Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-08-06 / 32. szám

633

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

534

társaságnak vagy felnőttek iskolájának nevezzük-e: az mellékes dolog. Fő az, hogy kezdjük meg a munkát. (Folyt, köv.)

Kercza.

RÁcz István.

A Parasitismus.

(Vége.)

A Parasitismus ezen formájával közeli rokonságban van egy másik fajta, a mi megérdemli, hogy róla is megemlékezzünk. Ha szükebb körben hat is, de azért nem kevésbbé veszedelmes. Ezt a parasitismust a theologiai rendszerek bizonyos visszaélései hozzák létre.

Valamint az egyházra kiterjesztettük vizsgálódásunkat, úgy a theologiát sem mellőzhetjük el. Minden tökéletes vallás rendszerben e három elemnek kell meglennie, criticismus, dogmatismus és evangelismusnak. Az első nélkül nincs garantiája —, a második nélkül nincs védelme, a harmadik nélkül nincs propagatiója az igazságnak. — De ha ezen elemek össze kevertetnek, ha functióik elfeledvék, ha egyik a másik kötelességét végzi, vagy ha az egyiket akár az egyház, akár az egyesek kifejlesztik a másik kettő rovására: az eredmény végzetes leszen. Mi most csak azon visszaélésről szólunk, a melyet az orthodox irányzat követ el, a midőn az orthodoxiát a vallás egyéb elemei fölé helyezi és az egészséges hit birtoklását az igazság bírásával egynek veszi.

A doctrinalis predikálás — szerencsére — ma már nincs ugy divatban, mint hajdan, de még mindég sokan vannak, a kik előtt a vallás csupán theologiai formulákban létezik. Ezt a methodust egy plausibilis okkal támogatják. Mi a doctrina? Nem-e az igazság kifejezésének egy formája, a mit tehetséges és kegyes emberek szedtek rendszerbe s a melyet az egyház „imprimatúrája szentesített? És ha az egyház legnagyobb elméi a vallás problémáit kutatva, egy doctrina rendszert hoztak létre, vájjon ezt a szerény kutató nem fogadhatja-e hálásan? miért járná be azt a nagy mezőt? miért adná magát a biblia tanulmányozására, miért adná ki magát az igazság keresőjének, holott ezt a nagy munkát a theologusok testületé már rég elvégezte? Hát a tlieolcgia nem megbízható, alkalmas és mindenek felett logikus tételekben nyujtja-e a bibliai igazságot ? Hiszen ott van az előtte az atyák könyveiben a legnagyobb részletességgel — vagy rövidebbre szabva a száz meg száz újabb compendiumban, tehát a kéznél, kikerekitve habár száraz is, de egészséges volta garantálva van, miért ne használhatná hát?

Épen azért, mert ki van kerekítve és száraz. Épen azért, mert kész. Épen azért, mivel megbízható, alkalmas és logikus tételekbe van szedve. Ha az igazságot ily alakban sajátítjuk el, csak formát sajátítunk el. Kikerekitett és száraz, kész igazságot nem fogadhatunk el a nélkül, hogy az meg ne szűnnék lelkünket táplálni. Nem élhet senki theologiai formulákon a nélkül, hogy parasitává ne válnék és ember lenni meg ne szűnnék.

Az élő egyháznak nem lehet gonoszabb ellensége, mint a tételes theología, ha ez utóbbi hagyományos tekintéllyel ellenőrzi amazt. Mert az egyed az igazságot nem magáért fogadja el. A keresztyén életet azzal kezdi el, hogy egyházával vásárt csap az igazság felett és ha bár egész életében használja is azt, az mégis épen anynyít ér rá nézve, a mennyit az egyházában való hite. — Azonfelyül, hogy az igazságnak ily könnyen jut birtokába, ugy adatik az neki, mint a mi infallibilis. Ez egy systema.

I Semmit sem lehet hozzáadni és nem lehet belőle veszély nélkül valamit elvenni. Ha valaki ilyen elvvel kezdi az életet, az rá nézve kimondhatatlanul lealázó. Az igazsághoz nem közeledik, hanem egész életén keresztül távolodik attól. Az ínfallibilitas meclianicus hitre csábit. Az infallibilitas mindenkor bénító hatású. Nyugalmat ad, de a stagnálás nyugalmát. Ha az emberek életüket a [hitnek ilyen tényével kezdik, ugy is élnek mind végig. Minden erkölcsi, értelmi és szellemi igyekezetük megszűnik; az olcsó theologia olcsó életben végződik.

Azon ok, a mi az embereket készteti, hogy Róma egyházához meneküljenek, ugyan az, a mi a dogmákhoz menekülni ösztönzi őket. Az infallibilitás az emberi kebel legmélyebb vágyával találkozik, de a legvégzeteseb formában. Az igazságot szomjuhozó emberek kétféle utón járnak. Vagy a hitetlenséget követik, mely azt vakerővel összezúzza; vagy pedig valami külső, csalhatatlansággal felruházott forráshoz menekszenek, a mely őket a vak hit által álomba ringatja. A doctrinalis theologia is ugyan azt eredményezi, amit az Ínfallibilitas. Az ilyen renszerbe vetett hit, bármily aggályoskodó — sőt még ha tévedhetetlen lenne is — nem igazi hit, bárha azt a nevet viseli is. Csupán csak hiszékenység az. Csak a mindennel megelégedő és renyhe elégszik meg a tekintéllyel, nem pedig az, a ki a munkához és önállósághoz szokott. Ezenkívül az erkölcsi felelősség is megsemmisül itt. A felelősség azokat terheli, a kik a 39 czikket vagy a westminsteri hitvallást szerzették. Már pedig mi a felelősséget megsemmisíti vagy a más vállaira rakja át, az erkölcsi tekintetben nem lehet más, mint káros hatású.

Ezen állításunk ellen talán azt lehetne vetni, hogy ezen a csalhatatlauság által előidézett szellemi és értelmi bénulás a bibliára nézve is áll. Erre az a felelet, hogy a szentiiás infallibilis ugyan, de tévedhetetlensége nem olyan formájú, hogy kisértetbe hozhatna bennünket. Mert az igazságnak azon formája között, a melyben a szentírásban kifejezve van, és a között, a melyben a theologiában kifejezésre jut, a lehető legnagyobb különbség van.

A theologiában az igazság tételes — szét van szabdalva, rendszerbe van szedve és logikailag elrendezve. A szent háromság bonyolult hittani probléma. A legfelsőbb lényről philosophiai terminusokban értekeznek. Az elégtétel egy formula, mely Euklides tételeihez hasonlóan van levezetve s bebizonyítva, A megigazulást mint valami jogi kérdést ugy tekintik. Ezen tanok és az elfogadóik élete között nincs szükségképpen való összeköttetés. Orthodoxá teszik őt, de nem szükségképpen igazzá. Az értelmet kielégítik, de a szívet illetetlenül hagyják. Egy szóval theologussá, nem pedig vallásossá tesznek. Egyszerűen az ember gondolkodó tehetségét fejlesztik. Vagyis ezen ember tehetségeit ugy használja, a theologiai tárgyakkal ugy fog lalkozik, mintha astronomiával vagy physikával foglalkoz