Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-09 / 15. szám
261 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 262 tői. — Szalafő birtokvételi ügyét illetőleg, ha teljesen lebonyolítva lesz, a szerződés jóváhagyására az elnökség hatalmaztatik fel. A körmendi gyülekezetben egyik templomszék peres ügyében beterjesztett felebbezés elejtetvéu, az elöljáróság határozata emeltetik érvényre, mivel a végzés a helyi viszonyok figyelembe vételével hozatott. — Végül miután a rábamellékí körben alulírott körlelkésznek s az egyházmegye 3 körében két-két lelkész temető lelkésznek kijelötetett, a rendkívüli közgyűlés véget ért. Körmend. Fülöp József. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. —K Komáromi remiiiisceutia 1840-ből. Márcziusban volt 1849-ben. Igen szeles, különben szép veröfényes napon, midőn délután az ostromlók lövege a szombatiutcza egyik házát meggyujtotta; arról a tiiz átment a Jókai házra, onnan pedig a viharszerü szél átvitte az átelleni soron levő református templomra, s annak a teteje szinte meggyuladt és le is égett. Csak itt közelben négyen vagyunk, a kik ennek a jelenetnek szemtanúi voltunk, de ott volt természetesen Komárom lakosságának akkor a czigánmezőre menekült s ott fabódékban, sátorokban és szabad ég alatt tanyázó nagy része, különösen a reformátusság, s az oltás körül sürgőtt-forgott, jajgatott; az osztrákok pedig annál erélyesebben és szaporábban eregették bombáikat, leginkább az oltás körül forgolódó tömeg közé vagy legalább czélul azt tűzve ki. Máskor is akárhányszor, de különösen ekkor történt, hogy bold. Nagy Mihály püspök és neje Thaly Ágnes asszony, úgy Szarka János előkelő egyháztag sokak előtt, a kik közül csak Molnár Lajost, Molnár Adámot, akkor nemzetőrségi segédtisztet, utóbb Komáromban kir. ügyészt (ezekre a „komáromi érdekeltség“ igen tisztelt komáromi idősebb tagjai bizonyára jói emlékeznek) említem meg, igy nyilatkoztak és kiáltottak fel: Bezzeg jó most, hogy a kollégiumot el nem hoztuk, most az is elpusztult volna, vagy elpusztulna. Ezek ugyan, a kikre névszeriht hivatkozom, már meghaltak, de ezt mondta akkor kivétel nélkül — a kik akkor fiatalok voltak, tegyék szivükre a kezüket és vallják be, ismerjék el — az egész református lakosság. Hanem hát persze ez már régen volt, talán nem is igaz, vagy a mi egyszer történt, az többé nem ismétlődhetik. Meg azután — mint a t. „világi tanácsbiró“ ur nagy bizton bátran mondja: „Komárom most már előre tolt erődökkel van és lesz megvédve“ minden golyó ellen. Ne adja Isten hogy szűz Komárom ismét ostromzár alá kerüljön, de a „tanácsbiró“ urnák ebben is, mint sok egyébben, a hol a reális élettel és annak körülményeivel kellene számolnia, (mindenesetre tiszteletre méltó) idealismusa és optimusmusa hasonlitliatlanul nagyobb mint a tájékozottsága. Mi úgy tudjuk, hogy Komáromnak csak a Duna jobb partján van két — a mai ágyuteclmikához mérve — nem is előretolt — erődje, az úgy nevezett homoksáncz, és a sziget felső farkán levő dunaparti kis erőd. Csallóköz felől semmi erőd, ha csak a lőporos tornyot nem veszik annak, az inkább veszedelem mint védelem, a Vágón túl nincs semmi újabb erőd. Akkor lehetne a mai messzehordó ágyuk ellen teljes védelemről és lehető biztosságról beszélni, ha akkora körben kerítenék erődök a, várost „a minőben azt p. Izsa, Hetéuy, O-Gyalla, Martos, Keszegfalva, Aranyos, a lovadi puszta, Ács, Csérn, Mocsa, Almás sat. körülveszik. Párizst körülbelül 23 erőd köríti és védi; legyen szives a t. „világi tanácsbiró“ ur valamelyik komáromi tüzértiszttől megkérdezni, mekkora terület az, a mit csak Páris körül bekerítenek. Azok azután biztos védelmet nyújtanak minden löveg ellen. Viszont legyen szives megkérdezni azt is, mekkora távolság volt az, a miről az angolok legutóbb Alexandriát még pedig hajókkal a tengeren maradva, egy 24 óra alatt messzevető bombáikkal romba döntötték. De meg mire valók a futó árkok? Ha egy komoly és erős ellenség ilyenekkel a várost, úgy a Duna jobb partján mint különösen Csallóköz és a Vág felől megközelíti, s azokba 20 - 30 bombavető mozsarat elhelyez, hol van az a második czigánymező a hová a lakosság — épületeivel — menekülhet? neadja Isten! különben ez csak reminiscentia akart lenni, és bizonyítéka annak, hogy ha már ijesztgetni kell közönségünket, az a perspestiva, a mit mi nyújtunk, sokkal komolyabb, reálisabb és megfontolandóbb mint az a mivel a t. „tanácsbiró“ ur ijesztegeti azon esetre, ha az tervükre és kívánságukra rá nem ,ál; bizonyitéka legalább is annak, hogy „szó“-t könnyű „szó“-val fölváltani, kivált ha a múltaknak kijózanító tés tanuságos tapasztalása áll mögöttünk. — A vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium közvetlen vezetése és felügyelete alatt nem álló középiskolák tanári nyugdíjintézete tárgyában összehívott értekezlet f. hó 8-án d. e. 11 órakor tartja ülését a nevezett ministerium nagy tanácsko/.ó termében. Ez értekezleten főiskolánkat a Cultusministerium által meghívott Szilágyi József főgymn. igazgató ur fogja képviselni. Adja Isten, hogy a nagy fontosságú ügy az intéző körök gyökeres nézetváltoztatása után a több oldalról érdekeltek teljes megelégedésére oldassék meg. — IVagy számok. Nincs veszedelmesebb egy nagyfoutosságu ügy eldöntésénél, mint tudva vagy öntudatlanul hamis adatokkal vezetni félre a döntésre hivatott tényezők ítéletét. A tudatos félrevezetést nem imputáljuk a a komáromi mozgalom vezető férfiainak, de hogy öntudatlanul a számadatok fölállításánál könyelmüen jártak el, arról tanúskodik a lapunkban is már többször bírálat alá vett régebbi memorandum, mint szintén a legutóbb kibocsátott névtelen emlékirat. Nem szóluuk arról, hogy most már 328000 f'rt helyett csak 201000 frt az, a mit a komáromi mozgalom állítólag „az egyházkerület szabad rendelkezésére bocsát,u s a melynek kamataival fedezni véli az évi most már 12000 frt deficziten felüi (!) a képezdei tanárok fizetését: nem szólunk arról, hogy a 600 növendék leapadt 400-ra, (minden osztályban 50-re, mintha az első osztályra csak annyian jelentkeznének, mint a VII. és Vll-ikra 1- nem szóluuk arról, hogy az egyházak terhének levételéről beszél az az emlékirat, mely a képezde felállítása czéljából az egyházakhoz fordul adományokért, — csak __________