Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-10-15 / 42. szám

695 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 696 Oh örÖK szeretet Istene! a te szózatod zengi az apostol ajakán, hogy A kik jól szolgálnak, jó jutalmat vesz­nek, azért buzgón könyörgünk, legyen a te kegyelmed és áldásod ezután is hűséges szolgádon, a kinek a mai öröm­­apot földi életéhez számítani megengedted. Változtasd a mai ünnepélyen nyilvánvaló szeretetet oly erő forrásává hogy abból újabb erőt merítvén, lelki örömmel hordozza ezután is a Jézus Krisztusnak gyönyörű igáját és könnyű terhét. Áld meg őt lelki és testi erőkkel, hogy sz. szolgá­lata által épüljön e gyülekezetben a Krisztusnak teste az anyaszentegyház, a te szét nevednek dicsőségére. Könyörgünk hozzád kegyelemben gazdag Isten! anyaszentegyházunkért, ama kősziklán épült lelki házért, melynek fundamentoma a Jézus Krisztus. Őrizd meg ab­ban az evangyeliomi kér. hitnek tisztaságát és a Jézusi szeretetnek szent tüzét. Támaszszannak nemzedékről nem­zedékre a hitben törhetlen, a szeretetben és szent életben példány szerű íiakat és leányokat. Ne engedd, hogy fa­lainak romlása legyen és erős vára, melyben vészes idők viharai között hazánk alkotmánya menhelyet talált, az ostromló ellenség zsákmánya legyen. Áldásodat kérjük a te nevedben uralkodó királyunkra a kinek szive a te kezedben van, oh a királynak szívé­ben tedd állandóvá a bizalmat és szeretetet a magyar nemzet iránt. Áld meg őt a királyért élni és halni kész nemzetünknek hagyományos hűségével, erősítsd bizalmát az ősi erényben. Adjad, hogy dicsőséges uralkodásának egész ideje alatt leg}7en az ország szentesített törvényei­nek sérthetlen ereje és tekintélye az állami rend és béke biztosítéka. Áld meg szeretett hazánkat a békesség és közmű­velődés drága kincseivel, tedd virágzókká a tudományos intézeteket, felsőbb és alsóbb iskolákat. Egyesítsd a nem­zet testét hit és nyelv különbség mellett is a hazának sze­­retetében, a testvériségnek sziveket lelkeket össze fűző lánczával. Árassz áldást e városra és ennek minden lakosaira. Tedd virulóvá ennek társadalmi életmezején a jó béke pálmá­ját, és a kölcsönös szeretet egyesítse hit különbség nél­kül e város összes lakosait. Áldásodat kérjük mennyei atyánk az egész emberi­ségre, óh adj a te igaz és helyes ismeretednek terjedést, a vallás erkölcsi életnek virágzást, hogy sokasodjanak a földön a világosság fiai, és szűnjenek meg a sötétségnek cselekedetei. Oh áldások Istene és atyja neked legyen dicséret és teljesedjék be a széles föld a te dicsőségeddel a Jézus Krisztus által Ámen. Mi atyánk! stb. * * * Bemutattuk előtted oh mi Istenünk! lelki áldozatun­kat atyai kegyelmed áldásainak emléke felett szivünkben érzett sz. örömmel és buzgó hálával. Könyörögtünk gyér. meki bizalommal a te lelki és testi áldásaidnak megúju­lásáért. Szent hitünk biztat, benned helyezett bizalmunk megerősít minket, hogy bemutatott lelki áldozatunk ked­ves fogadtatást nyert tenálad. Oh legyen nekünk ezen hitünk és bizodalmunk szerént. Zengjen ajkainkon öröm­ének dicsőségére az élő igaz Istennek minden időben. Ámen. A remek és mind az utolsó jótáig feszült érdeklődés­ben tartó ima és a vegyes énekkar szép éneke után főtiszt. Pap Gábor püspök ur a főtiszt, dunántúli egyház­­kerület nevében a következő beszéddel üdvözölte jubilánst: (Folyt, köv.) A csetényi ev. ref. egyház öröm ünnepe. Naponta halljuk sajtóban és közbeszédben hangoz­tatni azon vádat, hogy a vallás iránti részvét, áldozat­­készség prot. népünkben kialvó félben van s a valódi kálvinista hithüség, mely őseinkben csudákat művelt, név­ben él csak, többé nincs jelen! Nem tagadhatni, hogy vannak gyülekezetek, melyekre e panaszhangok kisebb-nagyobb mértékben alkalmazha­tók, de azért lehetetlen örömmel el nem ismernünk azt is, hogy gyülekezeteink nagy részében a hithüség és vallásos buzgóság tüze ma is élénken lobog s a nyommasztó anyagi viszonyok daczára is elismerést érdemlő tettekben nyil­vánul. Hogy messze ne menjek példákért, csak a pápai egyházmegyéről emlitem fel azt, hogy gyülekezeteinkben mint egy nemes verseny kapott lábra : a templomok szebbé és díszesebbé tétele. Gcrzsöny, Takácsi, Nyárád, Dereske, Szalók, Kt.-Lak, Kúp, Vecse, Padrag, Gyimóth, Tapol­­czafő, Tevel, Dudar, Réde, Adorjánháza mind-mind fényes példái annak, hogy él bennök az ősök buzgósága, a val­lás iránti áldozatkészség, mert templomaikat csak a kö­­zel-multban alakították át tetemes áldozatok árán az újabb kor műizlésének megfelelőkké. Legközelebb pedig a csetényi gyülekezet templomá­nak 100 éves fenállását azzal ünnepelte, hogy azt 5000 frt költséggel restaurálta. A szép és lélekemelő felava­tást íiimep f. hó 8-án folyt le, — s azon benső öröm és magasztos lelkesültség, mely e romlatlan keblű nép ki­csinyeinek és nagyjainak arczárói ez alkalommal lesugár­zott, világos tanúbizonyságul szolgált arra, hogy nem aludt ki szivéből az apák szent hitéhez való ragaszkodás tüze s tettekken és áldozatokban is kész annak minden­kor kifejezést adni. Az ünnepélyen jelen voltak Szekeres Mihály esp. Kis Gábor, Sebestyén János, Yikár Vincze, Györffy József, Barthalos Kálmán, Fodor Gyula, Bállá Dezső lelkészek, Szabó Káról tanár, Kemény Pál orsz. gy. képviselő, Sző­­nyeghy fősz. bíró, Holiczer helybeli gyáros és nagybirto­kos, Koller adóhivatali ellenőr, Varga körjegyző, Polla­­esek építőmester, valamint a közel vidéki tanítók és szép számú hölgyközönség. Az ünnepélyes aktus d. e. '/fi órakor vette kezde­tét, a midőn a 3-dik harangszó elhangzása után a lel­kész kar a templomot körül özönlött helybeli és vidéki nagyszámú hallgatóság sorfala közt a templom ajtó elé kivonult, hol Szekeres Mihály esp. a következő szavakat mondotta: „Öt év óta harmadszor jelentünk meg itt a Bakonyban, megújított templom előtt, Dudaron, Rédén és tnost itt a szélső egyházban Csetényben. Én a rám bízott

Next

/
Thumbnails
Contents