Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-09 / 15. szám
263 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 264 arra a fenyegetésre teszünk nehány megjegyzést, hogy a komáromi benczés gimnázium kiegészítésével a pápai főgimnázium 65—70 református növendéket vesztene el. — Hát ha úgy volna is, ezt is a komáromi mozgalomnak köszönhetnénk, mert évekkel ezelőtt a benczés főapát kijelentette, hogy a rend nem emel Komáromban főgymnáziumot, s ha ez most mégis megtörténnék, úgy a főgimnáziumot tisztán csak az áthelyezés vezetői emelik föl, a kik, hogy a „Fölhívásában a katholikusokat sértő n}ilatkozatokat jóvá tegyék, a segélyt a benczés gimnázium részére is megszavaztatták. Tehát ha úgy volna is, ha 65—70 növendékkel apadna is gimnáziumunk növendékeinek létszáma, kit terhelne a felelősség ? 1 De szerencsére nincs úgy ! Mert kik maradnának el főgymnáziumunkbúl ? Nemde azon komárommegyeiek, a kik a 4 felső osztályt is Komáromban végezhetnék ? Volt pedig (a nyomtatott, tehát könynyen hozzáférhető Értesítők szerint) Komárommagyei (és barsmeggei!) a 4 felső osztályban 1887—88 tanévben 27, 1888-89. tanévben 25, 1889—90. tanévben 21; 1890-91. tanévről nincs adat, 1891—92. tanévben 18. Tehát ha ezek mind elmaradnának, (pedig a 4—5 Komárom városit kivéve, nem fognának elmaradni) akkor is legfölebb egy harmada maradna el annak a számnak, a mit a névtelen emlékirat emlit. Mire valók e nagy számok ? — Újabb adomány. Nagys. dr Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő úr, ki főiskolánk iránt való meleg jó indulatát már számos alkalommal kimutatta, s ki az iskola Pápán való megtartásának egyik legbuzgóbb előharczosa, most legközelebbi pápai tartózkodása alatt 500 forintot adományozott főiskolánk számára. S ezen nemes áldozatkészsége annál nagyobb tiszteletre és elismerésre méltó, mert nem is a mi hitsorsosaink közé tartozik. S épen napjainkban, mikor a felekezeti elfogultságnak annyi és oly szomorú jelenségeivel találkozunk, kettős tiszteletet érdemel a régi magyar erénynek, az egymás iránt való kölcsönös jó indulatnak és testvéri szeretetnek ily ragyogó példája. „Ha a kamatláb succezive csökkenik“. . . , A Rév-Komárom érdekében legutóbb szétküldött emlékirat szerzője maga sem tartja elégségesnek a komáromi ajánlatokat — 136000 frtot a nem kamatozó iskolaépületen kívül,— mert egy helyen azt Írja, hogy nem lesz baj „ha a kamatláb successive csökkenik11 De ép itt a bökkenő. A Pápán és vidékén kihelyezett 7 és 6%-os kölcsönök kamatlábának további csökkenéséről alig lehet szó, mert kis kölcsönt pénzintézeteknél ezen alul sehol sem lehet kapni, a minek egyéb okai közül elég lesz a következőre utalni: a takarékpénztárak betétkamatlába és az állampapírok kamatlába közt nagy a különbözet nem lehet, mert különben a betevők pénzüket állampapírba fektetnék. A betétkamatláb és kölcsön kamatlába között pedig, tekintve az adót, kezelési költségeket stb. legalább két százalék különbözetnek kell lenni, ha az intézet virágozni akar. így arra, hogy a Pápai takarékpénztárak 7 és 6°/„-on alul adjanak kölcsönöket s ezzel kényszerítsék a kerületi és főiskolai pénztárakat hasonlóra: nincs kilátás. Ellenben a kerületi és főiskolai pénztárnak Rév-Komáromba áthelyezése szükségszerüleg maga után vonja a Pápán és vidékén kihelyezett tőkék fölmondását, s akkor, mivel Komáromban az árvatár a maga óriási vagyonával szívesen ad a pénzintézetekénél olcsóbb kölcsönöket, s mivel a kimutatás szerint a komáromi pénzintézetek 100,000 frton felül hevertetnek készpénzt, a kerület kényszerítve lenne saját és a főiskola pénzét vagy takarékpénztárban helyezni el, vagy rajta 4%-os állampapírokat venni. Ez pedig oly évi differenciát okozna, melynek kipótlására s a pénztárak status-quojának fenntartására a komáromiaknak legalább még 100,000 frt tőkét kellene gyiijteniök s akkor is a kerület és a főiskola nem nyertek semmit. A ka. matláb tovább csökkenésétől tehát Pápán hosszú időkre nem kell tartanunk, mig az rohamosan bekövetkeznék az iskolának Rév-Komáromba áthelyezésével, végzetes jlökést adva úgy az egyházkerület, mint a főiskola pénzügyiegyensúlyának. — Sajnálattal konstatáljuk a nyíltságnak azon hiányát, melynek tulajdoníthatjuk azt, hogy sem lapunk, mely a komáromi mozgalomban teljesen pártatlan állást foglalt el, sem a kerületi közgyűlés pápai tagjai nem kapták meg a „komáromi mozgalomról“ czimü névtelen röpíratot. Ily fontos kérdésnél az ügynek csak javára válhatik az, ha az állítások objective megvizsgáltatnak s kellő értékükre redukáltatnak. A röpirat szerzője czélját nem érte el, mert mint mai számunk is mutatja, röpirata mégis ismertté lett nálunk is, és csak kedvezőtlen világításba helyezte az általa képviselt törekvéseket, mert jó ügy nek első ismertető jele — teljes nyíltság. — Gyászliir. Az érmelléki ev. ref. egyházmegye nagyérdemű esperese, Szőke János érmihályfalvi ev. ref. lelkész életének 65-ik évében jobb létre szenderült. Haláláról a buzgó szt. gyülekezet a következő jelentést adta ki: Az érmihályfalvai ev. ref. egyház, ennek nevében annak elöljárósága mély fájdalommal tudatja szeretett lelkipásztorának, a k. m. természet-tudományi társulat tagjának, nagytiszteletü Szőke Jánosnak, az érmelléki ev. ref. egyházmegye 13 éven át esperesének, miliályfalvai lelkészségének 39-ik, életének 65-ik évében történt gyászos elhuny tát. A megboldogult hült tetemei f. hó 5-én d. u. 2 órakor fognak ar mihályfalvai ev. ref. sirkertbe nyugalomra helyeztetni. Ér-Mihályfalva, 1893. április 3-án. Béke legyen porai felett. Az elhunytban Révész Kálmán kedves barátunk, Lapunk volt tulajdonos szerkesztője igen közeli, sokat emlegetett kedves rokonát gyászolja. Legyen könnyű a föld a buzgó esperes és szeretett lelki pásztor nyugvó porai felett! Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN. Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők. Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel, ny. Kis Tivadar.
