Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-27 / 35. szám
687 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 588 lamban levő különféle felekezetek érdekeit egymással ki • egyeztetni. — Való volna ez állítás ? Ha úgy volna, akkor nemzetségről nemzetségre való öröm adatott volna míuékünk, és miként az izraelitáknak az Isten ládája meghozásakor, agy nekünk is volna okunk énekelni nagy örömmel. (Ezsa. 60. 10. 1 Erőn 15 : 16.) De öröm helyett összefacsarodik szívünk, midőn a valóságban azt látjuk, hogy olyan érdekkülönböztetés és jogegyenlőség létezik tényleg hazánkban, mely unicum az egész müveit világban. — Azt szeretjük hinni, hogy az érdek összeütközéseket iparkodik kiegyeztetni kormányunk, de tényleg létezés és iparkodás nála világos ellenmondás. Hol, melyik államban, melyik egyház van ellátva annyi rengeteg vagyonnal ereje kifejlesztésére, felszerelve annyi aparátussal hóditó hadjáratra a más felekezetek ellen, mint Magyarországon a római egyház ? Hol, melyik államban van felruházva annyi kiváltságolt előjoggal politikai s egyházi téren, és melyik államban bir országos ünnepségek alkalmával olyan kápráztató fénynyel tündökölni a papság, mint Magyarországon országos forrásból eredt, s jó részben a prot. egyházaktól minden jog-, igazság és méltányosság ellenére erőhatalommal elfoglalt birtokai jövedelméből a rom. kath. főpapság ? Hol, melyik államban van annyira kirívó ellentét állami gyámolitás tekintetében egyfelől a római egyház, másfelől a protestáns s görögkeleti egyházak közt, mint Magyarországon. Hát hol van úgy felruházva a vallás az állam vallás minden attribútumaival, mint Magyarországon a rom. kath. vallás ? Valóban difficile est satyram non scribere. Nagytiszteletü közgyűlés! Azt hiszem bizonyításra nem szoruló axiómaként mondhatjuk ki, hogy Isten országát nem lehet a földön építeni anyagi erő nélkül. Szárny nélkül a sas sem repülhet. — A fegyvertelen bajnok a fegyveres vitézzel nem küzdhet meg. A szóban levő törvényjavaslat az 1848: XX. t. czikknek a közel jövőben életbe léptetésére, a prot. egyháznak az állam részéről a jog, igazság és méltányosság igényeinek megfelelő gyámolitására nem nyújt kilátást. — Pedig az óra már tizenkettőre jár. Önként jő a kérdés: Mit cselekedjünk atyám fiái férfiak ? Összedugott kézzel, tétlenül nézzük-e továbbra is, mint pusztulnak egyházaink s ezekben a magyar államnak megannyi erődjei, vagy zörgessünk a törvény ajtaján, hogy nyittassák meg valahára már nekünk is. Kérem a mélyen tisztelt közgyűlést: tegye e fontos kérdést egyházunk életkérdésévé és komoly beható tanácskozás tárgyává! Megrendítő az egyházlátogató esperesre látni a roskadozó templomokat, düledező egyházi épületeket, látni a nyomor képét az egyháztagokon és hivatalnokokon, hallgatni a sok panaszt és még csak biztató reménysugárt sem nyújthatni az elcsüggedt lelkeknek. Évről-évre szaporodik azon gyülekezeteink száma, melyekben a presbyterium vagy gondnok fájdalmas szívvel, zokogásba fojtott hangon jelenti az egyházlátogatásnak, hogy már tovább nem bírják viselni az egyházi terheket, fizetni lelkészüket, tanitójukat és fedezni az egyház számos szükségleteit. A lakosság közül sokan saját családjukat sem tudják táplálni s mert a szőllők elpusztulta miatt a vidékben keresetet nem kapnak, élelmük beszerzése végett a tavasz kinviltával más vidékre vándorolnak. Több helyen merült fel eset a folyó évben is, hogy az egyházgondnokságot a választott egyének nem fogadták el, mert üres a kassza, nincs pénz az állam adó kifizetésére is — a lelkész és tanító fizetését nem is említvén, hisz ezek várhatnak, majd jut nekik év végén, ha kerül, ha akkor sem kerül, érjék be azzal, hogy nincs—és mivel a hívektől sem hajthatók be a rájuk rótt évi járulékok még executióval sem, az állam pedig nem vár, tehát a gondnok ellen foganatositatik a végrehajtás. Ezeu és más számtalan kellemetlenségeket kikerülendők, a tehetősebbek inkább megfizetik a felmentési dijat, — a kiknek pedig erre nincs tehetségük, perre adják ügyüket s mig a per folyam lejár, az egyház hajóját kormányos hiányában hányják a szelek ide s tova, az egyház s hivatalnokai nagy kárára. Ilyen ügyről lesz alkalma tudomást szerezni a közgyűlésnek a mai napon is. Ismét azt a kéidést kell hát feltennem: Mit cselekedjünk Atyámfiái férfiak! A miniszter a törvényjavaslat részletes indokolásában a 8. §-nál tisztán a vallás erejére, a hívek áldozatkészségére utalja a felekezeteket, s az egyházi járulékoknak közigazgatási utón való behajtását megtagadja, — és hogy ezt nemcsak az ezután keletkező felekezetekre érti, mint sokan értelmezik, hanem a már eddig törvényesen elismertekre is, arról nem hagy fenn kétséget a 6. §., melyben az van mondva, hogy az ott eloszamlalt felekezetekie vonatkozó jogszabályok annyiban tartatnak fenn változatlanul, amennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek. Kétségtelen pedig, hogy az eddig fennállott jogszabályok s egyházalkotmányunk 5. §-a is a törvényjavaslat 8. §-a végpontjával ellenkeznek. Tudjuk mi, hogy a vallás ereje csodadolgokat mivelhet. Tudjuk, valljuk s hirdetjük is, hogy az evangeliom Isten hatalma minden hivók idvességére. De azt is tudjuk, hogy Mózes is csak úgy tudott vizet fakasztani vesszejével a kősziklából, hogy az Isten előtte állott (2.|Móz. XVII. 6.) De vájjon nem Isten kisértés-e az ő erejébe és csodás segélyébe vetni bizodalmunkat akkor, mikor az állam megvonja erejét tőlünk, nemcsak, hanem a saját czéljaira kivetett adóknak közegei által kérlelhetetlen behajtásával kimeríti híveink áldozatkészségét? Rendelkeznénk csak felényi anyagi erővel, mint a római egyház hazánkban, majd megmutatnánk a vallás erejének hatalmát s a győzelem biztos reményével állhatnánk ki a harczi síkra, de jelen helyzetünkben, midőn oly egyenlőtlen a fegyverzet, emberi erőt túlhaladó a küzdelem. Mit cselekedjünk hát Atyámfiái ? Én egyetlen egy módot tudok anyagi erőben kimerült egyházainknak a végpusztulástól megmentésére, és ez : a társítás eszméje. Barátkozzunk meg ez eszmével, mig nem késő és hajtsuk végre, a mint alkalom nyílik reá. Kérem a tisztelt közgyűlést, hogy semmit sem késve, már ez alkalommal nevezzen ki egy tekintélyes bizottságot oly utasítással, hogy az készítse elő a gyengébb egyházaknak
