Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-14 / 20. szám
■ 343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP_______________________________________344 tani, mert a szántás-vetés és szövés mestersége is Istentől van és még sem szentség.“ Az 1562-diki debreczeni hitvallás a házasságok kötését illetőleg teljesen a történeti alapon állva ezt mondja: Ámbár az első szerzés és a kegyesek példája s a szentirásnak is semmi bizonyitványa nem kényszerít, hogy egyedül a lelkészek kössék össze hitletétellel a házastársakat : mindazáltal az utolsó idők szüksége kényszerig hogy a papok kössék azokat egybe az oktatás végett és hogy az atyafiság és sógorságnak fokai megtudassanak. Azért a lélkészek jó lelkiismerettel oktathatják s köthetik össze esketéssel a házastársakat, — hogy igy erősebb legyen az összeköttetés. Mindazáltal nem kötjük egyedül a papokhoz, mint a pápisták, az egybekötést, hanem ha közegyetértésböl választatnak ki tisztességes és becsületes emberek, a kik a házassági ügyeket értik: azok is helyesen köthetik össze az Isten Írott törvénye szerint a házasokat. Mert nincs egy szabályuk, vagy példájuk sem az apostoloknak, mely egyedül a lelkészekhez kötné a házasok egybeadását.. A pápista babona hozta be e véleményt . . . Helyesen eskettethetnek össze hittel a jelenvaló szükség miatt a házastársak; nem azért, mintha hit és eskü nélkül nem lehetne a házasságot megkötni és végrehajtani, mert a hit és eskü nem tartoznak a házasság lényeges okához *). Az 1567-diki debreczeni zsinat (nagyobb czikkek, XXIII.) szintén ilyen szellemben szól: ámbár a szerződő személyeknek . . . szabad, törvényes . . . beegyezése csinálja a házasságot s nem az esküvés által kötött papi kötelék : mindazáltal az esküt, mint a házasság megerősítését helybenhagyjuk**). (Folyt, köv.) Kis József, theol. tanár. A székesfehérvári evangélium szerint reformált egyház ünnepe. A költő mondja hogy: „nem érez, ki érez szavakban mondhatót!“ Mi mégis megpróbáljuk szavakba foglalni azon mély és megható érzelmeket, melyek folyó évi ápril hó 30-án Székesfehérváron a református egyház kebelében, a leg fenségesebb és egyszerűségében a leglebilincselŐbb szeretet, hála és öröm érzelmei között, kifejezésre jutottak és tényleg megtestesültek. — A hálás hívők ünnepeltek a jó pásztor Tatay Imre 25 évet meghaladó eredmény teljes jótékony lelkészkedésének kijelentésére öröm és hála ünnepet. Megcsendültek tehát az istenitiszteletre hivó harangok ércznyelvei és - egybegyült a hívók serege 10 órakor a mostanában nagy áldozatok árán újjá alakított református templomban, melyben magával ragad a nemes egyszerűséggel párosult kellem. Itt a mezőíöldi református egyházmegye tanítói karának „Áld meg óh örök Isten ! hiveid e seregét!“ kezdetű, meghatóan szép ének összhangzatos éneklése után nt. Szüts Dezső es;’jági lelkész a szószékre lépett és megcsendült ajkain az örök *) A XVI. sz. tartott magyar református zsinatok végzései. 270. **) Hase. i. m. 271. 1. élet beszéde, mely édesebb a méznél és zengőbb az angyalok hárfáinál. Alápige volt Szent Pál apostolnak Tímótheushoz Írott I. levél 5. rész 17. verse: „Az egyházi szolgák, kik jól forgolódnak, tisztességre méltattassanak, főképen pedig azok, a kik munkálódnak a beszédben és tanításban !“ Isteni tisztelet után az iskola épület dísztermében gyülekeztek a hívek. Ott voltak a város notabilitásai közül Sárközy Aurél alispán, Huszár Ágoston főbíró, Havranek József polgármester, Seidel Lajos főkapitány, Gergey Károly curiai biró, Zóbel Gyula pénzügyigazgató stb, A résztvevő hölgy közönség gyönyörű koszorút alkotott. Az egybegyült ünneplő közönséghez Pálffy Károly főgondnok a következő beszédet intézte: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Lelkészünk tiszteletére íendezett ünnepélyünknek első része az Isten házában lefolyt, most következik an- I nak folytatása itt ezen tanácsteremben. A midőn a valóban szép számmal egybesereglett közönséget szivem mélyéből üdvözlöm, egyúttal engedjék meg, hogy azon kérést terjesszem elő, hogy lelkészünknek megjelenése czéljából egy három tagú bizottságot hívjunk fel, a mely felkérje őt a körünkben való szives megjelenésre. Márkus Antal, So: bár Béla és Balog Lukács urak meghívják a lelkész urat, kit megérkezésekor a leglelkesebb éljenzéssel üdvözöltek, A főgondnok ur ezután igy szólt: Örömérzettől áthatva jelentünk meg ma itt mindnyájan, mert evangélium szerint reformált egyházunknak kettős ünnepe van: ünnepe : áldásos lelkészi hivatalod 25 évi fordulójának örömünnepe is. 25 év, egy negyed század a rövid emberi életnek igen j jelentékeny részét teszi, de 25 év örök életre hivatott tesj tületek életében — a milyen a mi egyházunk is — csak egy röpke pillanat, vagy hogy a koronás zsoltáriró szavaival éljek „mint a tegnapnak ő elmúlása és egy éjnek rövid vigyázása.“ És ha a testületek életében ezen rövid | 25 évre visszatekintünk, mit tapasztalunk, mivé fejlődött ezeu egyház, a melynek összes vagyona a gyülekezet tagjainak buzgósága és áldozatkészsége ? Ez az egyedüli tőke a mel3r felett rendelkezik. Midőn 1868 márczius 15-én elfoglaltad állásodat, bevonultál a különben elég szerény lelkészi lakba, azt is meg kellett osztani, át kellett egy termet engedned iskolai czélokra, s alig múlt el két há- I rom év, az egyház a lelkészlakkal szomszédos telket megvette, a rajta levő épületeket iskolának és tanítói laknak rendezte be, sőt az ötezer forintnyi vételárt rövid idő alatt kifizette. Ismét fordult nehányat az időnek gyorsan rohanó kereke. A templom tornya időt jelző órával, maga a templom az áhítatosságot nagyban emelő orgonával lett ellátva. Ez is tetemes költségbe került. De még itt sem történt megállapodás. Az 1868. törvények a népiskolai oktatásra különösen súlyt helyeztek; uj alapra fektették egészen. Nemcsak a szellemi kiképzésre, hanem a test fejlesztésére is figyelmet fordított e törvény, abból iudulván ki, hogy egészséges lélek csak egészséges testben lehet. Megmondta milyennek kell lenni a tanteremnek. Körül néztünk s azt láttuk, hogy a mi iskolánk sem a törvény követelményeinek, sem a kor kívánalmainak nem felel meg. Előállott a szüksége az iskola építésének, felállítottuk ez épületet két tanteremmel és e tanácsteremmel. —