Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-08-27 / 35. szám
585 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. taníttató közönségre bizonyára kedvező hatással fog lenni. A növendékek létszámát egyelőre osztályonként 20—20, tehát öszesen 80*ra vettük fel és ennyire kétségtelenül tel is lehet venni tekintettel arra, hogy a miskolczi leánynövendékek létszáma ugyancsak 4 osztály mellett megközelíti a 150 et; hogy 1892/3. a pápai polg. iskolai növendékek száma 127, a prot. növendékeké 33 volt és hogy ez intézet meggyőződésünk szerint nem képzelt, hanem valódi szükségletet pótol s ez a növendékek jelentékeny számában fog mihamarabb természetszerű kifejezést adni. A növendékek számának szaporodásával pedig a tanerők megfelelő díjazása, vagy rendes tanerők beállítása leszen elérhető, Pápán, 1893. julius 20. Dr. Horváth József. Részlet Pap Sándor veszprémi esperes ur jelentéséből. Nagy tiszteletű egyházmegyei közgyűlés! Az az év, mely az előző évi egyházm. gyűlésünk óta elsuhant felettünk, egyházi életünkre nézve eseményekben gazdag év volt. Hogy az események mit hordanak méhökben s mit szülnek majd az idő eljöttével számunkra, nincs próféta, a ki előre meg tudná mondani. Én részemről hasonlónak találom helyzetünket az első pünköst történetén álmélkodókéhoz, kik aggódva kérdezők egymástól: vájjon mi lészen ebből ?u Kell-e mondanom, hogy a jelzett nagyfontosságu eseményeken az egyházpolitikai törvényjavaslatot és az ebből keletkezett országos izgalmat értem, a mely javaslatnak némely része a cultusminister által már az ország törvényhozása elé van terjesztve s hazánk minden lakosait felekezeti különbség nélkül kötelező törvénynyé alkotása kilátásba helyezve. Nem kivánok ez alkalommal kiterjeszkedni az egyházpolitikai programm többi részére, csak a vallás szabad gyakorlásáról szóló javaslatra kivánom megtenni szerény észrevételeimet. Ha protestáns elvi szempontból s általánosságban tekintjük a javaslatot, nemcsak hogy kifogást nem tehetünk ellene, sőt örömmel kell üdvözölnünk, mint a Protestantismus elvének s ezzel egyezőleg a meghamisitatlan keresztyénség elvének is életet hirdető evangéliumát. A prot. egyháznak már szülő anyja is a szabadság volt, az egyéni meggyőződésnek a tekintély járma alól felszabadítása. Ugyan ez a szabadság annak éltető eleme is. E nélkül az egyház élettelen gépezet, melynek semmi ethikai alapja, fentartó ereje, biztos iránya és üdvös czélja nincs. Mert a hol szabadság van, ott van az Urnák lelke“ 58f* mondja Pál apostol (2 Kor. III: 17.) pedig „az Isten lelke által erősödünk meg a belső emberben“, mondja ugyan 5 (Efez-III: 16.) A vallás lényege szabadság; a vallás, hit, meggyőződés szívügy“ mondja századunk egyik legnagyobb theologusa Lang Henrik. „Religion kann nicht erzwungen verden. Hier gelten Gründe, nicht Gewalttätigkeiten, damit freie Entschlissung bleibt“ mondja Laktánz. A mennyiben már az egyénnek Istentől adott jogát, vallásos meggyőződésének szabad nyilvánithatását czélozza általánosan kötelező törvénynyel is biztosítani a javaslat, annyiban korszerű haladást jelzőnek, protestáns elvszerünek és igy egyházunkra nézve megnyugtatónak tekinthetjük. De ha tartalmilag vesszük részletes és szigorú bírálat alá a paragraphusokat, az a kérdés tolul élőnkbe, hogy a humánus elvnek keresztül vitelére s az életben megtestesítésére találunk-e azokban garantiát ? Fájdalom, e kérdésre nem lehet megnyugtatólag felelni. — Azt mondja a miniszter indokolása általános részében, hogy „a jelen törvényjavaslat, mig egy részről az egyéni szabad vallás gyakorlat feltétlen biztosításán kívül részletesen szabályozza az eddig törvényesen el nem ismert, de esetleg ezentúl elismerendő felekezetekkel szemben követendő eljárást, más részről lehetőleg kerüli a már eddig is törvényesen bevett felekezetek viszonyainak érintését.“ —Mit jelent ezen enuncíatiója a miniszternek? Az én felfogásom szerint azt jelenti, hogy a jogegyenlőség és viszonosság a felekezetek közt, melynek kivívásáért a prot. egyház már századok óta küzd, melyet papiroson már a bécsi és linczi békekötések is biztosítottak* de a melyet a hatalmas klérus és a vele szövetkezett világi hatalmasság minden időben rendszeresen kijátszott* továbbra is csak papiroson marad. Ezt igazolja a miniszternek egy másik nyilatkozata is, melyben világosan mondja, hogy „számos kérdés megoldása a jövő feladata leend.* A legélesebb szem sem láthat a javaslatban elhaladást jelző kezdeményezést egyebet, mint a még törvényesen be nem vett hitet vallók lelkiismereti szabadságának egyénileg biztosítását és társulati összeköttetésbe lépésük feltételeinek az állam által való szabályozását. A többi nagy horderejű égető kérdésekre majd a beláthatlan jövő ad feleletet. Magyarország szabadelvű kormánya, a szabadság géniusának egy gyöngéd lehelletétől érintetve, ennek inspiratiója alatt egy lépést tesz előre ; de aztán rémképet lát, mely a hegymögi táborból előtűnve fenyegetőleg int felé s ettől megijedve vissza lép. Ezen ijedelemből vélem én kimagyarázhatónak azt az ellenmondást, melybe a cultus minister argumentatiója további részében keveredik. Az állam és egyház közti viszonyok szabályozását illetőleg Deák Ferenczre utalással elmondja, hogy a vallásfelekezeti állam ideje lejárt. Hazánkban nemcsak tényleg, de jogilag is régen túl haladták azt az 1791. 184$ és 1868. évi törvényeink. Továbbá azt állítja, hogy hazánkban már tényleg1 létezik az európai rendszernek azon alakja (az ő kifejezése szerint osztálya), melyben az állam iparkodik az ál
