Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-11 / 24. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 Lelkészértekezlet és közgyűlés a tatai ev. reform, egyházmegyében. A tatai ev. reform, egyházmegye folyó évi május hó 31-én tartotta meg lelkészértekezletét Tatában az egyház tanácstermében a csaknem teljes számban megjelent rendes és segédlelkészek jelenlétében. Nt. Antal Gábor ácsi lelkész űr mint értekezleti elnök a legutóbbi év folyamán az egyházi élet terén lefolyt s illetve az ezen idő alatt felmerült s a lelkészeket közelebbről érdeklő nevezetesebb mozzanatokról tartott nagyszerű értekezésével — örömmel üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat — az értekezletet megnyitotta. Az értekezlet az elnöki megnyitó beszédet egyhangúlag jegyzőkönyvbe vezettetni határozta és kimondotta, hogy számára a mennyiben tér engedtetik, — mint különb sen a jelen egyházpolitikai helyzetet minden oldalról megvilágositó és megvitató értekezés — a szaklapokban is közöltessék. Ezután az értekezlet megalakulván, a pénz és könyvtárnoki, továbbá a számvizsgálói jelentések tudomásul vétettek. A László-Szigethy-Czike alapítvány kamatára jogosult nem jelentkezvén, az a tőkéhez csatoltatni határoz tatott. Majd, miután még a f. évi költségvetés is elfogadtatott, Kiss Károly nagy-igmándi lelkész tartott értekezést a polgári házasság és anyakönyvvezetésről, mely értekezés, mint minden tekintetben figyelemre méltó munka — tanulmányozás végett — köröztetni fog. Még több értekezés felolvasása és az azok felett tartott eszmécsere után több rendbeli inditvány merült fel, melyek közül a legfontosabbak : a szabad vallásgyakorlatról szóló törvényjavaslat némely kifejezéseinek világosabb és határozottabb kifejezésekkel! felcseréltetés czéijából az egyházmegye, illetve kerület utján a convent megkerestetni határoztatok; a másik szinte fontos inditvány alapján pedig az egyházmegye utján a főtiszt, egyházkerület felkéretik az iránti intézkedésre, hogy teremtsen egy lelkészjavadalmi felsegélyezési alapot és annak kezelésére válasszon egy lelkészjavadalom javitási állandó bizottságot, hogy ekkép a segélyosztás is ennek kezébe tétetvén le, az legjobb belátása szerint mindég egyöntetűen működhessék. Még néhány kisebb jelentőségű inditvány elintézéseután értekezletünk — az elnök éltetésével — bezáratott. Antal Lajos leik. ért. h.-jegyző. * * * Egyházmegyénk ez évi rendes közgyűlését f. hó 1-én tartotta, mint rendszerint úgy most is a központon Tatában, mely mint mindig, úgy most is népes volt, alig hiányzott egy kettő s azok is előre bejelentették távol maradásuk okát, mi a gyűlés által igazoltnak vétetett, A tisztikar is teljes számban megjelent. Örömmel láttuk vendégül komáromi egyházunk lángbuzgóságu főgondnokát tek. Konkoly Thege Béla kir. törvényszéki s egyházkerületi tanácsbiró, s tiszt. Gyalókai László püspöki titkár urakat. Kilencz óra volt, midőn szeretve tisztelt esperes urunk Czike Lajos buzgó imában kereste fel velünk egyetemben a Mindenhatót, kérve tőle reánk s munkánkra az Egek magasztos áldását, mert hisz sem a ki plántál, sem a ki öntöz, hanem Isten, a ki előmenetelt ád“ „Isten az, kitől száll alá minden áldás és tökéletes ajándék.u így az Urnák nevében s neve segélyével megkezdvén gyűlésünket, esperes ur rövid s eszmékkel teljes megnyitó szavai után,, melyekben előadta, hogy bár a 10 éves mandátum már lejárt, de előbb lehetetlen volt a gyűlést meghirdetni s megtartani, az egyházakkal előre közölt tárgysorozat szerint elővétettek az ügyek. Elsőben is felolvastatott az elnöki jelentés a közügyek vezetése s hivatalos pénzekről, majd az egyházlátogatásról. Minthogy ezek felolvasása mindig tetemes időt vesz igénybe, úgy hogy a többi tárgyakat egy nap alatt nem lehet elvégezni, kimondatott, hogy jövőre az esperes! jelentés a közügyek stb. s egyházlátogatásról, ép oly alakban mint egyházmegyei jegyzőkönyvünk, kinyomassék gf minden egyház lelkészének s a tisztikarnak a gyűlést előzőleg néhány nappal megküldessék. A sok gonddal és szakavatottsággal szerkesztett esperesi jetentésből, mely egyházmegyénknek az utóbbi 1Ö év alatti állapotát tiszta tükörben tünteti fel, nt. esperes és nt. főjegyző urak szíves engedélye folytán a következőket van szerencsém közzétenni: „Midőn esperesi jelentésemet tisztelettel beterjesztem,, legyen szabad rövid visszapillantást vetni azon évtizedre, melyet egyházmegyénk Ö Felsége, dicsőségesen uralkodó koronás királyunk által az 1882-dik év október 11-én szentesített egyházi törvényeink alapján szervezkedésével, átélt s érdemleges vizsgálat alá venni: vájjon egyházmegyénk ezen idő alatt a szellemi s erkölcsi, valamint az anyagi fejlődésben haladt-e, vagy hátramaradt s mennyiben? Azt mondják, — és ezt a tapasztalat is igazolja, — hogy az idővel minden halad és tökélyesül, s azon egyéneknek, vagy társulatoknak, melyek nemcsak a fenállhatás, hanem az előhaladás és fejlődésnek is okszerű s örök törvényei szerint öntudatosan működnek, — szabad, &• folytonos fejlődését végkép megakasztani nem lehet. — Ezen axiómát fényesen igazolta egyházmegyénk régibb ^ közelebbi évtizedes múltja. És nem a dicsekvés, vagy egyházmegyénk iránti szivemben lángoló szeretetnek elfogultsága, hanem a tapasztalat s felsőbb egyházhatóságaink elismerésének tudása, és ezek alapján az igazság érzete köteleznek hangosan kimondani azt, miszerint egyházmegyénk a lefolyt évtized alatt, az anyagi s szellemi culturalis fejlődés és haladásban is a nemes versenyt egyházkerületünk többi egyházmegyéivel kiállotta, s ezektől hátra nem maradt. Mert midőn a lefolyt évtized közepén, egyházkerületünkben több helyen a terjeszkedő unitárismusban oly mozgalom ütötte fel fejét, mely hitfelekezetünk anyagi s szellemi életére káros hatással volt, s azt megbénította, és más egyházmegyékben többeket ref. egyházunk kebeléből kilépésre kényszeritett, — bár az unitárius mozgalom hangjainak elnémitása, — a polgárdi ügyben, — egyházmegyénket is actioba léptette, s félni lehetett, hogy az „exempla trahunt“ tapasztalati igazsága nálunk is valósul: mégis egyházmegyénk gyülekezetei,—
