Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-11 / 24. szám
403 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 404 zaba, e mellett püspöki székhelybe, kell áthozni. A terv kivitele érdekében nagy buzgalommal és feltűnő sikerrel fogtak hozzá az értekezlet megbízottai az alapítványok és segélyek gyűjtésébe és ajánlatukat beadták a dunántúli ev. ref. egyházkerület elnökségéhez. De a pápaiak és Pápa vidékiek is ellen mozgalmat indítottak, hogy főiskolánkat régi százados székhelyén] megtarthassák és annak felvirágzását anyagi áldozat-készségükkel is előmozdíthassák. A dunántúli ev. ref. egyházkerületnek f. évi ápril 12-ikén Székesfehérvárott tartott közgyűlése döntött a nagy hullámokat vert s nem csak egyházkerületünk minden egyházában, hanem még a kerületünk és hitfelekezetünk határán túl is élénk érdeklődést keltett kérdés felett. A kerületi közgyűlés nagy többséggel kimondotta, hogy a főiskolát továbbra is meghagyja százados székhelyén Pápán, és hogy az állam segélyével építendő uj főiskolai épületet czélszerüen elhelyezhesse, a kerület jóváhagyta azon adásvételi szerződést, a melylyel a főiskola gazdasági tanácsa gróf Esterházy Móricz ur 0 Méltóságától megvásárolta az úgynevezett Fehérló vendéglőt és telkét uj főiskola-építési czélra. Ezen , kezdetben nagy ingerültséggel tárgyalt kérdés végeredményében általános megnyugvást keltőleg, a főiskolának pedig tetemes előnyére oldatott meg; mert az építési költségeken és a telek vétel árán kívül legalább 60000 forintra tehető azon összeg, a mivel a főiskola vagyona e mozgalom folytán gyarapodott, nem számítva azt, hogy a mostani ó és uj kollégium épülete az uj építkezés folytán más czélra lesz hasznosítható. Érdekes jelenségül kell felemlítenem egyházi életünk terén az úgynevezett evangelisatio mind nagyobb mérvben való terjedését, a miben városi nagyobb egyházaink járnak elöl, ott lévén meg a kezdeményezés sikeréhez megkivántató nagyobb szellemi erő, nagyobb népesség és magasabb műveltség. A budapesti, kolozsvári, gyomai stb. gyülekezetekben életbe léptetett vallásos estélyek szivet nemesítő, lelket emelő, az egyházhoz való ragaszkodást erősítő s az összetartozás és testvériség érzetét fokozó hatása sok jónak alapjává s forrásává válik egyházunkra nézve. Az ifjúsági egyletek működése egy részről bátor harczosokat, tevékeny munkásokat nevel egyházunk részére, más részről megóvja a fiatal nemzedéket sok veszélytől, a mely különösen nagyobb városokban könnyen megrouthatná az ifjúság hitét, jellemét s koczkáztatná földi jövendő boldogságát és lelki üdvét. Méltó, hogy a lelkes buzgó kezdeményezőktől tanuljunk, példájukat a mennyire lehető, kövessük s ez irányban is keresztyéni hűséggel és buzgósággel töltsük be hivatásunkat. Áttérek most azon tárgyra, a mely mai nap egész hazánk népességét, az országban levő összes vallásfelekezeteket és nemzetiségeket élénken foglalkoztatja és a küzdelem terén egymással, valamint egy némelyüket az államhatalommal is, szembe állítja : a magyar kormány egyház politikájára és az azt kifejező, már az országgyűléshez tárgyalás végett be is nyújtott törvényjavaslatokra. Alig tévedek, ha azt mondom, hogy a midőn az elkeresztelési kérdés elmérgesedése folytán s annak orvoslásául a múlt évben a magy. kir. kormány egyházpolitikai programmjával fellépett, kevés ember gondolta, hogy a dolog ily hamar megérlelődjék, s a valósulás stádiumába lépjen és hogy a reform oly radicalis legyen, a mint most már a törvényhozó testület elé terjesztett 3 javaslatból: az izraelita vallás receptiójáról, az állami anyakönyvvezetésről és a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatokból, a még be nem terjesztett, polgári házasságról szólló javaslatra nézve pedig az előzmények után következtetni lehet. Önkénytelenül felmerül előttünk az a kérdés, hogy az elkeresztelések meggátlásának indokából felmerült e javaslatok, egyházunkra nézve, nem rejtenek-e nagyobb bajt magukban, mint a mit orvosolni akarnak, úgy hogy „medicina pejor morbo.“ Mert az kétségtelen, hogy a javaslatok egyik egyház érdekeit, tehát az ev. ref. egyházét sem fogják közvetlenül előmozdítani. Az az egy bizonyos, hogy a papság s azzal együtt némileg az egyház tekintélye alá fog bizonyos mértékben szállani a nép előtt, a mely eddig a lelkészi hivatalt is felettes hatóságának tekintette, mert a polgári hatóság előtt használt okmányai is vagy a lelkészi hivatal által állíttattak ki, vagy legalább annak aláírásával láttattak el. A javaslatok életbe léptetése bizonyos mértékben a stolaris jövödelmek csökkenését is vonja maga után, ha csak fel nem vétetik a javaslatba a méltányos kártérítés, a mely a ministeri javaslatban is, — állítólag, — csak a megállapítható jövedelem csekélysége miatt mellőztetett. E kárpótlást én méltányosnak tartom annál fogva, mert különösen népesebb gyülekezetekben, főleg pedig a városiakban, a lelkészi jövedelemnek ez tetemes részét teszi, a melynek nagy részétől el fog a lelkészi kar és pedig rövid időn esni. Mert hiszen még mielőtt a polgári házasság bekövetkeznék, a házasság bejegyzése is , a lelkészi kar büntetés terhe alatt kötelezett közreműködése mellett, már polgárilag történik. Más részről a javaslatok ilyen alakban való beterjesztését örömmel üdvözölhetjük, mert ezen javaslatok már beterjesztésük által is felrázták egyházunk híveit vallásos közönyösségökből. Már benyújtásuknál mutatkozik azon örvendetes jelenség, hogy korunk a vallással s annak viszon}raival összefüggő ügyek iránt nem közönyös, sőt fölébe helyezi azokat a különben nagyon erős politikai pártszenvedélyeknek, nagyon sokszor még az önérdeknek is. Örülhetünk a javaslatok ilyen alakban való beterjesztésének azért is, mert ha bár nem protestáns érdekből, mégis nagy részben a Protestantismus szelleméből folyó eszmék vannak e javaslatokban megtestesítve. Nézzük az eddig ismert javaslatokat röviden egyekínt (Folytatása következik.) Antal Gábor. Törvényjavaslat a vallás szabad gyakorlatáról. I. FEJEZET. Átadános határozatok. 1. §. Mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátái között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja.
