Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-06-04 / 23. szám
387 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 388 mire való akkor a költségvetés, ha azt 2—3 ezer forinttal túl lehet lépni az egyh. megye meghatalmazása nélkül a pénztáruoknak, még pedig azon tudattal, hogy ezzel a tőkét támadja meg? Nagyon megváltozott Szabó úr. Hiszen nincs még egy éve, mikor velem szemben azt vitatta, hogy a költségelőirányzatot az utolsó krajczárig meg kell tartani a pénztárnoknak. Igaz, hogy akkor még számvevő volt! Nem érzi-e a felelősség terhét, mely ily gazdálkodásért reá háramlik?! Vagy tán ép ez elől akarva menekülni, hivja ébredésre az egyh. megyét?! Eljárása eszembe juttatja azon embert a ki midőn felgyújtotta a saját házát, először maga kiabálta, hogy tiiz van, azon hitben, hogy ezzel a gyanut magáról elhárítja. Valóban eredeti módja az ébresztésnek! Egy pénztárnok, a ki 3 ezer forint tülkiadást tesz, lármát csap, hogy ébredjenek az őrködésre hivatottak, mert fogy a cassa ; vádolja ezt is^ azt is, amazt is. végre kiderül, hogy ő költötte el a hiányzó összeget. De hogy még ily gazdálkodás mellett sincs megtámadva a gymn. tőkéje, tehát Szabó ur azon állítása, hogy az, miként először állította, harmadfélezer forinttal, utóbb, pedig 900 s néhány forinttal apad, nem felel meg a valóságnak, ezt akarom bebizonyítani a következőkben. Szabó ur, 306 frt 60 kr kamatkülönbözet levonásával, kegyes volt elismerni az én bevételi költségelőirányzatomat 27816 frt 21 kr összegben. A mi azt teszi, hogy ha ő a költségelőirányzatban szükségletül előirányzott 26435 írtnál többet nem ad ki, 1300 forintot takarít meg a gymnasiumnak. De mivel 28762 frt szerinte a kiadás, ebből azt a következtetést vonja le, hogy nem ugyan 2500 írttal, mint előbb állitá, hanem 946 írttal mégis apadni fog a gymn. vagyona. Azt azonban szépen elhallgatja, hogy abban az általa jövedelemnek elismert 27816 frt 21 krban nincs benne, 1-ször a gyülekezetek, lelkészek és tanítók 1000 frt, 2-szor Somogymegye 315 frt, 3-szor Gr. Festetich Tasziló 300 frt, 4-szer a dunántúli ref. egyházkerület 150 frt évi adománya és 5-ször a késedelmi kamatok 100 frt, a mi összesen 1865 frt. Már pedig ha kimutatta, mit ad ki, azt is ki kellett volna mutatni, mit vesz be. Hanem ugy-e ez esetben az „Egy kis ébresztő“ben hangoztatott azon állítást, hogy az idén 2500 írtnál is több lesz az apadás, magának kellett volna megczáfolni s ezzel elismerni, hogy a ki másokat ébresztgetett maga aludt. Lesz tehát a f. pénztári év bevétele : 27816 frt + 1865 frt (évi adomány) + 570 frt (tandíj tőkésítés), összesen = 30251 frt, a kiadás pedig 28762 frt. Ez pedig Maróti szerint azt tenné: bár a pénztárnok ur 2327 írttal adott ki többet, mint a mennyire felhatalmazva volt, mégis 1489 írttal szaporodott a gymn. vagyona. Ha csak, hogy mégis az ö Marótíjának legyen igaza, a pénztár bezárásáig ezt is el nem költi! De a főhiba — mint Szabó ur mondja — abban van, hogy nem 102.115 frt tőke kamatozik, miként ez a költségelőirányzatban felvéve van, hanem 91909 frt 05 kr, vagyis 8556 írttal kevesebb. Feltéve, de meg nem engedve, hogy igaza van, kérdezem, hogy ezen összegnek 598 frt 92 krt tevő 7°/0 kamata pótolná-e azon közel 3 ezer frtnyí tülkiadást, melyet Szabó ur tett és tenni fog. Tehát nem itt a főhiba, hanem Szabó urban. De nincs is igaza. Mert, mint imént kimutattam, már a pénztár átvételekor 96289 frt kamatozott. Hogy pedig az 5826 frt különbözet a 9159 frt hátralékból be nem hajtatott s nem kamatozik, azért tessék azokat kárhoztatni, kiket e miatt mulasztás terhel. Szabó urnák azon saját jogi phantasiájából merített okoskodását — hOgy a szerinte hiányzó összeget ki térítse meg, komolyan nem veszem. Mert a kinek némi fogalma van az alkotmányos életről s ismeri egyházi szervezetünket, az olyat nem állít mint ő, mert tudja azt, hogy egy bizottságilag megállapított s egyházmegyei közgyűlés által elfogadott költségelőirányzatért, — mégha az csakugyan oly hibás volna is, mint Szabó ur képzeli — a bizottság egy tagját felelőssé tenni nem lehet. Még egyet. Szabó ur „Egy kis ébresztőjében“ azt állítja magáról, hogy neki missiója háborúságot szerezni. Hivatkozik is mindjárt az általa előidézett 1881. évi nagy háborúra, melyhez hasonló — mint ő állítja — a b.-somogyi egyházmegyében mostanában nem volt. „Most is erre a térre vogyok kénytelen lépni,“ mondja ő. Tehát ismét háború és pedig a 12 évi pihenés vagy táu készület után nagyobb, borzasztóbb háború lesz Somogybán, mint az előbbi. Én tehát ezennel kijelentem, hogy harczolni nem fogok, sőt inkább leteszem azt a fegyvert is, a melyet eddig használtam, de nem Szabó űr, hanem az egyházmegye közönsége előtt, ajánlva jelen közieményemet becses figyelmébe. Nincs messze az idő, midőn Szabó ur saját számadásával fogja ön magát rectificálni. Mit ha nem tenne, hiszem, hogy világi számvevő ur, bár egy év óta maga végzi is már a számvevői teendőket, mégis lesz szives jelentését minél előbb közzétenni a gymn. pénztárnok ur számadásáról — ez által az egyházmegyét megnyugtatni, engem igazolni, Szabó ur tévedéseire pedig rámutatni és a mi fő, azt a nagy háborút, mely B.-Somogyöt ismét fenyegeti, elhárítani, a mely Szabó urra ép oly fatálisán végződhetnék, mint az 1881-iki, mert most is ép oly mathematice ki lehet mutatni, mint akkor, hogy nincs igazsága. Kelt Kadarkút, 1893. május 21-én. Mosonyi Sándor, lelkész. Főgimnáziumunk múlt évi állapota. — A közokt. miniszter évi jelentése — Midőn a közoktatásügyi miniszter múlt évi jelentését ismertetni s az abban közlött adatokkal saját főgimnáziumunk helyzetét megvilágítani akarnám, első sorban is szomorúan kell mutatnom egy — egyetemes egyházunkat mélyen érintő — körülményre — t. i. a ref. vallásit nö~ vendékek számának csekély voltára. Mig 100,000 izraelitára 1266, ugyanannyi unitáriusra 522, ág. evangélikusra 390 középiskolai növendék jut: addig 100,000 református közül csak 278 tanuló látogatja a középiskolát. Még elszomorítóbb e körülmény, ha a ref. középis-
