Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-08 / 2. szám

19

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

20

E támogatást, e pártfogást pedig annyivalinkább kérem, mert akkor, midőn a közóhajnak engedve, a kerületi közgyűlés ismert határozatával a lapot életre hivta, megindítása iránt megbízást adott, annak anyagi biztosítását illetőleg, szerény nézetem szerint, bizonyos mérvű — nem direct, de indirect — erkölcsi kötelezettséget vállalt.

S mégis mi történt?

Hálás készséggel ismerem el, hogy egyházkerületünk minden tiszteletre méltó elnöksége, a nagyérdemű esperesi kar, kedves lelkészatyánkfiai közül többen nemesen buzgólkodnak a lap érdekében. Javul is folytonosan a helyzet. Ennek daczára úgy áll mégis a dolog, hogy a lap kiadásából származott hiányt az 1891. évről a főiskolai tanári kar ügybuzgó áldozatkészsége íedezte, 1892. évről, miután a lap tulajdonommá lett, magamnak kell fizetnem ezen a czimen meglehetős összeget.

Ezt az áldozatot az egyházkerület közérdeke iránti önzetlen szeretetből az 1892. évet illetőleg szives készséggel hoztam meg; úgy gondolom azonban, hogy e szeretetnek nem képezi járulékát az, hogy a lap szerkesztésével együtt járó sok munka mellett még évről-évre jelentékeny anyagi áldozatot is hozzak.

Az előfizetési pénzek — egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt — valamint a lap küldése iránti megkeresések kedves barátom és főmunkatársam Borsos István tanár úrhoz küldendők, ki a lap anyagi ügyeinek ellátását szives volt ezutánra is magára vállalni.

Pápa, 1892. decz. 29.

Németh István.

felelősszerkesztő és lap tulajdonos.

szerint gondoskodva lesz arról is, hogy a nem rém. cath. vallásnak megfelelő vallási oktatásban részesüljenek s igy saját felekezetűk részére megtarthatók legyenek; mert ha az általános házi rend követelte külső formaságok révén a zsengekorn gyermekbe a rom. cath. vallás tanai csepegtetnek be, hiába való lesz a legékesebb szavú hitoktatónak atyai intelme, s hiába való lesz a törvénynek azon intézkedése is, hogy minden gyermek azon vallásban marad meg, melyben született s igy az árvaházból kilépése után ugyanazon egyház tagja fog maradni, melyhez eredetileg tartozott. Mert ily körülmények között eredeti vallását békónak fogja tekinteni és megtört lélekkel fog a társadalomba kibocsátatni az, a ki sem szülői, sem rokoni kebelre nem talál.

Nincsenek e sorok szánva arra, hogy az apácza nevelést kárhoztassák, sőt az ellen sincs szavunk, hogy protestáns szülők további kiképeztetés végett apácza zárdákba adják felserdültebb gyermekeiket, mert ezek a szülői háznál megtalálták a vallásos nevelés alapját s az anyai őrszem gondozza a serdülő gyermek érzelmeit, de ez mind hiányzik az árva gyermekeknél.

Ha tehát a felelős magyar királyi belügyminister az egylet működésének törvényszerű ellenőrzése közben azt látja, hogy valamely egylet alapszabályszerüleg kifejezett czéljától eltér vagy arra oly eszközöket alkalmaz, melyek az eredeti czél megvalósítását lehetetlenné teszik, mielőtt döntő határozatát érvényesítené, jó akaratú figyelmeztetéssel él, nem a viszály magvát hinti el, hanem inkább a béke biztosítására tesz jelentős lépést.

A kérdéses árvaház ügyében tett azon kezdeményezés, miszerint az egyleti vagyon, származásához képest, ketté választassék, nem — mint reá fogják — a kisebbségnek, hanem inkább a többségnek kedvez; mert a kisebbség óhaja nem az egylet szétválasztása, hanem a status quo fentartása volt, a többségnek pedig ez által lehetővé lesz téve az, hogy a saját felekezetbeli gyermekeket oly mó-A nagyváradi árvaház és a kormány ellenőrzési joga.

A biharmegyei nőegylet által fentartott nagyváradi árvaház kérdésében felmerült vitás ügyet némely fővárosi napi lap úgy tünteti fel, mint a katholikus és nem katliolikus felekezetek egymás elleni küzdelmét, holott ez csupán az egylet tagjainak az egyleti alapszabályokban biztosított jog érvényesítése. És hogy ezen kérdést mégis felekezeti lapban tárgyaljuk, tesszük ezt azért, hogy kimutassuk azt, miszerint a kormány ezen kérdésbe való bele szóllásával csak törvényes jogát gyakorolta, hivatásszerű kötelességét teljesítette, és hogy a felekezetek közötti viszályt nem csak hogy fel nem keltette, hanem éppen annak akarja elejét venni.

Az egyleti ügy hazánkban törvény által szabályozva nincs, de az ily irányú felügyeleti jog a kormány részére az állam fogalmában adva van, mert jogállamban meg nem engedhető az, hogy jóhiszeműsége mellett bár ki is csalódásnak kitéve legyen, annyival kevésbé nézhető el az, hogy egy szabályszerűen és a kormány jóváhagyása mellett alakult egyesület részére akár tagdíjakban, akár alapítványok és adományok czimén befolyt öszszegek az alapszabályokban foglalt czéljaiktól az esetleges többség egyoldalú akaratával elvonhatok legyenek.

A biharmegyei nőegylet kérdéses árva házát oly határozottan megjelölt czéllal alapította, hogy abban az árvák nem csak testileg nyerjenek ápolást, hanem egyszersmind azon vallás tanai szerint neveltessenek a társadalom és egyház érdekében, melyhez eredetileg tartoznak, oly intézkedés tehát, mely az eredeti czél intentiójával ellentétben áll, jóvá nem hagyható. Már pedig ha az intézet egészen apáczakezelésre bizatik, kétségtelen hogy ezen intézet továbbra csupán egy vallás felekezet czéljaira fog szolgálni és hiába valónak és gyakorlatilag kivihetetlennek fog bizonyulni azon elnöki kijelentés, mi