Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-04-02 / 14. szám

247

DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP.

248

gát az egyház részéről választott bizottság a világos törvényekkel, nevezetesen azoknak 186-ik §-ával, a menynyiben mellőzésével az érdemesbeknek, olyan egyént erőlködött kijelöltetni (a 13 pályázó között), a ki még csak 3 hónapos rendes káplán volt, s exmissióban is csak a múlt évi október 30-án részesült, — és a jegyzőkönyv aláírását is megtagadta a miatti neheztelésében, hogy az egyházmegye jelölő bizottsága nem volt hajlandó az ő törvénybe ütköző kívánságukat teljesíteni. Megjegyzem^ hogy e biottságban a világos törvények tiszteletben tartásának egyik első hivatott őre is részt vett az egyház részéről elfoglalt törvényellenes állásponton. A jelölés február 2-án történt, a választás idejéül az esperes február 4-én küldött levelében február 28-át hozta javaslatba. Erre azt felelte a presbyterium, hogy e napot nem fogadhatja el, mert ily rövid idő alatt nem állíthatja össze a választóképes tagok névsorát, sok lévén az egyházi ádóhátralékosok száma, a kik végrehajtás végett a polgármesteri hivatalnak átadattak, s a leszámolásra hosszabb idő kell. Ki nem látja át, hogy ez olyan ürügy, melyet ha elfogadnánk, évek hosszú soráig, vagy örök időkig is el lehetne odázni a lelkész választást? Betelvén már a 196-ik §-ban megszabott határidő, nemcsak 3, hanem pár nap hijján 4 hónap is, az esperes a 192-ik §-t vette alkalmazásba, kitűzvén a választásra martius 13-ik napját. Ekkor is ellenszegült a presbyterium, s a templomi kihirdetés után — mint jkönyvi kivonattal tudatja, — nyomban kifüggesztett egy hirdetményt a templomajtóra, melyben közhírré tette, hogy nem lesz meg a választás martius 13-án sem. Az ügy ilyen állásában tett erről jelentést az esperes martius 21-én az e. megyei gyűlésnek. A gyűlés jogosítva volt a 192-ik § értelmében titkos szavazás utján rendelni be lelkészt, de az egyház főgondnokának azon kijelentésére, hogy 14 nap alatt készen lesznek a választó névsor összeírásával, elállt törvényben gyökerező joga érvényesítésétől.“

— Az iskola-áthelyezési mozgalom folyama alatt már többször találkoztunk azon sajnálatos jelenséggel, hogy a komáromi helyi érdekű lapok a főiskoláról tett nem mindenkor kellemes nyilatkozatokkal iparkodnak hangulatot kelteni, s érdekeiket védeni. így legközelébb a „Komáromi Közlöny“ vélt nagyot lendíthetni az ügyön az által, hogy beszél a főiskola hanyatlásáról, helyzetének tarthatatlanságáról stb. Szeretjük hinni, hogy mindezekről a komáromi mozgalomnak felekezetűnkhöz tartozó hivei vagy épen nem, vagy csak utólag nyernek értesülést, és azért ne vegyék rossz néven tőlünk azon szives kérelmet, hogy ezentúl szíveskedjenek kiterjeszteni az effélékre is becses figyelmüket s igy megakadályozni az említett Ízetlenségek ismétlődését. Egyébiránt úgy tartjuk, hogy az ilyesmik valódi mivoltának a megállapításánál is irányadó az, ami Péld. 20 r. 14. v.-ben Íratott meg.

— Az őrségi egyházmegye mártíus hó 22-én tartotta rendkívüli közgyűlését Körmenden, melynek lefolyásáról a tudósítást Lapunk legközelebbi száma hozza.

— Theologiai Ismeretek Tára. Hazai és külföldi források, főleg a Holtzmann- Zöppfel-féle Lexikon für Theologie und Kirchenwesen (2-ík kiadás) alapján Antal Gféza pápai főgymn. tanár, Berde Sándor nagy-enyedi theol. tanár, Józsa Zsigmond nagy-enyedi theol. tanár, Révész Kálmán kassai lelkész, volt theol. tanár és dr. Tüdős István theol. m.-tanár közreműködésével szerkesztette, Zovánvi Jenő theol. m. tanár, kolozsvári lelkész. I. Füzet Kolozsvárt. Horatsik János könyvkereskedése 1893. Előfizetés a teljes műre (12 füzet) 5 frt. Egyes füzetek ára 50 kr. Sokkal későbben kaptuk ezen, a theol. tudományok terén v aló működésnél nélkülözhetetlen segédeszköz első füzetét, hogysem érdemleges fejtegetésbe bocsátkozhatnánk. Addig is, mig ezt tehetjük, üdvözöljük e közhasznú vállalatot s a legmelegebben ajánljuk t. olvasóink szives pártfogásába.

— A babona. Azt hinné az ember, hogy ezen sokat, vagy mondjuk állandóan üldözött, de azért teljesen soha meg nem semmisíthető szónak megfelelő valósággal csak a keleti — vagy a Kelethez közelebb lakó népeknél találkozhatni. Pedig hát úgy ismerik azt a mi tudós jó szomszédaink, mint nálunk a legutolsó faluban. így p. o. majnai Frankfurtban történt a minapában, hogy a városi közgyűlésen egy képviselő az iránt tett kérdést, hogy miért hiányzik némely utczákon a 13-as házszám? S válaszul azt nyerte, hogy az építészeti bizottság némely háztulajdonosok kérelmének tett eleget az említett házszám elhagyásával, mert az illetők azon véleményben vannak, hogyha esetleg házukra az ominosus szám talál jőní, e miatt abba majd nem kapnak lakót. Midőn pedig az illető helytelenítette a magistratusnak a babona előmozdítására vezető eljárását, egymásután száltak síkra a nemes városi atyák a 13-as házszám elhagyása mellett, utalva Párizsra, ahol ez a szokás uralkodik ember emlékezete óta. No már ennél egy kicsit mi még is előbbre vagyunk- Mert mi még azt sem teszszük, a mit a körültekintő kissingeniek, kik már nen hagyják el a 13-as házszámot, a bérlakásoknál is fölirják a szoba fölé a 13-at, csakhogy ez a szoba azután rendszerint lomtár, vagy legkedvezőbb esetben ruhatár, mivelhogy nem akad olyan vakmerő halandó Kissingenben, aki lakásul venné föl a 13-as számú szobát.

Laptulajdonos és felelős szerkesztő: NÉMETH ISTVÁN.

Az előfizetési pénzek, megrendelések és reclamatiók BORSOS ISTVÁN főmunkatárs nevére czimzendők.

;

. . . I . ' • , f \ , >. .

Pápán, 1893. az ev. ref. főiskola betűivel, ny. Kis Tivadar.