Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-06-11 / 24. szám

405

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

4-06

Ennélfogva senkit sem szabad törvényekbe vagy a közerkölcsiségbe nem ütköző akármely vallási szertartás gyakorlásában akadályozni, avagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kötelezni.

2. §. A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független.

3. §. Vallási hite vagy egyházi szabályai senkitsem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől.

4. §. Egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen azon okból, mivelaz illető — törvényben rendelt — valamely polgári kötelességét teljesítette, vagy törvényben tiltott valamely cselekvést nem vitt véghez, vagy pedig mivel törvény által engedett polgári jogait szabadon gyakorolta.

5. §. Valamely vallásfelekezetből kilépni vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt.

6. §. A latin- és görög szert&rtásu katholikus, az evang. református, az ág. hitv. evangélikus, a görög keleti szerb és görög-keleti román, valamint az unitárius egyházakra és híveikre, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó jogszabályok, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellekeznek, változatlanul fenntartatnak.

II. FEJEZET.

A törvényesen elismert vallásfelekezetekről.

7. §. Törvényesen elismert vallásfelekezetté való alakulás a következő feltételek alatt történhetik:

1. Tartoznak az állampolgárok, a kik törvényesen elismert vallásfelekezetté alakulni kívánnak, a hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezési szabályzatot készíteni, melyben különösen a hitelvi, vagy erkölcsi tanokra, az isteni tiszteletre, valamint a tisztviselők és más alkalmazottak felett gyakorlandó fegyelmi szabályokra vonatkozó rendelkezéseknek is benn kell foglaltatniok.

2. Tartoznak legalább egy egyházközség felállítását és fentartását biztosítani.

3. Tartoznak az 1. pontban említett szabályzatot a kormánynak jóváhagyás végett bemutatni.

A jóváhagyás megtagadandó, ha a kifejtett hitelvek vagy tanok, isteni tiszteletek, vagy a tervezett szervezet a fennálló törvényekkel vagy a közerkölcsiséggel ellentétben állanának, vagy ha a törvényesen elismert gyanánt megalakulni kívánó vallásfelekezet elnevezése a törvényesen bevett, vagy a már korábban törvényesen elismert gyanánt megalakult vallásfelekezeteket sértené.

8. §. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek szabadon gyakorolhatják a nyilvános, közös istentisztelet jogát, maguk intézkedhetnek minden vallási és egyházi ügyekben és jóváhagyott fegyelmi szabályaik alapján arra jogosított hatóságaik által gyakorolhatják saját híveik fölött az egyházi fegyelmet.

Testi büntetésnek, vagyoni bírságolásnak és eljárásnak azonban egyházfegyelmi büntetésül alkalmazása tilos.

Végül a törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek önmaguk kezelhetik egyházi, nevelési, vagy jótékonysági czélokra szolgáló alapítványaikat.

Ezen vallásfelekezetek, mint jogi személyek, egyházi

szükségleteik fedezésére vagyont is gyűjthetnek s e czélból igénybe vehetik hiveík anyagi hozzájárulását.

Azonban:

a) ingatlan vagyon szerzése csak imaházak, paplakok, iskolák és egyházi vagy iskolai alkalmazottak részére szolgáló lakházak építéséhez szükséges telkekre s temetőkre szorítkozhatik;

b) egyházi adó s egyéb szolgáltatások csak ,a jóváhagyott szervezeti szabályzat vagy az egyházközségi szabályokban meghatározott alapon és módon vethetők ki.

Ezen szolgáltatások közigazgatási utón való behajtásának azonban nincs helye.

9. §. A törvényesen elismertnek nyilvánított vallásfelekezetek iskolák, valamint kisdedóvodák és gyermekmenedékházak felállítására, fenntartására és vezetésére nézve azokat a jogokat gyakorolják és azoknak a rendelkezéseknek vannak alávetve, a melyeket iskolaügyi törvényeink az iskolákat (kisdedóvodákat stb.) fentartó társulatokra vonatkozólag tartalmaznak.

10. §. Az egyházközség megalakítása a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelentendő.

Ez alkalommal az egyházközség helyi szabályai is bemutatandók, melyeknek az egyházközségi területkor helyi határait okvetlenül megjelölniük és egyházközségi elöljáróságot szervezniük kell.

11. §. A szabályszerüleg megalakult egyházközségek tagja mindaz, ki az illető vallásfelekezethez tartozik s az illető egyházközség területén lakik.

Az egyházközségi elöljáróság a tagok nyilvántartásáról gondoskodni köteles.

12. §. Lelkész és egyházközségi elöljáró a felekezetnek csak oly tagja lehet, a ki magyar állampolgár s polgári és politikai jogai teljes birtokában van, kinek erkölcsi és állampolgári magatartása kifogás alá nem esik és a ki képesítését Magyarországon nyerte.

13. §. A lelkészek és egyházközségi elöljárók alkalmazására jogosultak kötelessége a lelkészül és egyházközségi elöljáróul kiszemelt egyént az illető törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenteni.

Ezen hatóság a 12. §. rendelkezésein alapuló netáni ellenvetéseit indokoltan közli a lelkész vagy elöljáró alkalmazására jogosulttal.

A hatósági ellenvetések ellen a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez felebbezésnek van helye.

Ha a felebbezésnek hely nem adatik, az illető egyén nem alkalmazható.

14. §. Ha valamely lelkész vagy egyházközségi elöljáró a magyar állampolgárságot elveszíti vagy állam elleni bűncselekményt követett el, vagy oly büntetendő cselekményben találtatott vétkesnek, a mely nyereségvágyból származik, a közerkölcsiségbe ütközik, vagy közbotrányt okozott: a kormány rendeletére hivatalától eltávolitandó.

Ha valamely lelkész vagy egyházközségi elöljáró oly állam-ellenes magatartást tanúsít, a mely hivatalában való további megmaradását az állam érdekeire nézve veszélyesnek tünteti fel, a kormány annak hivatalától való eltávolítását követelheti.

Ha az eltávolítás az arra hivatottak által kellő időben nem foganatosittatík, a vallás- és közoktatásügyi

244