Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-02 / 14. szám
245 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 246 máglyát annak; de miután azt mondja, hogy én az 1. részben a hóról beszéltem, és nem a hidegséget tárgyaltam: kötelességem elmondani miért tettem azt. Jób 37. r. 8. v. ezt mondja: „az ő helyéből leszáll a forgószél, és az északi szélből a hidegség“. A zsoltáriró pedig — 141. zs. 17. v. igy szól: „ki a jeget darabokra fagyialja, melynek hidegségét ki állhatja meg? Ezen sz. irók nem magyarázzák meg: mi a hideg? csak a hideg által csinált változásokat adják elő. K. Tóth Kálmán is helyesen ezt mondja — II. fűz. 143. lap — egyházi beszédében: „micsoda az tulajdonképen, a mit hidegnek nevezünk, még egy halandó sem tudta fölfedezni, még egyetlen tudós szeme sem hatolt be a folyvást teremtő Isten titkos műhelyébe?“ Mióta élek, a mindenható Isten rendeléséből jővén el a tél, mindig éreztem a hideget, s olykor csikorgó, maró, dermesztő, f'agylaló hideget éreztem; de az én „sötétségemben“ soha nem tudtam kimagyarázni, hogy: „micsoda az tulajdonképen, a mit hidegnek nevezünk.“ Mivel tehát nem tudom tulajdonképen mi a hideg, azért szólottám a hóról; mert azt tudom és érzem, hogy az hideget áraszt, főként itt a Kárpátok lábainál. Sok évi tapasztalásom az, hogy, legalább nálunk, minél nagyobb a hó, annál nagyobb a hideg is; de ezt érzik, tudják hallgatóim is. Értem már olyan telet is, mikor kevés hó esett, és az is elolvadt; mert déli szél jött. Mihely azonban fordult a szél s északról jött: a száraz fagyok megrepesztették a földet, s az emberek igy szólották; „hideg ászéi, mert hóban hever.“ Ha Thury- Etele ur oly szerencsés, bogy érti Isten csodás dolgait: magyarázza meg —szépen kérem — „mi csoda az tulajdonképen, a mit hidegnek nevezünk! Magyarázatával nagy hasznot tesz nekem, és másoknak, A második részben, miután ezt olvasom Jób. 37. r. 6. v. hogy: „a tél minden embernek kezét bepecsétli, hogy házánál lásson munkáihoz“, nem szégyenlem, hogy hallgatóimat a téli munkásságra intettem; mert tudom, hogy a természet télen is csendesen munkálkodik, készíti a földet az uj terméshez; de én a munkaeszközöket nem specifikáltam, nem mondtam, hogy ezt vagy amazt készítsenek, bár úgy sem tettem volna hasztalan dolgot. És én meg vagyok győződve, hogy T. E. ur is télen nem a henyélésre, hanem a csendes munkálkodásra inti hallgatóit. A harmadik részről azt mondja, hogy egy gyenge poéma után ismét csak a hóról beszélek, pedig felmutattam az eszközöket, melyeknek használásával szivünket, lelkünket művelhetjük, tökéletesíthetjük, s lelki kincseket szerezhetünk. Azt is mundja Th. E. ur, hogy beszédem rövid. Ismertem egy öreg lelkészt, a ki hosszú egyházíbeszédeivel elidegenítette hallgatóit a templomtól, annyira, hogy kivált télen, alig 10—12 bundás ember volt a templomban; mert félt mindenki a láb megfagyástól. Én figyelni szoktam az időre, s télen röviden beszélek. Ezt kívánja a magam, s hallgatóim egészségi állapota. A bölcs szavait is igaznak tartom : „a sok beszédben fogyatkozás vagyon“. A hosszú egyházibeszéd télen a fázékony öregek és ifjaknak nem szolgál lelki épülésekre, nyárban pedig bölcsőként ringat álomra. Az én egyházibeszédem nem is rövid, ha csak „hebehurgya szelességgel“ nem mondja valaki. Imákkal eltart egy óráig. A mi azt illeti, hogy egyházibeszédem a II. füzet leggyengébb darabja: bátor vagyok kinyilatkoztatni, hogy itt a comparatio sántít; mert a hol leggyengébb van, kell lenni gyengének, és gyengébbnek, az pedig az ismertetésben nincs. Végül lelki s testi jók kívánása mellett nagyon óhajtom, hogy a „Kalászok III-ik füzetében olyan egyházíbeszédét olvashassam Th. E. urnák, hogy példányképül tehessem magam elé. • Molnár Sámuel. ref. lelkész. — Kossuth a polgári házasságról. A múlt héten Sepsi-Szentgyörgy városának 10 tagú küldöttsége járt Turinban, hogy nagy hazánkfiának a díszpolgári oklevelet átnyújtsa. Kossuth rendkívüli szívélyességgel és nyájassággal fogadta őket s mikor a mai egyházpolitikai kérdésekről jött elő a szó, úgy nyilatkozott, hogy a kötelező polgári házassággal egy uj alapköve lesz lerakva az egységes magyar államnak. Épen azért ennek megvalósulását minden jó hazafinak elő kell mozdítani. Az ellenzéki pártoknak is félre kellene tenni minden taktikázást s gyámolitanía kellene a kormányt, hogy e nagy dolgot megvalósíthassa. E nyilatkozat bizonyára nagy hatással lesz a két függetlenségi párt magatartására a polgári házassággal szemben; sőt befolyása ki fog hatni a magyar nép nagy tömegének gondolkozására és magatartására is. — Az országos protestáns tanáregyesület alakuló közgyűlését folyó hó 6-án tartja Debreczenben, mely gyűlésen főiskolánkat dr. Horváth József akadémiai és közigazgató úr fogja képviselni. Szívből üdvözöljük összegyűlendő tisztelt kartársainkat s kérünk Istentől áldást és sikert a tervbe vett nagy munkához. — Dr. Darányi Ignácz főiskolai gondnok ur főiskolánk ügyei iránti meleg érdeklődésének újabb tanúbizonyságát adta az által, hogy az ifjúság önmunkásságának emelése czéljából a theologiai önképzőkör, s az ifjúsági képzőtársulat részére 10—10 irtot volt kegyes küldeni két pályamunka jutalmazására. Fogadja szives adományáért hálás köszönetünket. — A veszprémi egyházmegye gyűléséről lapunk múlt számában hozott közleményre vonatkozólag a legilletékesebb helyről vettük a következő sorokat: „Nem 17-én tartotta az egyházmegye közgyűlését, hanem 21-én. Nem főtárgya volt a veszprémi pap választás, hanem csak egyik, igaz, hogy nagyon fontos és komoly tárgya. Nem a közgyűlés engedte oda fejlődni az ügyet, hogy a békés kibontakozás lehetősége nincs meg, hanem az egyház presbyteriuma. Már a jelöléskor ellentétbe helyezte ma
