Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-14 / 20. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 348 az egész elöjáróságra és gyülekezetre, kérem ezeknek jó akaratát, hogy ezután is minden nemes czélunkban kegyes támogatásukra számíthassunk ! — És most e megtiszteltetésért forró köszönetét mondok! Mit adjak én ezért? Azon határozott Ígéretet teszem, hogyha az isteni kegyelem még időt enged, igyekezni fogok újabb erővel, újabb szorgalommal, a tevékenység mezején kiérdemelni csak némi részben is ezt a fényes és szívélyes kitüntetést, a melyben részesíteni méltóztattak Az Isten áldását kérem főgondnokunkra, e gyülekezet elöjáróíra és e gyülekezet összes népére, magamat továbbra is jó indulatokba ajánlom. (Éljen.) Ez után a mezőföldi tanitókar énekelte a „Hymnustw. Majd Tauz Ferencz real, tanuló egy diszkötésü bibliát nyújtott át az ünnepeltnek a következő szépen elő adott szívélyes szavakkal: Nagytiszteletü Ur! Engedje meg, hogy itt létének 25 éves jubileuma alkalmával többek nevében, midőn körűié sereglenek számos tisztelői — eléje tegyem ezen szent könyvet, mint hódolatunk, tiszteletünk és szeretetünk jelképét. Áldott jóságát, vezető kezét, nemes oktatását, nagy lelkű tanácsait voltam szerencsés én is hasznomra, előnyömre fordítani. Szivem csordultig telik meg hálával és igaz becsüléssel s lelkesen kiáltom, a mit érezni fogok egész életemben, hogy Önt a mindenható Isten mindnyájunk örömére és sokak boldogitására, valódi megelégedésben, mennyei áldással megszentelve sokáig éltesse!“ A szép biblia Tauz Károlyné asszony adománya. A dalárda elénekelte még a Szózatot s főgondnok ur bejelentette főtiszt. Pap Gábor püspök ur üdvözletét és áldás kívánását, továbbá Boné Géza egyházmegyei főgondnok és Szűcs János esperes ur, valamint Medgv^aszai Vincze és Rácz Gyula tanácsbiró urak szives üdvözletét, s megköszönte Szűcs Dezső lelkész urnák azon készségét, melylyel az egyház meghívását a dísz szónoklat megtartása végett nemcsak elfogadta, hanem szép és elragadó beszédével mindnyájunk megelégedését és becsülését vívta ki*). Ezek után elnök mindazoknak meleg köszönetét nyilvánít, kik megjelenésükkel az ünnepély díszét emelték; Isten oltalmába ajánlotta a gyülekezet tagjait és elöljáróit s az ünnepélyt berekesztette. Most a tisztelgők nagy serege banquette-re gyűlt a „Zsolnai“-féle kertbe, melyen szebbnél-szebb felköszöntők mondattak. A gyermekkar is énekelt a templomban egy hálaéneket, a díszteremben pedig egy üdvözlő dalt Salamon Károly vezetése mellett. Demjén Márton. lelkész. A gályarabok története. (1674—1676.) Irta: BORSOS ISTVÁN. ' (Folytatás.) II. Fejezet. A törvényszék előtt. A törvényszék eljárási módja. Márczius 5-ikére az idézett lelkipásztorok és tanítók egy része csakugyan megjelent Pozsonyban, mely ekkor *) Az ünnepélyen elmondott imákat és egyházi beszédet lapunk jövő száma hozza. Szerk. az országot fojtogató zsarnoki kormánynak s a katholikus főpapságnak székhelye volt. A városnak nagy részben protestáns polgársága meleg részvéttel fogadta őket, bár ezt feltűnően mutogatni nem volt tanácsos, mert az üldöző hatalomnak nagyon is kezeügyébe estek. Csak nem régiben vették el tőlük templomaikat és iskolájukat, papjaikat pedig kiűzték a városból. A rendkívüli törvényszék a prímás palotájában ülésezett. Elnökölt maga a prímás. Ettől jobbra s balra foglalt helyet a 24 tagból álló biróság, kik között 10 kath főpap volt, a többi pedig, nehány főbb hivatalos személyen kívül, kath. mágnás. Tehát az egész biróság, az elnöktől kezdve a legutolsóig, részint olyan emberekből állott, kik égő gyűlöletüket a protestánsok iránt már százszorosán kimutatták, részint ezektől függő hivatalos személyekből- Hogyan lehetett volna hát ezektől várni csak árnyékát is az igazságnak? Olyan ez az egész törvényszék — komédia, mint a mesében elmondott eset, mikor az éhes farkas Ítélt az ártatlan bárány felett. El volt itt Ítélve a vádlott előre, még ha soha nem is hallott az ellene felhozott bűnökről! A törvényes eljárás színlelése csak arra szolgált, hogy bolonddá tehessék a világot s jogosnak hazudhassak a legnagyobb jogtalanságot. Majláth Miklósnak hívták azt a királyi ügyészt, kijobb meggyőződése ellenére vállalkozott rá, hogy a fehéret feketére változtatja; hogy a teljesen ártatlan protestáns papokra rábizonyítja az összeesküvésben való részesség vádját. A hatalmas főpapoknak e sajnálatra méltó eszköze mindent elkövetett ugyan, [hogy pártfogóinak kegyét minél inkább kiérdemelje, de — dicséretére legyen mondva, — kevés ügyességet tanúsított a felvállalt ördögi munkában. Bátran halmozott ugyan a megidézettekre súlyosabbnál súlyosabb vádakat, de azokat bebizonyitani vagy meg sem kísérletté, vagy annyira ügyetlenül cselekedte, hogy bárki is egyszerre belátta vádjainak igaztalanságát. Mintha csak a lelkiismeret zavarta volna meg ennek a vén prókátornak eszét, hogy ne tudjon összefüggőig, következetesen hazudni. Az egész nagytekintetü törvényszék is oly biztosra vette a kívánt eredményt s annyira bízott az erőszak fegyvereiben, hogy botrányosan megfeledkezett a törvényes eljárás külső formáinak szigorú megóvásáról is. A nagy számmal megjelent vádlottak közül csak hatnak a nevét olvasták fel az első tárgyalás .'alkalmával; a többiekét csak később. Sőt számosán még név szerint is ismeretlenek voltak úgy az ügyész, mint a törvényszék előtt s ezek maguk diktálták be neveiket, nagy örömére az ügyésznek és bíráknak, kik igy abban a különös szerencsében részesültek, hogy halálos bűnökkel vádolhattak s halálra Ítélhettek olyan ombereket, kiknek nemhogy gonosz tetteikről, de még nevükről sem volt előzetesen tudomásuk. Tehát felolvasták hat vádlott nevét, többnyire tekintélyes lelkészekét, s ekkor az öreg, lármás királyi ügyész elmondta vádbeszédét. így ez tulajdonkép csak erre a hat emberre szólhatott volna, de azért a többiekre is vonatkozott. Még azokra is, kiknek nevét sem tudta az ügyész ur. Rájuk fogot azután annyi s oly nagy bűnöket, hogy
