Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-25 / 26. szám
Negyedik évfolya m. 26. szám. Pápa, 1893. junius 25.-Ä ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. .5* Az egyház és iskola köréből. A DMÁÍITÜLI EV.MF. EGTHÁZKEE. HIVATALOS KÖZLÖSTE. \í-------------------------HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. X—-----------------------% ♦© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®-* TARTALOM: Az ev. ref. lelkészek fizetésének javításáról. Antal Gábor. — A gályarabok története (1674—1676.) (Folytatás.) Borsos István. — Könyvismetetés. Thury Etele. — Tár ez a. Anno 1766 Die 10-a mens. Ap rilis. (Vége.) Földvári) László. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Az ev. ref. lelkészek fizetésének javításáról *)• Mélyen tisztelt Értekezlet! Egy egyliázi életünket közelről és közvetlenül érdeklő fontos ügyet kívánok a t. értekezlet előtt szóba hozni, a melyet nem oldott meg a zsinat, nem érint az államnak és kormánynak egyházpolitikája, de a melyről mindnyájan tudjuk, mindnyájan érezzük, hogy egyházi életünknek legégetőbb kérdése és ez: az ev. reform, lelkészek fizetésének javítása. Égető e kérdés egyházunkra nézve azért, mivel az egyház mai szervezete szerint nem csak a Krisztus által alkotott üdv intézmény, hanem egyszersmind az állami és társadalmi körök tagozatába bele illesztett társadalmi intézmény is, és az egyházi élet vezetői nem csak az evangeliom igéinek buzgó hirdetői, de egyszersmind hosszas és alapos előkészületet igénylő életpályán működő közhivatalnokok. Mint közhivatalnokoknak, anyagi javadalmazásuknak helyes mértékét csak a magasabb szellemi képzettséggel biró társadalmi osztályok életfentart si szükségletei, a hasonló előkészületet igénylő életpályák javadalmazási aránya határozhatják meg okszerűen. Mert az iránt alig lehet valakinek kétsége, hogy életfentartás és életfejlődés tekintetében a különböző téren működő társadalmi intézmények, sőt ezek és a különbféle természeti organismusok között nincs különbség. Valamint azon növény, a mely nem nyer annyi természetének megfelelő táplálékot a talajból, mint a mennyit nyernek az őt környező más növények, fejlődésében hátra marad, a többiek által elnyomatik: úgy azon társadalmi intézmény is, a melynek nincs meg a környezetének arány*) Ezen értekezésre, melyet a tatai egyh. megye f. évi május hó 31-én Tatában tartott lelkészértekezletén olvasott fel Antal Gábor értekezleti elnök, különösen felhívjuk t. olvasóink becses figyelmét, mert oly kérdésekkel foglalkozik, melyeknek miként leendő megoldása egyház- és iskolaügyi életünk alakulására nézve határozó befolyással birand. Szerk. lagosan megfelelő anyagi támogatása, idő folytán okvetlenül elsatnyul. Ha már most e tekintetből nézzük az ev. ref. lelkészi pályát és más életpályákkal összehasonlítjuk, szembeötlő aránytalanság tűnik szemünkbe a lelkészi pálya hátra* nyála. Mert az állami, törvényhatósági, községi, vállalati tisztviselőknél, a fogalmazói szakban, tehát oly állomásokon, a melyeknek elnyeréséhez a teljes közép iskola után még szaktanfolyam elvégzése is megkivántatik, a legkisebb, minimális fizetés tetemesen meghaladja azon 600 forint minimumot, a melyet hogy a ref. lelkészi pályánál elérjünk, a zsinat által összeállított hivatalos kimutatás szerint még 118216 forint évi pótlásra volna szükségünk, a mely szükségletnek nagyobb része az erdélyi ev. ref. egyházkerületre esnék. Saját dunántúli ev. ref. egyházkerületünknek is, a mely pedig eredetileg nagyon helyesen, ép úgy mint a legközelebbi ág. ev. zsinat, a lelkészi fizetés minimumát 800 forintban állapította meg, 4902 forint évi pótlásra volna szüksége, hogy a kapcsolatában működő minden ev. ref. lelkésznek legalább 600 forint évi fizetése legyen. Ez a helyzet, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a legközelebbi időben minden más hivatalnok és tisztviselő fizetése az egész vonalon emeltetett, reánk lelkészekre nézve nemcsak lealázó, hanem csekély kivételtől eltekintve, szinte elviselhetetlen. De hát mit tegyünk, hol van a forrás, a melyből szükségeink fedezésére segélyt meríthetnénk? Némelyek azt tartják, hogy végre kell hajtani az 1848. évi XX. t. ez. 3. §. azon intézkedését „miszerint minden bevett vallás felekezet egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek“, és igy az állam adjon a protestáns lelkészeknek is tisztességes fizetést, mint ez például Francziaországban van. Én megvallom, hogy az orvoslás ezen módja iránt aggodalmaim vannak, mert a közvetlen állami fizetés folytán nagyon könnyen elveszíthetnék a lelkészek függetlenségüket, s a gyülekezetük ügyei iránti érdekeltségüket; a gyülekezetek pedig önkormányzatukat, saját vagyonuk 26
