Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-16 / 16. szám

281

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

282

ség által felhozott indokokat, kimutatja, hogy a pápai főiskola, mely háromszáz év óta fennáll már, úgy a múltban, mint a jelenben Kultur missióját híven betöltötte úgy, hogy semmi okot nem lát az áthelyezésre. Földrajzi, kulturális, gazdasági, olcsósági tekintetben Komáromnak Pápa felett semmi előnye nincsen. Sőt ha vesszük, hogy Komárom várerőditvény, vizáradásoknak van kitéve: közbiztonság, közegészség és tekintve az ott állandóan levő katonaságot, közerkölcsiség tekintetében határozottan kedvezőtlenebb helyzetben van, mint Pápa. Ha pedig bírálat alá vesszük a kérdés pénzügyi oldalát, továbbá az e kérdés elbírálásánál nélkülözhetetlen tanügyi statistikát, nagyon is reális alapon bebizonyíthatjuk, hogy semmi fontos ok nem forog fenn mely a kerület főiskolájának Komáromba leendő áthelyezését indokolhatná. Azért indítványozom: „Mondja ki a közgyűlés, hogy tekintettel a pápai iskola százados múltjára és azon fontos hivatásra, melyet századokon keresztül közművelődési és nemzetiségi szempontból betöltött és ma is betölt; tekintettel azon áldozatkészségre, — melyet a pápai érdekeltség úgy a múltban, mint a jelenben tanúsított: a komáromi indítványnak mellőzésével, a kerület főiskolájának továbbra is Pápán hagyását határozza el, és a pápai uj collegium számára emelendő iskolai épületre vonatkozólag szükséges intézkedést tegye meg.a

Konkoly Thege Béla: Főt. Egyh. kér. közgyűlés! Mindenekelőtt kijelentem, hogy engem nem a helyi érdek vezetett, hanem szivem őszinte érzelmében van meg a jó indulat a főiskola iránt. Kijelentem, hogy a múltból vett képek a jelenben nem ringathatnak bennünket; mikor azt látjuk, hogy a pápai főiskola növendékeinek száma évről évre apad, ott valamit tenni, ott valamit cselekedni kell. — Nyilván való, hogy a főiskola pénztára nagy deficittel küzd, a jövőt pedig biztosítani kell. Továbbá a zsinat is elrendelte, a kormány is, hogy a tanárok fizetése egy bizonyos maximumra emeltessék. Ezek mind a főiskola életébe vágó kérdések, melyeket elodázni nem lehet, nem szabad; azért Antal indítványát nem fogadom el, hanem a Beöthy Zsigmondéhoz járulok.

Dr. Darányi Ignácz orsz. gyűlési képviselő, főiskolai gondnok: F. E. K. Gy ! Nagyon óhajtottam volna, ha ez a mozgalom ez idő szerint elmarad; de ha már megindult törekednünk kell, hogy a kellő mérséklet határai között maradjon; s mind két oldalról azon kell lennünk, hogy ezen mozgalomnak legalább anyagi haszna legyen, és a pápai főiskola felvirágzásában előrehaladjon.

Részletekbe nem bocsátkozom, mert ez ügy a sajtóban, az egyházmegyékben annyira meg vitattatott s ki van merítve, hogy alig hiszem, hogy lenne valaki itt közöttünk, a ki tájékozva ne lenne; de meg keserűséget sem akarok okozni, nem tartom tehát helyesnek, hogy Pápa és Komárom közt mintegy éles párhuzamot huzzunk, mert ismerjük Pápának és Komáromnak helyzetét s kívánjuk, hogyha Pápán marad is a főiskola, azok az áldozatok, melyek megajánltattak a komáromi érdekeltség által, egyházunk érdekében lehetőleg gyümölcsözők legyenek.

Itt az alapítványok kérdése a fontos! Én megvallom, hogy ha áthelyeztetnék az iskola Komáromba, ha a pápai egyháznak kereseti joga nincs is, de van kereseti joguk

az alapítók utódainak és már maga ez az egy szempont elég, hogy az áthelyezés ellen szóljunk; miután az alar pitványok általános jogi elvek szerint, de magasabb erkölcsi szempontokból is szorosan magyarázandók a régi alapítók [határozott akaratának tiszteletben tartásával. És e tekintetben hogy állunk? A 408,002 frt alapítványból tulajdonkép csak 85,244 frt. az, ami minden kétségen kívül szabadon áthelyezhető. Nagy figyelmet érdemel Bőthy ő nagyméltósága indítványa, de a zsinati törvény 56. §. az egyházkerület jogkörébe helyezi minden egyházi és iskolai közigazgatási ügyek intézését, és ha mi itt nem tudjuk az ügyet elintézni, hogyan várhatjuk azt az egyes egyházközségektől. Az egyházkerület nyugalma s az egyetértés szempontjából, a főiskola létérdekéből kifolyólag a főiskola helyben hagyását kérem és Antal Gábor javaslatát fogadom el.

Czike Lajos főiskolai lelkészi főgondnok szót emelvén a főiskolának Pápán maradása érdekében így szól:

Nem lehet tagadni azt, hogy az 1891. évi zárszámadás szerint a főiskola pénzügyi helyzete nem kedvező; mert e szerint 10 ezer frt jött be kamatokban az előző évi 12 ezer forinttal szemben, az egyházmegyéktől pedig 4 ezer frt folyt be az előző évi 5 ezer frt helyett. Azonban ezen látszó jövedelem-csökkenést maga az egyházkerület idézte elő; mert 1889-ben a tanári fizetést 200 írttal emelni rendeli s ezen határozata már azon év utolsó negyedében foganatosítva lévén, ez a 21 tanárnál 1050 írt kü~ lönbözetet tesz ki. Megszüntette a tanító képezdét s egy tanárt végkielégítéssel el kellett látnia. De okozta a hiányt más oldalról az illető pénztárnok urnák eljárása, mely szerint az évi összeg helyett 1890-ben 4000 frtot, a a következőben pedig 1500 frt helyett 3000 frtot törlesztett az építkezési pénztárnál. így a hiánynak természettel elő kellett állnia. Ehhez még megtörtént az, hogy 1890-ben az év végével a naplók, igen helyesen, le lettek zárva s ez évre a január, február, márczius hónapokban befolyó kamatjövedelmeket nem könyvelhette el az 1890. évre. De ez még nem jövedelem csökkenés, sem pedig nem zavart pénztári helyzet; mert ha azután megnézzük a következő évi számadást, az 14,280 frt kamat-jövedelemmel záródik s az 5000 frt az egyházmegyéktől is befolyt.

Megvallom, elismerem azt is, hogy miután a zsinat a theológiai tanárok fizetését 1700 frt, a gymnásiumi tanárokét 1500 írtban állapítja meg az ötödéves pótlék mellett s még két tanári állást kell szerveznünk: bizony a mostani pénztári viszonyok olyanok, hogy egy, a főiskola kulturális misszióját szivén hordó ember kebelét aggodalommal tölti el, hogy ezek a nagy terhek miből fognak fedeztetni, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tanitó-képezde újból felállittatík. De azért nem oly aggasztó pénztári helyzetünk, s én abban a nézetben vagyok, hogy amint eddig tudtunk nehéz helyzetünkben találni forrást, [a melyből szükségeinket kielégítettük, jövőben is keresünk és reményiem, fogunk is találni. Hálás köszönettel adózom a komáromi érdekeltségnek azért a buzgóságért és áldozatkészségért, a melylyel az adományokat a főiskola érdekében összetudták hozni és fokozódik bennünk a nagyrabecsülés érzete, ha annak átengedhető részét át is engedik a