Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-11 / 24. szám

407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 miniszter az illető egyházközséget feloszlottnak nyilvá­níthatja. 15. §. Ha az egyház több oly egyházközségből áll, melyek egységes egyház-szervezetben egyesülnek, köteles a vallásfelekezet valamely felsőbb elöljáróságot szervezni, mely az egyházat a polgári hatósággal szemben képviseli. Az ily elöljáróság, illetőleg képviselet tagjai, sze­mélyváltozás esetén is, mindig bejelentendők megerősítés végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, ki a meg­erősítést a 12. §-ban felsorolt kellékek hiánya alapján megtagadhatja. 16. §. A vallásfelekezet egyházi feje, vagy védura oly egyén, vagy hatóság, mely a magyar állam kötelékein kivlil áll, nem lehet és a vallásfelekezet semminemű egyházi függésben külföldi egyéntől, vagy hatóságtól nem állhat. 17. §. Minden változtatás, mely a vallásfelekezet jó­váhagyott szervezeti szabványaiban később eszközöltetik? a vallás- és közoktatásügyi miniszternek esetről-esetre bejelentendő. Ha ezen változás a 7. §-ban kiszabott feltételeknek meg nem felel, a 4. §. rendelkezéseivel ellenkezik, vagy ha az egyházi határozatokban, ima- vagy tankönyvekben oly rendelkezés, határozat vagy tan foglaltatnék, mely a vallásfelekezet tagjainak állampolgári kötelességeik telje­sítését tiltaná, vagy a törvényekben tiltott cselekménye­ket rendelne: a törvényesen elismert vallásfelekezetté nyilvánítás a kormány által haladék nélkül visszavonandó. 18. §. Egyházi közgyűlések csak nyilvánosak lehetnek. Egyházi közgyűlésekben csak a felekezet egyházi, vagyoni, nevelési, jótékonysági s átalábau a vallásos és "erkölcsi élet körébe tartozó ügyei tárgyalhatok. A vallásfelekezetek kötelesek közgyűléseiken hozott határozataikat jegyzőkönyvbe iktatni s e jegyzőkönyveiket a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, vagy az általa kijelölt polgári hatóságnak esetről-esetre bemutatni. 19. §. Az illető miniszternek joga van a vallás­felekezetek vagyonára, a náluk létező alapítványokra és vag3ronkezelésre a főfelügyeletet gyakorolni, azaz őr­ködni a fölött, hogy az ily vagyon s alapítványok el ne idegenittessenek, ne csorbittassanak, vagy a kezelés rosz­­szasága miatt veszendőbe ne menjenek és hogy valóság­gal egyházi s a törvényben megengedett nevelési vagy jótékonysági czélokra fordittassanak, valamint, hogy az alapítványok az alapítók akarata értelmében használtas­sanak fel. A kormány joga őrködni a fölött is, hogy az egyházi önkormányzat gyakorlásánál a törvény rendelkezései meg­tartassanak és hogy a jóváhagyott szervezetben vagy egy­házközségi szabályzatban megállapított hatáskör át ne hágassék. 20. §. Az 1868. Lili. törvényczikk 1—8, valamint 12—22. §§-aiban foglalt rendelkezések hatálya a törvé­nyesen elismertnek njilvánitott vallásfelekezetekre is ki­terjesztetik, oly módosítással, hogy az idézett törvényczikk 3. §-ában említett bejelentések az illető egyházközség lelkésze vagy elöljárója előtt eszközlendők, továbbá, hogy a 21. §-ban említett intézkedésekben levő egyének lelki szükségleteinek kielégitéséről ezen felekezetek magok gon­doskodhatnak, a 22. §. intézkedései pedig csak a községi temetőkre szorittatnak. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfeleke­zetek által külön, saját czéljaikra berendezett temetők felett azok szabadon rendelkeznek. 21. §. Ezen vallásfelekezetek tagjainak polgári utón kezelendő összes anyakönyvi ügyei iránt addig is, migaz állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvény az egész országban életbe léptettetik, a minisztérium rendeleti utón intézkedik. IH. FEJEZET. A bevett és törvényesen elismert vallás­felekezeteken kívül állókról. 22. §. Azokra, kik az eddig törvényesen bevett, vagy a jelen törvény alapján ezentúl törvényesen elismertnek nyilvánítandó vallásfelekezetek valamelyikéből kilépni óhajtanak, a nélkül, hogy más ily felekezethez csatlakozni kívánnának, szintén az 1868: Lili. törvényczikk 1—5 és 7. §§-ai nyernek alkalmazást, oly módosítással, hogy az áttérés helyett itt kilépés értendő; továbbá, hogy az idé­zett törvényczik 4. és 5. §§-aíban említett bízon3Titványok az illetékes elsőfokú közigazgatási hatóságnál bemutatan­­dók, mely azon egyház illetékes lelkészét vagy elöljáró­ságát, melyből az illető kilépett, értesíti. Ezzel a kilépés befejeztetett; ha azonban a kilépés valamely, eddig törvényesen bevett vallásfelekezetből tör­tént, akkor köteles az illető a kilépés idejéig esedéke­sekké vált egyházi tartozásait előbbi egyházának megfi­zetni. Azoknak is, kik a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetekből kilépnek, a nélkül, hogy más ily fe­lekezethez csatlakoznának, meg van engedve a közös isteni tisztelet tartása, a mennyiben az sem a fennálló törvényekbe, sem a közerkölcsiségbe nem ütközik. Az 1868: Lili. törvényczikk 8. §-ának azon intézke­dése, mely szerint az elhagyott egyház elvei az abból kilépettre nézve semmiben sem kötelezők, úgy szintén az idézett törvényczik 12—18. §§-ai ezekre is alkalmazást nyernek, ol3T megjegyzéssel, hogy a 14. §-ban említett át­térés alatt itt is kilépés értendő, továbbá, hogy a 18. §. szabályának kiterjesztése csupán annak első mondatára szorittatik. Anyakönyvi szempontokból pedig ezek is a jelen törvény 21. §-ának rendelkezései alá esnek. 23. §. A hazában utazó, vagy tartózkodó idegenek tarthatnak saját hitelveik szerint rendes, nyilvános isten­tiszteletet, a mennjdben az a fennálló törvényekbe és a közerkölcsiségbe nem ütközik s az illető rendőri hatóság­nak eleve bejelentetik. Ha állandó természetű lelkészi állást is tartanának fenn, az alkalmazott egyén a törvényhatóság első tisztvi­selőjének bejelentendő. 24. §. A jelen törvény végrehajtásával a miniszté­rium bizatik meg. Gróf Csáki/ Albin s. k. vallás- és közoktatási miniszter.

Next

/
Thumbnails
Contents