Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-09-03 / 36. szám
Negyedik évfolyam. 36. szám Pápa, 1893. szeptember 3. DUNÁNTÚLI *-x ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.-3* Az egyház és iskola köréből • ADíMNTÜLI EV. REF. EGTHÁZKEH. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: • 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. I ♦€> MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Gondolatok felekezetűnk helyzete, s anyagi miseriáink fölött. Patay Károly. — A komáromi egyházmegye közgyűléséről. I. — Templomszentelési örömünnep Dadon. Széky Aladár. — Helyreigazítás. Körmendy S, Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Gondolatok felekezetűnk helyzete, s anyagi misériáink fölött. Rég nem volt oly mozgalmas, oly lázas tevékenységet feltüntető képe egyetemes egyházunknak, s közelebbről egyházkerületünknek, mint jelenben, midőn annyi és oly fontos, létérdekünket gyökerében érintő kérdések elintézése van napi renden — habár jelenleg még csak a megvitatás, az előkészítés stádiumában ! Ott van a tervezett protestáns egyetem, a kolozsvári theologiai facultás újabban felszínre vetett kérdése; az egyetemes lelkészi nyug- és gyám-intézet oly sokszor életre keltett, majd ismét elszendergett s ma is lethargicus állapotban levő, minden esetre azonban jobb sorsra érdemes eszméje; Énekes könyvünk s ezzel templomi isteni tiszteletünk egyes külalakjának, a mivelődés a haladó korszellem, a finomult Ízlés kívánalmainak megfelelőig átalakítása, mely kisért közöttünk, késik az éji homályban, már a második évtized álmát aludva ... pihenve csendesen; ott a lelkészi javadalmak rendezésének, emelésének égető kérdése, melyre nézve az összeírások, a helyzet signaturáját feltüntető kimutatások elkészítése már elrendelve, kezdeményezve van !. Sok . . . felette sok a teendő: sötét századok mulasztásait s nyugalmas, háborítatlan évtizedek tétlenségét helyrepótolni; a múltak romjain, a Protestantismus elavult roskatag, túlhaladott divatu megviselt öltönye helyett díszesebbet, a mai korhoz illőbbet— mely kifejezője legyen béltartalma nemességének, testi és szellemi értékének — vehetni fel; lerázni már valahára a hagyományos szegénységet, mely, úgy látszik, megtagadhatlan öröksége őseinknek ; felvenni a versenyt külső megjelenés tekintetében is azokkal a gazdag felekezetekkel, melyek között mint mostoha testvér, mint árva gyermek eddig félve, idegenkedve csak a háttérben jelenhettünk meg ... ez központja jelen törekvéseinknek, ez az a rugó, mely lázas tevékenységre, erőink kiapadhatlan forrásainak felhasználására gerjeszt. S ha valamikor — különösen most jogosult ez a törekvés, ez a nyugodni nem tudó tevékenység. — Nem szabad ngyanis felednünk azt, hogy az egyházpoliticai törvényjavaslatok valószínű életbeléptetésével teljesen megváltozik hazánk felekezetközi helyzete, s protestáns egyházaink úgy szólván védtelenül, — de mégis a törvények érvénye alatt — ki lesz szolgáltatva a hatalmával, fényével, elvitázhatlanul kápráztató cultusának místericus voltával kétségbevonhatlan hatást gyakorló róm. katholicismus hatalmi fölényének, befolyásának. Hazánk felekezetközi helyzete „csaknem szabad egyház lesz a szabad államban; nem vezetgeti a hatalmasabb állam ezentúl az egyes felekezeteket a törvények minuciosus részletekig kiterjedő járszalagán, hanem törvényes létezhetésüket, culturalis és vallásos czéljaiknak élhetésüket biztosítva, magukra hagyja, hogy jogaik, érdekeik felett önnön maguk szabadon őrködhessenek, s ha azokat eléggé megvédeni, a védekezésre hivatott eszközöket kellőleg felhasználni nem tudják, élhetetlenségük következményével mit sem törődve, tétlen szemlélője lesz a feloszlás lassú, de biztos processusának. Már pedig egy olyan harczban, melyben a küzdő felek egyike a hatalom, a féuy, a gazdagság . . . s kétezer év ősrégi hagyományait, kegyeletét veti a fegyverek mérlegébe, szemben a másik fél szegénysége, számbeli csekélyebbsége, s igénytelenebb szerénységével . . csak is a lankadatlan éberség, az előőrsök, a védbástyák pontos felállítása, vezetők és vezetetteknek a felemelt lobogóhoz lángoló ragaszkodása, vitézsége képesek helyre billenteni az egyensúlyt. — Nem a gályák rabjai, nem a börtönök lakói, nem a haza és vallás szabadságáért vívott harczok áldozatai, nem a küzdelmek és viharok napjai fogyasztottak meg bennünket, apasztották számunkat, hanem az a tétlen nyugalom, az a közönyös szemlélés, az a fatálismusnak mondható quietismus, melyben a Protestantismus élt, jobban mondva tengődött Mária Te
