Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-09-03 / 36. szám

Negyedik évfolyam. 36. szám Pápa, 1893. szeptember 3. DUNÁNTÚLI *­-x ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre pos­tai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt.-3* Az egyház és iskola köréből • ADíMNTÜLI EV. REF. EGTHÁZKEH. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: • 4 hasábos petitsor több­szöri közléséért 5, egy­szeriért 7 kr sorja. Ezen­kívül bélyegdíj 30 kr. I ♦€> MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Gondolatok felekezetűnk helyzete, s anyagi miseriáink fölött. Patay Károly. — A komáromi egyházmegye közgyűléséről. I. — Templomszentelési örömünnep Dadon. Széky Aladár. — Helyreigazítás. Körmendy S, Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Gondolatok felekezetűnk helyzete, s anyagi misé­­riáink fölött. Rég nem volt oly mozgalmas, oly lázas tevékenysé­get feltüntető képe egyetemes egyházunknak, s közelebb­ről egyházkerületünknek, mint jelenben, midőn annyi és oly fontos, létérdekünket gyökerében érintő kérdések elin­tézése van napi renden — habár jelenleg még csak a meg­vitatás, az előkészítés stádiumában ! Ott van a tervezett protestáns egyetem, a kolozsvári theologiai facultás újabban felszínre vetett kérdése; az egyetemes lelkészi nyug- és gyám-intézet oly sokszor életre keltett, majd ismét elszendergett s ma is lethargi­­cus állapotban levő, minden esetre azonban jobb sorsra érdemes eszméje; Énekes könyvünk s ezzel templomi is­teni tiszteletünk egyes külalakjának, a mivelődés a ha­ladó korszellem, a finomult Ízlés kívánalmainak megfe­lelőig átalakítása, mely kisért közöttünk, késik az éji homályban, már a második évtized álmát aludva ... pi­henve csendesen; ott a lelkészi javadalmak rendezésének, emelésének égető kérdése, melyre nézve az összeírások, a helyzet signaturáját feltüntető kimutatások elkészítése már elrendelve, kezdeményezve van !. Sok . . . felette sok a teendő: sötét századok mulasz­tásait s nyugalmas, háborítatlan évtizedek tétlenségét helyrepótolni; a múltak romjain, a Protestantismus elavult roskatag, túlhaladott divatu megviselt öltönye helyett dí­szesebbet, a mai korhoz illőbbet— mely kifejezője legyen béltartalma nemességének, testi és szellemi értékének — vehetni fel; lerázni már valahára a hagyományos szegény­séget, mely, úgy látszik, megtagadhatlan öröksége őseink­nek ; felvenni a versenyt külső megjelenés tekintetében is azokkal a gazdag felekezetekkel, melyek között mint mos­toha testvér, mint árva gyermek eddig félve, idegenkedve csak a háttérben jelenhettünk meg ... ez központja je­len törekvéseinknek, ez az a rugó, mely lázas tevékeny­ségre, erőink kiapadhatlan forrásainak felhasználására gerjeszt. S ha valamikor — különösen most jogosult ez a tö­rekvés, ez a nyugodni nem tudó tevékenység. — Nem sza­bad ngyanis felednünk azt, hogy az egyházpoliticai tör­vényjavaslatok valószínű életbeléptetésével teljesen meg­változik hazánk felekezetközi helyzete, s protestáns egy­házaink úgy szólván védtelenül, — de mégis a törvények érvénye alatt — ki lesz szolgáltatva a hatalmával, fé­nyével, elvitázhatlanul kápráztató cultusának místericus voltával kétségbevonhatlan hatást gyakorló róm. katholi­­cismus hatalmi fölényének, befolyásának. Hazánk felekezetközi helyzete „csaknem szabad egy­ház lesz a szabad államban; nem vezetgeti a hatalma­sabb állam ezentúl az egyes felekezeteket a törvények minuciosus részletekig kiterjedő járszalagán, hanem törvé­nyes létezhetésüket, culturalis és vallásos czéljaiknak él­­hetésüket biztosítva, magukra hagyja, hogy jogaik, érde­keik felett önnön maguk szabadon őrködhessenek, s ha azokat eléggé megvédeni, a védekezésre hivatott eszkö­zöket kellőleg felhasználni nem tudják, élhetetlenségük következményével mit sem törődve, tétlen szemlélője lesz a feloszlás lassú, de biztos processusának. Már pedig egy olyan harczban, melyben a küzdő felek egyike a hatalom, a féuy, a gazdagság . . . s két­ezer év ősrégi hagyományait, kegyeletét veti a fegyverek mérlegébe, szemben a másik fél szegénysége, számbeli csekélyebbsége, s igénytelenebb szerénységével . . csak is a lankadatlan éberség, az előőrsök, a védbástyák pon­tos felállítása, vezetők és vezetetteknek a felemelt lobo­góhoz lángoló ragaszkodása, vitézsége képesek helyre bil­lenteni az egyensúlyt. — Nem a gályák rabjai, nem a börtönök lakói, nem a haza és vallás szabadságáért ví­vott harczok áldozatai, nem a küzdelmek és viharok napjai fogyasztottak meg bennünket, apasztották számun­kat, hanem az a tétlen nyugalom, az a közönyös szemlé­lés, az a fatálismusnak mondható quietismus, melyben a Protestantismus élt, jobban mondva tengődött Mária Te­

Next

/
Thumbnails
Contents