyülekezetek anyagi és szellemi erőinek fokról fokra emelésével, esperesi teendőidnek pontos teljesítésével fényes érdemeket szereztél a kerület iránt is. Félszázados lelkészi működés az evangeliomi alapra visszahelyezett keresztyén egyházban! Annyi az, mint félszázadon át folyton tartó önfeláldozás. — S önmegtagadással teljesítetted ezt. Nem riadtál vissza azon szúró tövisektől, melyekkel a lelkészi életpálya meg van rakva, melyek a szivet fölvérezik s a lelket megszakgatják. Kiálltál a szent ügyek diadaláért folyó nemes harczok mezejére, bár jól tudtad, hogy ez a harcz nem csak diadalbabérokat, hanem sebeket — még pedig sokszor igen is fájó sebeket is osztogat; a mely harczban az általa vezetett sereg is ellene fordulhat, ha az igazságnak és tiszta erkölcsnek szép rendét egész szigorral tartja fenn, ha sem a hatalomnak villámai által megfélemlitetni, sem a nagyoknak kegymosolya által megszédittetni, sem a tömegnek hozsánna kiáltásai által tévútra tereltetni nem engedi magát. Édes Idvezitőnknek is — ki azért született, azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról — a keresztfán kínos halállal kellett elvéreznie. S te hű tanítványa voltál a nagy mesternek, rendületlenül haladtál előre azon az utón, a melyet Isten szent fia kiontott vérével szentelt meg, s a melynek egész vonalát az igazságért áldozatul esett szellemóriásoknak vérnyomai jelölik mindenütt. Jól tudtad, hogy több e pályán a szúró tövis, mint az illatozó rózsa, hogy a teher nagyságával nincs arányban a jutalom, hogy fény — hatalom — nagyság, — dicsőség, gazdagság nem jut itt osztályrészedül, sőt le kell mondanod ezekről, mert az ország, a melyért küzdesz, nem ebből a világból való ... de azért remegés és habozás nélkül léptél e pályára, mert nemesen érező szived, közjóért lángoló szép lelked az emberiség szent ügyének szolgálatára hivott el s életed sem volt előtted drága, csak hogy örömmel végezhesd futásodat és a szolgálatot, melyet vettél Uradtól, Istenedtől. Magasra emelted gyülekezeted körében a felvilágosodás fáklyáját, nem rejtetted el véka alá a világosságot, hanem kitetted a középre, hogy onnan világoljon mindeneknek s jelölje előttük az utat, a melyen a földi boldogsághoz és az örök üdvöt kereső emberi léleknek előre kell haladnia. Erkölcsi tekintetben is vezetője voltál a reád bízott gyülekezetek tagjainak. Nem olyan voltál, mint az útmutató fa, mely csak jelzi az utat, de maga nem jár azon, hanem olyan, mint a hadvezér, ki serege élére áll s „Előre,“ hazgoztatásával vezeti azt a diadalra. A szent keresztség által egész nemzedéket vettél fel a keresztyén egyház dajkáló karjaira. Megerősítetted a hitben azokat, kik az iskola padjaiból kiléptek az élet küzdhomokára, liarczí terére. Az egymást igazán szerető sziveknek s rokon lelkeknek sírig kötött házassági szövetségét megszentelted áldásoddal, s a szent eskünek összekötő szavaival. Tanítottad a tudatlant, felvilágosítottad a sötétségben ülőt, szétverted a vakhit, babona sötét éjjelét, leküzdötted a hitetlenség romboló szellemét, vigasztaltad a szenvedőket, letörölted a sirók könnyűit, bekötözted s meggyógyítottad a fájó sziveknek vérző sebét. Erősítetted a gyengét, bátorítottad a félén két, biztattad a csüggedőt, fölemelted az elesettet. Jogaink ismeretére s a jogok védésére föllelkesítetted a hívők lelkét. Éreztetted velők, hogy Isten képmásai ők s erőt leheltél azokba ezen isteni képmásnak megvédelmezésére mind azok ellen, kik jogaiknak elrablása, szabadságuknak eltiprása, lelkűknek elbutitása, erkölcseiknek megmételyezése által akarják rólok letépni az isteni képet. Hirdetted az igét alkalmas és alkalmatlan időben, a háztetőkről is prédikáltad az igazságot, tanítottál mindenhol, a hol tanulni óhajtó s az örök igazság szép mezőire s kies folyóvizeire vágyakozó lelkekkel találkoztál. Őrködtél, hogy az iskolák azok legyenek, a miknek lenniök kell: az egyház veteményes kertei s a nemzet szebb és boldogabb jövőjének gazdag terméssel megáldó vetése. Saját életedben mint tükörben mutattad fel a tiszta erkölcsnek hóditó s utánzásra buzdító szépségét. — Szeretni tanítottad a hazát s éreztetted a vezetésed alatt állókkal, hogy a haza mindenünk, ha az elvezett, minden elveszett; hogy a hazáért mindent — ha kell az életet is — fel kell áldoznunk, de a hazát soha és semmi kürülméuy között nem szabad kitennünk az eshetőségek koczkajátékára. így működtél mint lelkész fél század óta s e félszázados áldón hatott működésből 40 évet az enyingi gyülekezetnek javára, ezen egyház anyagi és szellemi erőinek emelésére szenteltél. Érzi ezt ez a fényes gyülekezet, érzi hálára kötelezettségét és épen azért rendezte ezt a szép s lelket emelő ünnepélyt. Csatlakozott hozzá ez ünnepély rendezésénél A mezőföldi ev. ref. egyházmegye, mely 1861-ik évben pénztárnokává, s 1882-ik évben esperesévé választott meg. Az egyházmegye anyagi ügyeinek rendezésénél fáradást nem ismerő buzgalommal jártál el, s mint esperes elnöktársaddal Boné Géza ő méltóságával egyet-
