Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-21 / 21. szám
DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 362 3R1 A védők most újabb halasztást kémek, hogy az újra megjelentektől is tájékozást szerezhessenek ügyükre nézve. Miután ez a haladék is letelt, márcz 15-én az ügyész keményen követelte, hogy most már érdemlegesen feleljenek a felhozott vádakra, máskülönben kéri a törvényszéket, hogy végleges Ítéletet hozzon. Mire Nagy Ferencz védő ügyvéd sorba vevén az ügyész összes vádjait, valamennyit határozottan és föltétlenül tagadja s fölkéri a törvényszéket, hogy, ha az ügyész vádjait kétségtelen bizonyítékokkal nem igazolja, mentse föl a vádlottakat. Ekkor azután kénytelen volt előállani az ügyész furcsa bizonyítékaival. Legfőbb bizonyíték gyanánt szerepelt Vithnyédi Istvánnak két levele. Ez a Vithnyédi István bizalmas embere volt Nádasdy Ferencz grófnak, kit a Wesselényi-féle öszszeesküvésben való részességért a német kormány kivégeztetett. Állítólagos levelei közül az egyik Ketzer Ambrus nevii felső-magyarországi tekintélyes férfiúhoz, a másik pedig Bethlen Miklós erdélyi főurhoz volt intézve, mint olyanokhoz, kik szintén részesei az összeesküvésnek, melyet hazánk szabadságáért szőttek. E levelekben utasításokat ad nekik, részint pedig felvilágosítást, hogy miként áll az összeesküvés ügye. Elmondja a többek közt, hogy a kálvinisták és lutheránusok superintendenseivel és espereseivel már megbeszélték a dolgot s azok nagy titokban készen tartják a népet. Mindnyájan készek meghalni vallásukért s a haza szabadságáért; a pápista ebeket pedig majd megtanítják! A török császár s a franczia király segítségére lesznek a felkelőknek. Ezekenkivül még több levelet is előadott a kir. ügyész, melyeket állítólag Kovásznai Péter erdélyi kálvinista superintendens irt volna maga és összes lelkésztársai nevében a franczia királyhoz, ki akkor Lipót császárral háborúban állott, azután a németországi protestáns fejedelmekhez s a külföldi protestáns egyházakhoz. Mely levelekből az ügyész szerint világosan kitűnik, hogy vádlott lelkészek egyházaik nevében a király ellen hamis vádakkal árulkodtak a külföldi fejedelmeknél s koronás királyuk ellen azoktól kértek segítséget. így tehát haza- és felségárulás bűnébe estek. Mindezeken kívül egy csomó tanúvallomást is terjesztett elő, melyekkel szinte a protestáns lelkészek felségárulását akarta bizonyítani. E tanukat a különféle katli. káptalanok hallgatták ki s esküvel erősített vallomásaikat jegyzőkönyvbe véve megküldték a kir. ügyésznek. De e vallomásokban nincs más, mint mindenféle mende-monda. Hallották, hogy a protestáns lelkészek titkos gyűléseket tartanak; hallották, hogy Vithnyédivel levelezésben állottak; hallották, hogy a török basákkal czimborálnak. De e mende-mondák bizonyításáról szó sincs. (Folyt, köv.) Sirkő-felavatás. A vallásos kegyelet és buzgó áldozatkészség megható ünnepsége folyt le f. hó 7-én a deáki-i ev. ref. gyülekezet kebelében. Akkor avattatott fel ugyanis néhai lelkésze, tiszt* Varga István, 12 év óta egy darabka fa által jelzett sírja fölé közadakozásból, 67 frt 85 kr költséggel emelt, 170 cm. magas, sötét gránitból Pozsonyban készült csinos, piramis alakú emlékjel. A boldogult temetése évfordulati napján, vasárnap d. u. istenítisztelet végeztével, az egész gyülekezet & templom előtti téren sorakozott. Iskolás fiuk és leányok, tanítóik vezetése mellett nyitották meg a menetet. Legelöl egy kis leányka koszorúval, melynek arasznyi széles, egy méter hosszú szalagját két felől két leányka emelte. Utánuk fehérbe öltözött hajadonok szebbnél-szebb gyöngyvirág koszorúkkal; majd a lelkész papi díszben, elődjének fiával Varga Kálmán kis-ölvedi tanítóval; azután a presbyterium testületileg, végül az ifjak, férfiak és nők beláthatlau serege. Harangzúgás közt csendesen vonultunk a temetőbe, melyet már akkor elárasztott a más vallásuak sokasága, kiket a szokatlan látvány és kíváncsiság gyűjtött egybe. A sirkövet és dombot valósággal elhalmozták koszorúkkal. A szivekben rezgő érzéssel, a szemekben a vallásos lelkesültség és boldog öröm megindító könyeivel elzengett XC. Zsoltár után a lelkész a következő beszédkét mondotta : Keresztyén gyülekezet! Temetőbe jöttünk, bár koporsót nem kisértünk ; halottról emlékezünk, de könyeket nem hoztunk. Nem, mert akinek tisztességtételére itt megjelentünk: néhai tiszt. Varga István, a deáki-i ev. ref. szent ekklézsía 34 évig volt lelkipásztora, immár 12 év óta nyugszik e hantok alatt. A sebeket, melyeket a halál angyala vágott elköltözésével szerettei szivén, az idő keze behegesztette, könyeiket felszántotta, a sajgó fájdalom helyén a megnyugvás érzete honol, a kegyeletes emlékezet őrködik és virraszt sírja fölött. A kegyelet és hála érzelmei vezettek ki minket is e csendes országba, hogy az emlékezet fáklyájánál új világot gyújtván, e szerény emlékkövet, melyet ugyancsak a kegyelet és hála keze állított e sir fölé, Isten szent nevében fölavassuk. K. gy.! A viszont találkozás boldogító hitén és reménységén kívül az emlékezet kapcsai fűzik össze az élőket a temető lakóival. Emlékezés által ugyanis folytonosan fentartjuk a viszonyt elhunyt kedveseinkkel. Ápoljuk, virágokkal beültetjük sírjaikat, hogy szeretetünket még poraik iránt is kimutassuk. Emlékjeleket állítunk sírjaikhoz, hogy még a késő maradékok is áldozhassanak emlékeiknek a kegyelet oltárán. Az emberi szívnek ezen nemes tulajdonsága, vagy mondjuk: ösztöne egy idős magával az emberrel. Már Ábrahám 400 ezüst sikluson váltja meg felesége sírhelyét a chetitáktól. A régi görögök és rómaiak u. n. pantheonban őrzik és tisztelik kitűnő honfitársaik hamvait és
