Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-25 / 26. szám

435

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

436

feletti rendelkezési jogukat, mert rendesen úgy szokott lenni, hogy a ki fizet, az parancsol is.

Mások azt tartják, meg kell vizsgálni a jelenleg királyi katholikusnak nevezett, sok millióra menő alapok és alapítványok jogi természetét és a mennyiben azok állami eredetűek, részeltetni kell azokból a protestáns felekezeteket is.

Az alapítványok jogi természetének megvizsgálását én is helyeslem és óhajtom, de a segélyezés ezen módjához nem bízom és arra nem is számitok. Mert bármily lelkiismeretesen megvizsgáltassák is az alapok és alapítványok jogi természete, még ha a vallási és tanulmányi alap mellé a főpapi javadalmak is secularizáltatnának: a vizsgálatnak eredménye csak az lehet, hogy e sok milliót érő vagyon vagy a római kath. egyházat illeti, vagy az államot. így legjobb minden arra való számításról előre is lemondani.

Más szempont alá esik azonban a protestáns egyházaknak évenként adatni szokott államsegély felemelése, mert ez tekintettel azon lényeges szolgálatokra, a melyeket a protestáns egyház és lelkészi kar az államnak tesz, méltányosan várható és a lelkészi javadalmak javítására jó lélekkel felhasználható. Ezen államsegély felemelése a legközelebb lefolyt állami költségvetés tárgyalása alkalmával mindegyik országgyűlési párt által sürgettetett és a magas kormány részéről kilátásba is helyeztetett.

Az államsegély felemelése nagyban megkönnyítené helyzetünk javítását, ha azt t. i. okszerűen és jól használjuk fel és e czélra fordítunk minden más rendelkezésünkre álló eszközt is.

Mert valljuk meg őszintén, hogy eddig a lelkészek javadalmának emelésére nagyon kevés gondot fordítottunk, nem tettük meg e czélra azt sem, a mit okszerűen megtehettünk volna. Vessünk csak egy kicsit számot magunkkal.

A dunántúli ev. ref. egyházkerület szegény egyházak és szegény lelkészek segélyezésére kapott az államtól 1868-tól fogva átlag évenként 8000 forintot. Nem nagy összeg, de mégis kaptunk 23 év alatt, a mióta adatik, 200000 frt az az kétszázezer forintot. Es most 25 év múltán 200000 forintból nem tudunk rá mutatni magunk és a világ előtt egyetlen \ telekre sem, a melyet valamely lelkész társunk fizetésének állandó és biztos feljavítására szereztünk volna.

Jó czélokra használtuk fel az államsegélyt, azt kétségbe vonni nem lehet, de hogy nem a kijelelt czélokra, nem kellő rendszerességgel, tervszerűen és okszerűen, azt ismét senki nem tagadhatja. Részben elmondható ez a közalap és Baldácsi segély alapot illetőleg is kerületünkre nézve. Nem arra törekedtünk, hogy a lelkészi fizetések feljavítása folytán a segélyre szoruló lelkészek száma egyre kevesbedjék, hanem csak arra, hogy egyik másik szükségben levő társunknak valami segély adassék, a mely a bajt tán pillanatra enyhíti, de azt egyetlen esetben sem szünteti meg.

Az igaz, hogy csekély mérvű gyökeres javítás is nehezen vihető keresztül addig, a míg a 8000 forint államsegélyből évenként 400 forint fordittatik lelkészek segélyezésére, melyből a ki legtöbbet kap, az kap 40 forintot

— a mint ez az 1892-ik évi szeptemberi gyűlés jegyzőkönyvének 225-dik pontjából látható, — és hogy azt is megkapja, hány embert kért meg pártfogásért, ajánlásért. Pedig a dolog természete és a lelkészi hivatal tekintélye azt kívánná, hogy a ki a segélyre jogosult, kapja meg azt, mint hivatalos működésének megérdemlett jutalmát minden megaláztatás nélkül.

A tárgygyal összefüggőleg ki kell itt térnem egy olyan ügyre, a melyre vonatkozó nézeteimet tudom hogy kerületünk vezérférfiai közül igen sokan még most nem osztják: ez a középiskolai vagy gymnasiumi államsegély ügye. A mint a közép iskolákról szóló 1883-ik évi XXX. t. c. törvénynyé vált, a melynek 47. §-a kimondja, hogy a vallásfelekezetek által fentartott középiskolákat a közoktatási minister igen méltányos feltételek mellett segélyezheti az állampénztárból: nekem mindjárt úgy tűnt fel, hogy a törvény ezen §-ában benne foglaltatik a törvényhozás, tényezőinek azon nemes intentíója, hogy felekezeti részrehajlás vádja nélkül mód nyittassék az államkormánynak a szegény protestáns felekezetek nehéz anyagi helyzetén való könnyebbitésre és ennek következtében némileg elodáztassék a kath. alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálásával járó. a pártokra bomlasztólag ható politikai kellemetlenség. A törvény gyakorlati alkalmazása; a minisztériumnak az egyes felmerült esetekben mindig kíméletes, tapintatos, jó akaratú eljárása e véleményemben csak megerősitett, a mely jóakarat következtében jelenleg református iskoláink az egyházi államsegélynél jóval több , mintegy 110 ezer forint évi iskolai államsegélyt élveznek. Igénybe vette e segélyt, ha szabad úgy szólanom, a legellenzékibb ev. ref. egyházkerület, a tíszánínenni is, a miskolczi főgymnásium javára. Igénybe vehette volna teljes joggal, a felekezeti önérzet és érdek minden sérelme nélkül a mi kerületünk is a pápai ev. ref. főgymnásium javára. Mert szerény nézetem most is az, hogy sem főiskolánk anyagi ügyei teljesen rendezettek, a folyton felhalmozódó igényeknek megfelelők, daczára az újabban oly fényesen mutatkozó áldozatkészségnek, mindaddig nem lesznek, sem egyházkerületünk más irányban maga elé tűzött fontos feladatai megoldására nem is gondolhat, mig a középiskolai államsegélyt igénybe nem vesszük. Adja Isten, hogy csalódjam !

Én tisztelt értekezlet, nem tudok e tárgyban egy véleményen lenni azokkal, a kik a dunántúli egyházkerület protestáns önérzetére, erkölcsi tekintélyére és méltóságára kevésbbé tartják sérelmesnek a szegény egyházak és lelkészek segélyezésére adott államsegélynek nagy részben iskolai czélra fordítását, a tanítóképző Intézetnek megszüntetését és tanítóinknak nem saját felekezeti intézeteinkben és többnyire nem is saját hitfelekezetü tanárok általi neveltetését, sőt még talán az egész középtanoda megszüntetését is, mint az iskolai államsegély elfogadását azon feltétel mellett, hogy főgymuasíumunkba három vagy négy általunk kijelelt tanszékre ev. ref. vallási!, általunk kijelelt s teljesen a mi fegyelmi hatóságunk alatt álló tanárt a magy. kir. kormány nevezzen ki, oly szerződés alapján, a mely a kormányra mindig kötelező, de a melyet mi, a mikor nekünk tetszik, felbonthatunk.