Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

455

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

456

Ez a Pagurus még nem parasita És bár a szó valódi értelmében nem élősdi, mégis az a szokása, hogy egész életén keresztül más állatok elvetett kagylóját használja lakásul, annnyira hasonlatossá teszi az élősdiekhez, hogy azon sorsa, melyet reá lakásszerzési ügyessége von, amazokra nézve is tanulságot nyújt, mintegy illustrálásul szolgál. Kétségtelen, hogy öröklött szokással van itt dolgunk. A remete rák általános anatómiája szerint lényegileg rák. A rák olyan állat, mely környezetének természetéből kifolyólag kemény és veszedelmes életet folytat. Idejét szikla hasadékok közt tölti. Minden hullám odébb taszitja és a mélység szörnyetegei támadásának szüntelen ki van téve, egyedül erős pánczélja védi.

A főkérdés az egész rák famíliára nézve abból áll, hogyan védhetik meg magokat legkönnyebben; és a remete rák őse azon szerencsés ötletre jutott, hogy használatba vegye a molluskáknak körülte bőségben heverő erős és üres kagylóját. S a remete rák ivadéki nemzetségről nemzetségre mind inkább-inkább megszűntek a biztonság kérdésével foglalkozni és ott laknak kis kagylójukban büszkén és bátran, mint ha az a lakás egyedül az ő számukra készült volna.

De miként bűnhődik a remete rák ezen gyakorlati nehézség ilyen olcsó és könnyű megoldásáért? Vajon lustasága hoz-e rá morális gyötrelmeket, vagy vajon ügyessége öntetszelgésének forrása lett-e ? nem tudjuk; de a természet búvár kutató tekintete előtt olyanul tűnik fel ezen állat, hogy szokását nem tartja ajánlatosnak. A tudomány szeme bűnét világos betűkkel látja felírva organisatiojára. Eredeti anatómiai szerkezete megváltozott. — Távol attól, hogy tökéletes héjancz lenne, testének fontosabb részei elsatnyultak. Több életszerve részben vagy egészben elsorvadt.

Élete most már szükebb korlátok közé van szorítva; és a biztonság olcsó megszerzése által függetlenségét elveszté. Testének anatómiájából világosan kitetszik, hogy a remete rák nem mindig remete rák volt. Magasabb rendeltetése volt. Ősei kétségkívül többé vagy kevésbbé tökéletes héjanczok voltak, de hogy a fejlődés mily fokán voltak, a midőn ezt a szokást felvették, pontosan meghatározni nem tudjuk. De azon pillanattól kezdve, a melyben külső segélyhez fordultak, megkezdődött az elfajulásuk. Lassanként elvesztik mindazon tehetségeiket, melyeket kimélendők, idegen segélyhez fordultak.

Egy igen fontos dologról, a védelemről és biztonságról nem kelle tehát többé gondoskodnia, ámde egyúttal a fő indító oka is megszűnt, hogy éber és ovatos legyen. Sokkal kevesebb munkát végez, mint azelőtt. És organismusának azon részei, melyekkel azon munkát teljesítő, a gyakorlat hiánya miatt, vagy hogy egyáltalán nem használja azokat, lassanként elsatnyultak, és végtére is azon szigorú törvény szerint, hogy egy nem használt szerv lassan bár, de kikerülhetetlenül elsorvad, ezen állat nemcsak hogy nem mozgathatja ama szerveit, de még el is veszté azokat, tehát elkorcsosodott.

Minden normális héjancz mellső oldalát vastag, erős héj födi. A remeteráknál azt vékony, puha bőr helyettesíti, a mi nyilvánvaló abból, hogy ez a szerencsétlen állat megmetszi azt, a midőn szerzett lakóházából kihúzzák.

És ha tovább vizsgáljuk ezen félmeztelen nyomorékot észrevehetjük, hogy negyedik és ötödik pár végtagjai kicsinyek és fonnyadtak, teljesen hasznavehetetlenek, durványszerüek; és bár mintegy kárpótlásul tekintendő, hogy farka olyan orgánummá fejlődött ki, a melyre hátrálás közben támaszkodhatik: mégis, ha ezen állat egész test szerkezetét vizsgáljuk, világossá lesz előttünk, hogy szomorú degenerátion ment keresztül.

A remete rákkal foglalkozván, egyszóval physiologiai visszaeséssel foglalkozunk. De most nem azt akarjuk kimutatni, hogy gyakorlati szempontból tekintve mit és mennyit veszített ezen állat. Ez már kitetszik abból is, a mit felemlítettünk t. i. szabad mozgását nehéz lakóháza akadályozza s mig a többi rák-félék szabad és kóborló életet élnek, addig ennek függetlensége nagyon is korlátolt. Élettani szempontból az a kérdés, hogy a remete rák betölti-e a természet és ön maga iránt való kötelességét? Ha az élet czélja a halál elkerülése és az önmagunknak való élés, úgy igen jól cselekesznek; de ha a tökéletesedésben áll, úgy pártütők.

A zoologisták véleménye szerint ezen állatok némileg elhagyták helyüket az állati élet lépcsőzetéből. Az állatok alsóbb vagy magasabb rendűek, a szerint osztályozandók, a miként életök feltételeihez alkalmazkodnak. Ez az igazi álláspont, a melyről lehet csak helyesen ítélni az élő orgauismusokról. Ha a tökéletesség a szüntelen való evésből és ivásból állana, úgy az Amoeba — a legalsóbb rendű ismert Organismus — a legmagasabbal, az emberrel lenne eyy rangba sorozható, mert az egyik úgy táplálja magát és úgy félti a bőrét, mint a másik. De a tökéletesség magasabb törvénye szerint, vagy is miként alkalmazkodnak összes viszonyaikhoz, mérhetetlen különbség van köztük.

Bár nem az igazi élősdi tanulmányozásából, de azért azt hiszem, mégis némileg megismertük s fogalmat alkothattunk a parisitismus lényeges elveiről. És megkísérelhetjük az erkölcsi és szellemi világban neki megfelelő kimutatását. A remete rák és az igazi parasita között az a különbség, hogy az előbbi csak semi-parasita szokást vett fel, csak biztonságáról gondoskodott ily módon. Lehet, hogy felfalja azt a csinos puhányt, melynek há^át megkívánja^ de csak akkor lenne igazi élősdi, hagyha az a kagyló látná el táplálékkal is egész életén keresztül, ha külső és belső szervei eltűnnének és egyedül abból élne, hogy gazdájának kész nedvét szívná. Minden mollusca lakást készít tehát a crustacia számára és ez időszerűit csak erre szorítsuk vizsgálódásainkat. Az igazi élősdi annyira elfajult organismust mutat föl, hogy a belőle meríthető tanulságot megérthessük — előbb arra el kell készülnünk.

Az itt megvilágositandó szellemi elv ez: minden olyan elv, mely az egyénnek személyes munkálkodása vagy tehetségeinek gyakorlása nélkül biztonságot nyújt, az erkölcsi jellemére nézve káros. Eme szavakat meg sem kisértjük definiálni. Mert ha igazán tudnók definiálni a biztonságot, az üdvösséget, meg lennénk kímélve minden további fáradozástól,, mert akkor ezen törvény egy nyomatékos közhely lenne. Hanem úgy vesszük a biztonság eszméjét, miként közönségesen értelmezik és a fő czélunk az, hogy kimutassuk, mit nevezhetünk élősdi-féle üdv-tannak. Az itt leírandó vallá-