Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-28 / 22. szám
373 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 374 Felső-Lövő, Pápa, Sopron, Pozsony összesen 13; egyenlő költséggel, de egyenesebben juthatnak Budapestre: Mező- Túr, Szarvas, Békés, Csaba, minthogy Szajoltól Budapestre 280 kr. Szajoltól P.-Ladányig 200 kr, ettől Debreczenig 30 krt fizetnek; a többiek akár Debrecenbe, akár Budapestre a 14 zónát 560 krt fizetik, de az egy Kolozsvárt kivéve kényelmesebben (átszállások, várakozások nélkül) juthatnak Budapestre: Selmecbánya, Besztercebánya, Rozsnyó, Igló, Rimaszombat, N.-Enyed, Szászváros, Székely-Udvarhely, Sepsi-Szt.-György, Maros-Vásárhely; e statisztikai adatok szerint csak 12 hely az, melynek feltétlenül kedvezőbb Debrecen, mig 27-nek Budapest; de az a 12 hely is olcsóbban juthat el Budapestre, mint azok, amelyeknek Budapesten kell átmenniük, tehát kettős zónát fizetniük; az egyenlő viteldíj mellett számításba jő a kényelmesebb s kevesebb utközti kiadással járó ut s e tekintetben az utóbb említett helyekre nézve tetemesen kedvezőbb Budapest Debrecennél. A második szempont határozottan Budapest mellett szól. Kétségtelen tény, hogy a főváros iránt mindenki érdeklődik s szívesen áldozza azt a nehány forintot, ha ezzel összeköttetésben a fővárost is láthatja, nem említem annak külső fejlődését, művészeti termékeit stb., a melyek szintén a legnagyobb mértékben fölkeltik érdeklődésünket, csak a tanügy terén, a hivatásunkra vonatkozó téren láthatókra, tapasztalatokra irányzóm a figyelmet; kétségtelen, hogy minden egyes intézet szívesen nyílik, meg előttünk és sok olyasmiről (különféle intézeti berendezések, ísk. múzeumok, ezek keretén belül történt haladások stb. stb.) szerezhetünk ismeretet, aminőt vidéki városokban vagy egyáltalában nem, vagy csak hiányosan nyerhetünk; a fővárosban való tartózkodás drágaságától sem kell viszszariadnunk, mert meg vagyok róla győződve, hogy a pesti collegük szívesen fognak gondoskodni a legdrágábbról, a szállásról, az elszállásolásról, csak fel kell őket kérni. S vájjon nem kérlietnők-e az akkor már üres konviktusi helyiségeket éjjeli tartózkodásra, hisz nappali szállásra nem lesz szükségünk. A felsorolt számbeli adatok s egyéb tekintetekből kétségtelennek látszik, hogy az alakuló ülés imposans lesz, ha annak székhelyéül Budapestet jelölik ki; a szervező bizottság tehát — melynek csak 7 vidéki tagja jelent meg Debrecenben s melynek aligha tartozhatott jogkörébe az alakuló ülés helyének megállapítása — elnöksége utján intézzen minden egyes intézethez — honnét tagok jelentkeztek — kérdést az iránt: melyik városba akarja az alakidó ülést megtartani? A szavazatok beküldésére tűzzön ki záros határidőt, hogy a szavazatok eredménye szerint kellő időben intézkedhessél Ne értsenek félre, nekem első sorban csak az az óhajom, hogy az alakuló ülést tartsuk Budapesten (bár megvallom, hogy az alapszabályokba bevenném, hogy az egyesület minden hat éves cyklusán belül egy közgyűlés mindig Budapesten legyen, mert bizonyos, hogy a tagok e kedvező alkalmat sietnének fölhasználni a tanügy újabb fejlődésének megismerésére); én bizton remélem, hogy a bpesti alakuló ülés imposans lesz, s ha az alakuló ülés imposans: akkor sokat megnyerünk ; ha nem, akkor az a néhány megjelent is elkedvetlenedik, a többi közgyűlés teljesen néptelen lesz; mig ha sokan leszünk első alkalommal, a nagy számból bizalmat, erőt merítünk, szívesen vándorlunk messzebb is, hogy az első kedvező benyomást fölujitsuk, erősítsük. Dr. Kapossy Lucián. Házassági reform. (Vége.) XIII. Leo pápa „a keresztyén házasságról" 1880 febr. 10. kelt körlevelében az elválás káros voltát igy igyekszik megvilágítani: „mondani sem kell, mennyi átkot hordanak magukban a házassági elválások. Az elválási szabadság állhatatlanná teszi a házasságot, — csökkenti a kölcsönös vonzalmat, veszedelmes kisértésül szolgál a hűtlenségre, hátrányára van a gyermekek gondozásának és nevelésének, alkalmat nyújt a család fölbomlására, a családtagok közt az egyenetlenség magvát hintegeti, kissebbitti s lealacsonyítja az asszonyok méltóságát (mintha bizony méltatlan férj nem volna, kitől aztán a nő akar szabadulni; de hát a nők érzékenyebbek és hiszékenyebbek, ezért kell egyenesen hozzájuk szólni) kik veszélyben forognak, hogy miután a férfiak testi kéjének szolgáltak, elhagyatnak. És minthogy semmi sem mozdítja elő annyira a családok romlását s az ország hatalmának hanyatlását, mint az erkölcsi romlottság: könnyű átlátni, hogy valóban halálos ellensége a család s az állam boldogságának az az elválási szabadság, mely a népek erkölcsi tönkjéből veszi eredetét s a tapasztalás tanúsága szerint ajtót, kaput nyit a magán és közélet még nyomorúságosabb állapotainak. Még nagyobb mértékben tűnnek fel a bajok, ha meggondoljuk, hogy semminemű fékező hatalom nem áll rendelkezésünkre, mely az elválási szabadságot a kiszabott határok medrébe szorítsa. Rendkívül nagy a példa hatalma s még annál is nagyobb a szenvedély erőszakossága: ezek behatása alatt az elválási kedv napról-napra terjed és számosaknak megszállja szivét, hasonlóan a ragályhoz, vagy a gátokat szétszakító, mindent elözönlő vizárhoz“. Ha csupán önkényes, szeszélyszülte elválásokról, illetőleg ilyeneknek engedélyezéséről volna itt a szó, a ,mely elválásokból csak vadházasság jönne létre: úgy nem csak a r. kath., de bármelyik felekezet részéről *is aláírható ez az okoskodás. Ámde itt a pápa a házasságnak a prot. egyház által helyeselt s némely állam által — köztük Olaszország által is — a polgári házasság természetes köyetkezményeként elfogadott törvényszerű, szorosan megállapított esetekben történő felbontásáról beszél. így aztán már nem Írhatjuk alá szavait, sőt tiltakoznunk kell ellenük. Elismerjük, hogy a házasság fogalmát eszményileg igen helyesen fogja fel a r. kath. egyház is, állitván, hogy egy férfinak egy nővel való törvényes szövetkezése az, oszthatatlan, teljes, legbensőbb életközösségre. Ennek tartjuk azt mi is. Törekszünk is rá egyháztársadalmi utón, hogy a házasságok ezt az eszményt, ha lehet, legalább megközelítsék. Ámde, ha tanítás, és nevelés, igehirdetés és a jó példa vonzó ereje mind nem elégséges arra, hogy minden házasság ilyen legyen; ha látjuk, hogy a r. kath. egyházban éppen úgy, mint nálunk, vannak alapjukban
