Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-17 / 38. szám

639

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

640

km y

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— Tisztelgés. Kedves kötelességet teljesített f. hó 15-én főiskolánk tanári kara az épen városunkban időző Pulszky Ferencz kiváló tudósunknak 80-ik születésnapja elérkezése alkalmából. Délelőtt 11 órakor vonult ki a tanárkar küldöttsége a nagy férfiúnak kis-hantai hegyen leyő szőlejébe, hol Németh István theol. akad. igazgató tolmácsolta a tanárkar érzelmeit, örömét és jó kivánatát, mely örömét még inkább nevelte az érdemes agg tudósnak válasza, a melyben tudatta, hogy munkájával, melytől betegsége kis időre elszakította, ismét tovább foglalkozhatik, mert ma már egészségesnek érzi magát, minek hallatára egjdiangulag tört elő mindnyájunk kebeléből a kívánat: ad multos annos.

— Lelkész választás. A barsi ev. ref. egyházmegyébe kebelezett kis-sárói ev. ref. lelkész állomás e hó 6-án lett betöltve és pedig Tek. Konkol} Thege Gyula világi és nagyt. Juhász Pál egyházi küldöttek jelenlétében. — Miután két párt volt, a küldöttség a választási törvények értelmében titkos szavazást rendelt el. Mindjárt a szavazás megkezdésénél föltűnő volt, hogy az egyik párt részéről egy megbízott, hihetőleg kortes, a választási asztal elé állva, a bizottság előtt osztotta az egyik pályázó, Nagy János nevével ellátott szavazó lapokat. — A másik, Csomasz Gyula pártja ez ellen tiltakozott, azonban az elnökség tiltakozását figyelembe sem vette. — Mi több, eltűrte, hogy két szavazó, két-két lapot adott be; eltűrte, hogy egyes szavazók nem személyesen adták át a szavazati lapokat, hanem helyettök a papokat osztogató főkortes. — Bár ezen eljárás ellen kifogás tétetett, de meghallgató fülekre nem talált. — Az is föltünést keltett, hogy a választási jegyzőkönyvet előre elkészítve hozták a választási színhelyre, — de a választók előtt a választás megtörténte után felolvasni szükségesnek nem tartották. Mint hírlik, a választás ellen föllebbezés adatottt be. — Kíváncsian várjuk az ügy további folyását. Egy szemlélő.

— Válasz és felvilágosítás. Az unitáriusok tartalmas folyóirata, a „Keresztény Magvetőu, megemlékezvén „A pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története“ ez. kis munkámról, a következőket Írja: „Szomorú korszaknak dicső története: a kath. inquisitio és prot. lelkészek mártyrsága, mit szerző gondos részletességgel ir le. Munkája valóban megérdemli, hogy a protestáns nagy közönség olvassa és belőle tanulságot vonjon. Hanem ezt már talán mégis másképp fogja levonni, mint a szerző bezáró soraiban tette, hol az unitáriusokkal szemben inti A magyar protestánsokat. 76. lapon kath. inquisitioról és jezsuiták okozta borzalmas dolgokról beszélni és a 77-iken a jézsuitáktól nem kevésbé üldözött eme szabadelvű, türelmes magyar protestánsok, az unitáriusok ellenében vonni közelebbi hitfelei számára következtetést, |ez törté- I nelmi képtelenség“. így ir a K. M. Erre felvilágosítás és helyreigazításul kénytelen vagyok nehány megjegyzést

tenni, nehogy olyannak látszam, kit a jezsuitákéhoz hasonló türelmetlenség vezet. Engem unitárius testvéreink iránt elfogultság vagy animózitás nem vezetett; nagyra becsülöm e tevékeny hitfelekezetet, sőt szeretem is őket. De nem helyeselhetem dunántúli szereplésüket, hol oly túlságos örömmel szedik maguk közé azokat, kiket közülünk hozzájuk nem a meggyőződés, hanem egyedül a boszszu vagy terhek kerülése vezet. Nem képtelenség tehát a munkám végén levő kifogásolt hely, melyben óvom hitfeleimet, hogy csekély okból meg ne tegyék azt, a mire őseiket semmi földi hatalom nem tudta kényszeríteni. Borsos István.

— Az evangélium terjedése. Tudvalevőleg Sicilia lakosai kevés hajlamot tanúsítanak az evangélium valódi szellemének felfogásához és követéséhez. Annál örvendetesebb tehát, hogy most Aidone városában egy protestáns gyülekezet van alakulóban. E városnak egy lakosa ugyanis hosszabb ideig volt kénytelen tartózkodni Olaszországnak egy oly helységében, hol a Valdenseknek gyülekezetük van. Ezekkel való érintkezés folytán az ovangeliumi tudomány hive lett s mikor szülővárosába visszatért, tiszta és mocsoktalan életével annyira meghatotta igen sok polgártársát, hogy forrón óhajtottak megismerkedni az evangélium megtisztított tanaival. Kérő leveleikre több Ízben küldöttek oda hitszónokot, ki prédikált előttük s vallásos oktatásban részesité őket. Most már rendes lelkész! állomást akarnak szerezni s egy az állam tulajdonába szállott régi kath. templomot szándékoznak megvásárolni. — Szent elhatározásukban nem ingatja meg őket semmi, noha az ottani kath. püspök s a papságtól fölizgatott néptömeg sokszor háborgatják őket.

— Tóth Kálmán Albuma. Baja városa szobrot állít jeles fiának, Tóth Kálmánnak. Az ez ügyben alakított bizottság hivatott irók tollával jellemeztetni óhajtotta Tóth Kálmán életét és munkálkodását s elhatározta, hogy a szoboralap javára Tóth Kálmán Albuma czimmel könyvet bocsát közre, mely a nagyközönség számára érdekes és hasznos olvasmányul, az irodalom tanulmányozójának hiteles forrásmunkául szolgálhat. Tartalmát emlékbeszé. dek, tanulványok, emlékezések, eddig kiadatlan versek közlései, Tóth Kálmánra vonatkozó jeles költemények, adomák, apróságok, stb. alkotják. Egy-egy fűzött és pergamen-utánzatú díszes borítékba foglalt példánynak ára 1 frt 20 krajezár; díszes kötésűé 2 frt, díszes példányé 4frt. Az előfizetéseket Bajára, a Tóth Kálmán-szoborbizottság elnökéhez, Dr. Hegedűs Aladár polgármester úrhoz tossék küldeni. A beküldés határideje 1894. január elseje. A munka a következő 1894. év május havában, Tóth Kálmán érezszobrának leleplezésére jelenik meg s fog az előfizetőknek szétküldetni.

Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN.

Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN

főmunkatárs nevére czimzendők.

Pápán, 1893, az ev. ref. főiskola betűivel ny. Kis Tivadar.