Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-11 / 24. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 miniszter az illető egyházközséget feloszlottnak nyilváníthatja. 15. §. Ha az egyház több oly egyházközségből áll, melyek egységes egyház-szervezetben egyesülnek, köteles a vallásfelekezet valamely felsőbb elöljáróságot szervezni, mely az egyházat a polgári hatósággal szemben képviseli. Az ily elöljáróság, illetőleg képviselet tagjai, személyváltozás esetén is, mindig bejelentendők megerősítés végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki a megerősítést a 12. §-ban felsorolt kellékek hiánya alapján megtagadhatja. 16. §. A vallásfelekezet egyházi feje, vagy védura oly egyén, vagy hatóság, mely a magyar állam kötelékein kivlil áll, nem lehet és a vallásfelekezet semminemű egyházi függésben külföldi egyéntől, vagy hatóságtól nem állhat. 17. §. Minden változtatás, mely a vallásfelekezet jóváhagyott szervezeti szabványaiban később eszközöltetik? a vallás- és közoktatásügyi miniszternek esetről-esetre bejelentendő. Ha ezen változás a 7. §-ban kiszabott feltételeknek meg nem felel, a 4. §. rendelkezéseivel ellenkezik, vagy ha az egyházi határozatokban, ima- vagy tankönyvekben oly rendelkezés, határozat vagy tan foglaltatnék, mely a vallásfelekezet tagjainak állampolgári kötelességeik teljesítését tiltaná, vagy a törvényekben tiltott cselekményeket rendelne: a törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítás a kormány által haladék nélkül visszavonandó. 18. §. Egyházi közgyűlések csak nyilvánosak lehetnek. Egyházi közgyűlésekben csak a felekezet egyházi, vagyoni, nevelési, jótékonysági s átalábau a vallásos és "erkölcsi élet körébe tartozó ügyei tárgyalhatok. A vallásfelekezetek kötelesek közgyűléseiken hozott határozataikat jegyzőkönyvbe iktatni s e jegyzőkönyveiket a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, vagy az általa kijelölt polgári hatóságnak esetről-esetre bemutatni. 19. §. Az illető miniszternek joga van a vallásfelekezetek vagyonára, a náluk létező alapítványokra és vag3ronkezelésre a főfelügyeletet gyakorolni, azaz őrködni a fölött, hogy az ily vagyon s alapítványok el ne idegenittessenek, ne csorbittassanak, vagy a kezelés roszszasága miatt veszendőbe ne menjenek és hogy valósággal egyházi s a törvényben megengedett nevelési vagy jótékonysági czélokra fordittassanak, valamint, hogy az alapítványok az alapítók akarata értelmében használtassanak fel. A kormány joga őrködni a fölött is, hogy az egyházi önkormányzat gyakorlásánál a törvény rendelkezései megtartassanak és hogy a jóváhagyott szervezetben vagy egyházközségi szabályzatban megállapított hatáskör át ne hágassék. 20. §. Az 1868. Lili. törvényczikk 1—8, valamint 12—22. §§-aiban foglalt rendelkezések hatálya a törvényesen elismertnek njilvánitott vallásfelekezetekre is kiterjesztetik, oly módosítással, hogy az idézett törvényczikk 3. §-ában említett bejelentések az illető egyházközség lelkésze vagy elöljárója előtt eszközlendők, továbbá, hogy a 21. §-ban említett intézkedésekben levő egyének lelki szükségleteinek kielégitéséről ezen felekezetek magok gondoskodhatnak, a 22. §. intézkedései pedig csak a községi temetőkre szorittatnak. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek által külön, saját czéljaikra berendezett temetők felett azok szabadon rendelkeznek. 21. §. Ezen vallásfelekezetek tagjainak polgári utón kezelendő összes anyakönyvi ügyei iránt addig is, migaz állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvény az egész országban életbe léptettetik, a minisztérium rendeleti utón intézkedik. IH. FEJEZET. A bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kívül állókról. 22. §. Azokra, kik az eddig törvényesen bevett, vagy a jelen törvény alapján ezentúl törvényesen elismertnek nyilvánítandó vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni óhajtanak, a nélkül, hogy más ily felekezethez csatlakozni kívánnának, szintén az 1868: Lili. törvényczikk 1—5 és 7. §§-ai nyernek alkalmazást, oly módosítással, hogy az áttérés helyett itt kilépés értendő; továbbá, hogy az idézett törvényczik 4. és 5. §§-aíban említett bízon3Titványok az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságnál bemutatandók, mely azon egyház illetékes lelkészét vagy elöljáróságát, melyből az illető kilépett, értesíti. Ezzel a kilépés befejeztetett; ha azonban a kilépés valamely, eddig törvényesen bevett vallásfelekezetből történt, akkor köteles az illető a kilépés idejéig esedékesekké vált egyházi tartozásait előbbi egyházának megfizetni. Azoknak is, kik a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetekből kilépnek, a nélkül, hogy más ily felekezethez csatlakoznának, meg van engedve a közös isteni tisztelet tartása, a mennyiben az sem a fennálló törvényekbe, sem a közerkölcsiségbe nem ütközik. Az 1868: Lili. törvényczikk 8. §-ának azon intézkedése, mely szerint az elhagyott egyház elvei az abból kilépettre nézve semmiben sem kötelezők, úgy szintén az idézett törvényczik 12—18. §§-ai ezekre is alkalmazást nyernek, ol3T megjegyzéssel, hogy a 14. §-ban említett áttérés alatt itt is kilépés értendő, továbbá, hogy a 18. §. szabályának kiterjesztése csupán annak első mondatára szorittatik. Anyakönyvi szempontokból pedig ezek is a jelen törvény 21. §-ának rendelkezései alá esnek. 23. §. A hazában utazó, vagy tartózkodó idegenek tarthatnak saját hitelveik szerint rendes, nyilvános istentiszteletet, a mennjdben az a fennálló törvényekbe és a közerkölcsiségbe nem ütközik s az illető rendőri hatóságnak eleve bejelentetik. Ha állandó természetű lelkészi állást is tartanának fenn, az alkalmazott egyén a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentendő. 24. §. A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. Gróf Csáki/ Albin s. k. vallás- és közoktatási miniszter.
