Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-05-07 / 19. szám
323 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 324 zött, midőn még a lierczegprimás is abban a balvélemény- I ben volt, hogy nekünk reformátusoknak a polgári házasság minden föltétel nélkül kell s azt elfogadjak, holott pedig mint történelem tanár igen jól tudhatta volna, hogy az 1868. 53. t. ez. a magyar protestáns egyháznak, a vegyes házasságokban, biztositékát képezte a hozzátartozókra nézve, a mely biztosítékról nem mondhat le, hacsak egyenesen azt is ki nem jelenti: minden vegyes házasságban élő prot, félre kevés a gondom. Ámde ez nem következhetik be soha. Ép ezért annak a biztosítéknak föntartása érdekében nagyon is szükséges volt a kormányt tájékoztatni. S kimondhatjuk egész bátran, hogy ezt a tájékoztatást a tiszáninueni felirat meg ;a adja egész helyesen, egész híven a ref. s általában a prot. felfogáshoz. Mert a felirat kifejti azt, hogy a 68-iki törvény továbbra is fentartandó a prot. érdekében, mert ha a polgári házasság létesül is, akkor is szükség vau a vegyes házasságokból származott gyermekek vallásának megállapítása czéljából épen erre a törvényre, mely még a természet jogát sem sérti, mert megengedi, hogy a fiú gyermekek az apa, a leányok az anya vallását kövessék, — mert a clerus által hirdetett természet-jog egészen más szellemű s jellegű, a mennyiben azt a jogot mindig határozottan a clerus befolyása fogja képezni, mely még ma is, daczára annak, hogy nyílt törvény áll útjában, daczára annak, hogy saját tagjai is, a jobb érzésüek, tartózkodnak a rev^rsálisok vételétől, egyetlen alkalmat nem szalasztott el, hogy a vegyes párok a catholikus felét vagy áttérésre, vagy gyermekeinek átadására ne szólítsa föl, vagy többet követelve, egyenesen esküvel ne kötelezze az utóbbira. De alkalmas azért is a tiszáninueni felírat, mert egyúttal kifejti a fentiekből kifolyólag azt is, mely esetben hajlandó a prot. egyház a 68. 53. t. czikkről lemondani. S egész helyesen állapítja meg a föltételt, mikor az 1848. 20 t. ez. megvalósítására utal, mely által a teljes vallásegyenlőség, s nem szabad vallásgyakorlat fog létesülni, a mikor nem lesz az egyik egyház papsága, „biborba-bársouyba“ öltözködött dúsgazdag, a másik egyházé pedig szegény Lázár, — a mikor egyszersmind nem lesz egy egyháznak sem fundus convertitorumja, mint most, mely anyagilag segíti a lélekíogdosást, hanem minden egyház tisztán az ige fegyverével hóditana. Ebben az esetben aztán majd a szabad eszmék, az evangélium tiszta igéi is ellenállhatlanabbul fognak terjedni, mert a pénznek bálványa nem fogja útját állani. A mi azt a kérdést illeti, vájjon helyes-e, hogy csak a tiszáninueni kerületből megy föl a kormányhoz felirat . . . erre a feleletünk nem lehet, más, mint az, hogy nem helyes. Nem helyes azért, mert jelentősége, súlya nem olyan, mintha az egész magyar prot. egyház nyilatkozott s irt volna föl. Nem helyes, hogy egyetlen kerület ír föl, holott öt vagyon, — nem helyes, hogy 300,000 lélek nyilatkozik, mikor az összes reformátusok a magyarországi népességnek 1880-ban 12'9%-át képezték. Az lett volna a helyes, ha akár a zsinat, akár a konvent az egyetemes magyar reform, egyház részéről nyilatkozott volna, valamint az ágost. hitvallásnak egyetemes gyűlése is. Ezzel már nem lett volna könnyű leszámolni, ez már nyomott volna a latban a kormány előtt is, míg igy igen könnyen megtörténhetik, hogy tudomást sem vesznek a feliratról s legfölebb annyi jelentősége lesz a tiszáninneniek eljárásának, hogy a prot. álláspontot ismertté tette. Azonban még nem késő. Ha már egyházkerületünk nyilatkozott, nyilatkozzék a többi is, annyival is inkább, mert ha magán marad a tiszáninueni kerület, újabb fegyvert kovácsolnak ellenünk, mint a kik önmagunk között sem vagyunk egy értelemben saját jogaink érdekében sem. Azért hát nincs mit tennünk, mint követni a vármegyék példáját, mel vek Budapest s Zalamegyét követik. Kövessék a ref. egyházkerületek, sőt a többi prot. egyházak is a tiszáninneni kerületet s Írjanak fel azok is, hogy igy, bár külön-külön, de mégis együttesen fejtsék ki a magyar prot. egyház álláspontját az országos egyházpolitikai kérdésekben. Ha ez megtörténik, több reményünk lehet majd érdekeink s jogaink megmentéséhez. De. 'Tüdős István. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület felirata a m. kir. kormányhoz. Nagy méltóságú m. kir. Miniszterelnök úr! A magyarors-ági ev. ref. vallású egyház tiszáninneni kerülete mai alólirt napon Miskolcon tartott közgyűlésében elhatározta, hogy a jelenleg országszerte vitatkozás tárgyát képező s valóban úgy az állami, mint társadalmi és egyházigazgatási ügyek gyökeres módosítására irányzott egyházpolotikai kérdések tárgyában nagyméltóságodhoz s általa a m. kir. kormányhoz tiszteletteljes feliratot intéz. Midőn ezen közgyűlési határozatnak jelenleg eleget tenni óhajtunk, előre is ki kell nyilatkoztatnunk, hogy annak niegtevésére bennünket nem a kormány [egyházpolitikai pro grammjában inaugurált szabadelvű reformok elleni állásfoglalás sarkal, sőt ellenkezőleg a legőszintébb bizalommal, reményteljes várakozással, ev. ref. egyházunknak őseinkről reánk szállott igaz szabadelvűségével, a legjobbat várva tekintünk ezen, a kormány által kitűzött egyházpolitikai reformok megvalósítása elé; de mind e mellett szükségét látjuk annak, hogy a kormány és a törvényhozás kellőleg tájékozva legyenek azoknak felfogása és óhajtása felől, kik valamely fenforgó fontos kérdés eldöntésénél különösen és nagymértékben vannak érdekelve; szükségesnek tartjuk különösen azért, mert úgy látjuk, hogy bizonyos homály, sőt félreértés uralkodik arra nézve, hogy a hazai protestánsok a szőnyegen levő egyházpolitikai programm legfontosabb részéről, az 1868. Lili. t. c. módosításáról miként gondolkodnak. A protestántízmus és az igaz szabadelvűség eleitől fogva egy úton haladnak; azért nincs kifogásunk ellene, ha az állam az elkereszteléseknél előforduló törvénysértésnek a polgári anyakönyvezés behozásával akar véget vetni; szívesen látjuk, ha a házassági jog kellő rendezése céljából — a mihez való jogát készséggel elismerjük — beakarja hozni a kötelező polgári házasságot; a méltányosság követelményének tartjuk, hogy a zsidó vallásnak alakilag még hiányzó receptiója megtörténjék; a szabadelvüség követelményének tekintjük, hogy a vallásszabadság a lehető legtökéletesebben megvalósittassék ; ellenben súlyos aggodalommal látnánk, ha ezen reformokkal kap
