Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-01-08 / 2. szám

21

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP.

22

dón neveltethesse, a mely az ő kifejezett meggyőződése szerint arra legalkalmasabb.

Ezekből kétségtelen, hogy Hieronymi Károly belügyminister akkor, midőn a czélba vett alapszabály _ módosítással szemben a vétójog alkalmazása helyett modus vivendit keresett, nem kárhoztatandó, rhanem éppen a többség előtt elismerésre méltó dolgot cselekedett.

a társadalmi intézmények fejlesztésére és a közjótékonyság ápolására mi sem alkalmasabb mint az, ha a nagy közönségben azon tudat érlelődik meg, hogy a közintézetekre tett adományok mindenkor az alapítók intentiójának megfelelő czélokra fordittatnak és hogy azon az egyes intézmények vezetői önzetlenül buzgólkodnak, sőt e felett az állam kormánya is őrködik.

Egyházkerületünk közgyűlésének alkotó tagjai is a közel jövőben ehhez hasonló s nagyfontosságu kérdésben lesznek hivatva dönteni akkor, midőn a pápai egyház által alapított és részben ezen vidék alapítványai és adományaiból fentartott pápai főiskolának Komáromba való áthelyezése iránti kérelem kerül tárgyalás alá.

A pápai főiskola azon czélzattal alapittatott a pápai egyház által, hogy a tudományosság általános érdekei mellett ezen város és vidék oktatás ügyének is közvetlen szolgálatot tegyen; s a dunántúli ref. egyházkerület által azért fogadtatott el kerületi főiskolául éppen a pápai iskola, hogy mint a kerület geographiai központján levő tanoda, a kerület minden egyes vidékebeli növendékre nézve egyformán igénybe vehető forrása legyen az ismereteknek; sőt mióta a pápai collegium kerületi főiskola lett, a tett alapítványok és adományok mind azon határozott czélzattal vagy legalább is azon megnyugvással tetettek, hogy ezen tanintézet székhelyéül mindenkorra Pápa maradjon; mert tudjuk azt, hogy Komáromnak a főiskola áthelyezése iránti szándéka e század elejétől fogva mindig kísértett és pártokra oszolva tartotta a kerület közvéleményét és méltán várhatott áldozat készségét; mert lám a komáromiak és érdek társaik sohase hozták meg a kerület tantigyének oltárára azon áldozatokat, melyeket a főiskola áthelyezése esetére föltételesen kilátásba helyeztek.

Valamint a nagyváradi árvaház az apáczák vezetése alatt is alkalmas az árváknak testi nevelésére, de kizárja azt, hogy a nem kath. vallásnak saját egyházuk tanaiban kellő sikerrel oktattassanak, úgy a kerületi főiskola is akár Pápán marad, akár Komáromba helyeztetik át, a hazai tudományosságnak egyformán fog szolgálatot tenni, de az áthelyezés megtörténtével meg nehezitve, sőt sokakra nézve lehetetlenné lenne téve az, hogy a tudomány ezen forrásában az alapitó egyház tagjainak, ezen vidék lakóinak gyermekei s a kerület távolabb vidékén lakók részesülhessenek. Kétségtelen tehát az, hogy úgy a felekezetnélküliként alapított nagyváradi árvaháznak apáczák gondozása alá helyezése, valamint a Pápára alapított collegiumnak Komáromba való áthelyezése által az alapítók intentiója sértetnék meg és az eredeti czimen egybegyiilt vagyon illetéktelenül lenne idegen czélokra confiskálva.

De ne fessük tovább a még mindig elkerülhetni remélt sötétképeket. Hiszen még nem váltak testté a helyi

érdek sugalta frázisok igéi s méltán bizhatunk a mindeneket intéző gondviselés védelmében, hogy fel fogja tárni a csábképek valódi értékét az egyházkerület bölcsesége előtt, és hogy a mostani felekezetközi viszonyok között annyira kívánatos belső béke biztosítása czéljából is meg lesz hagyva a kerületi főiskola százados székhelyén.

Horváth Lajos.

A Faust-monda keletkezése s legrégibb prózai feldolgozásai *)•

Alig van nép, a melynek múltja annyi, költői tartalomban oly gazdag s a legrégibb időkig visszanyúló mondát tudna felmutatni, mint a germán nép s közelebbről ezen hatalmas néptörzs jelenleg legkiválóbb képviselői, a németek. A Nibelung-, Dietrich-, Gudrun-monda stb. örök becsű gyöngyei maradnak a germán népszellem alkotásainak.

Azon monda azonban, a melyre mély költői tartalmáért az a szerep jutott, hogy a modern német nemzet költőkirályának ihletett kezei között a német irodalom s alkotó szellem legkiválóbb képviselőjévé legyen, nem abból a beláthatlan múltból veszi hősét, amelynek alakjai a honkeresés s a létért való küzdelem nehéz harczaiban feltüntetett harczi vitézségek által lettek a művelődés első fokán álló nép nemzeti hőseivé. A Faust-monda — tartalmát és hősének szereplési idejét illetőleg is — újabb keletű, közelebbi vonatkozásban van a mai német néphez s az egész mai korszellemhez; — ezért közvetetlenebb a hatás is, melyet hősének egyénisége s tényei gyakorolnak, mint a sötét, elmosódó múlt óriási alakjai s ezek csodás tettei. S ez természetes is, mert az újabb keletű mondák hősei több speczifikus nemzeti vonást tüntetnek fel, mint a régebbiek, a melyek inkább a mytlios s a képzelet világának köréhez tartoznak. Ezt az igazságot bármelyikünk tapasztalhatja, ha régibb s újabb kori mondákat tartalmazó költői műveket olvas [a magyar irodalomból. Melyikünk ne olvasná például boldog merengéssel s büszke Önérzettel a világverő Attila, a honalapító Árpád s többi nemzeti hőseink, hősmondai alakjaink vitézi tetteit megéneklő költeményeket?! De nem közvetetlenebb lesz-e az élvezet, a melynek részeseivé leszünk, ha olvassuk a mi Aramjunk Toldiját? Amott néma áhítattal, imádattal határos tisztelettel áltunk meg a hősi kor ideális alakjai előtt, — itt kitárt karokkal sietünk keblünkre ölelni az ifjú, férfi s agg Toldit, mert egyénisége minden vonásának feltüntetésénél érezzük, hogy vérünkből való vér s csontunkból való csont.

Ez a körülmény tette Faustot is népszerűvé és általánosan kedveltté. A német irodalom első virágzási korában létrejött népies és mű-eposzok hősei: Siegfried, Hagen, Krimhild, Brunhild, Giulrun sib. — hősi erényeikkel szépen tüntették fel a hatalmas germán néptörzs régi. dicső múltját. De ezek azért nem ragadják meg úgy német olvasójuk lelkét, mint a 16-ik századbeli Faust-histo*) E dolgozatot szerző székfoglaló értekezése gyanánt olvasta fel a folyó tanév elején. Szerzkesztö.

2*