Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1893-04-02 / 14. szám
243 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 mételten leendő mvgválasztása esetén esküt tenni mindannyiszor tartoznak; de minden bizonynyal nem azért maradt el a b.-somogyi esperes megválasztásánál az eskütétel, mintha a Körmendy Sándor lelkész ur által beterjesztett memorandum intermessója folytán „jónak látta volna azt esperes ur le nem tenni,“ vagy pedig — az őt oly impozáns többséggel megválasztott egyházmegye képviselete jÓDak látta „nem követelniHanem talán csakis azon intentional fogva, mivel Begedy esperes ur esperességi szolgálatának még nincs meg az egyházi törvénykönyv által kiszabott decenniuma. Annyi tény, hogy egyházmegyei gondnok ur, a közgyűlés egyhangú határozata értelmében, igy mondotta ki a határozatot: „miután B. J. lelkész urnák esperessé lett uj elválasztása, a meg nem szakított hivataloskodás folyamán — törvényeink értelmében, tőle uj esküt nem igényel: esperességi hivatalában megerősittetik s annak további viselésére felkéretik (jk. 3. p. a.) Egyébiránt, ha az egyházkerület úgy magyarázná a maga statútumát, mely szerint az uj eskütétel csakugyan követeltetik, — az nemcsak, hogy nem változtat a dolog lényegére vonatkozólag semmit, de még csak azon pfiffiikus minősítést sem vonhatná az egyházmegyére, hogy az magára nézve „interregnumot“ teremtett. Várjuk csak be nagy békességgel az egyházkerület esetleges intézkedését. S ha az az ujabbi esküt kívánná — az esperesi eskü letétele akkor sem lesz elkéső. A mi most már a beterjesztett Memorandumot illeti, igaz, hogy a kiváncsiakra nézve talán csiklandoztató lehetett az; de hogy annak valami nagyszámú aláírókat lehetett volna egyházmegyénkben megnyerni: ez — egészen a betű szerint vett szoros értelemben — nem egyéb, mint a helyzetnek nem ismerése vagy hangulatkelteni akarás. De im, nézze csak Ön „Somogyi.“ Ön ezt a hivatolt Memorandumot — nem is ismerheti; mert az egyházmegyei gondnok kezéből a jegyzőség kezébe, — onnét pedig az ügyiratok közé jött, a mint azt a közgyűlés minden tagja saját szemeivel is láthatta. Lehet, hogy a benyújtók közölhették Önnel a tartalmat — talán a memorandumot is, de hát akkor miért nem volt bátorsága azt alá is Írni, az aláirhatást maga részére is követelni, vagy legalább aláírni tudósítása alá a való nevét, —■ a mint az, ily sértési szándék íntentiójával készült közleménynél illett volna. A memorandumra egyébiránt megfelelt az egyházmegye gondnoka azzal, hogy: mivel az efféle beadványok és felszólalások törvényeinkkel és ügyviteli szabályrendeleteinkkel ellentétben állanak; mivel továbbá az alkotmányos igazgatást lehetetlenítené, ha egy törvényesen lefolyt választást ilyen memorandum]éle irattal felfüggeszteni vagy megakadályozni lehetne s mivel ily eljárást precedensül létesíteni az egyházmegye nem akarhat: (jk. 3. p. a.) a beadványt egyszerűen tudomásul veszi. Készemről . .. elmerengtem K. S. lelkész ur felszóllamlásakor, s nem láthatván többet a memorandum benyújtásában sem, mint a mennyit annak benyújtásában csakugyan látni lehet: eszembe ötlött Szász Károly püspökjeiöitségi programmbeszédéböl azon alábbi idézet, melyet 1883 évben, — épen Körmendy Sándor ur esperessége idején jegyeztem fel magamnak. Nem tudom ismeri-e „Somogyi“ ? Olvasta-e ? Tud-e róla ? a mint felteszem, hogy tuduia kell. „Nem az elvek harczától, nem a tisztességes s alkotmányos ellenzéktől félek — Mondta a püspökjelölt ur — Elvek harczának lenni kell, bár ez is egészen más kinézésű az egyházi, mint a politikai téren; ellenzéknek lenni kell, bár az sem szokott legalább pártként szervezkedni és sorakozni egy házi életünk küzdő téréin, mint a politikáin. Nekünk egyes kérdésekben eltérő, talán ellentétes nézetek mellett is, szeretettel, költsönös bizalommal kell ügyeinket intéznünk. Az egyház hajója külső viharokat kiállhat — mint kiállott századokon át s ha kell kiáltaná ezután is, de ha belső szakadástól recsegnek bordái, jaj neki! el kell sülyednie.“ Bizony úgy! Az egyházi élet terepén — harczolni csak a szeretet fegyverével lehet. És ... ? Hogy mi nem azzal harczolunk, azt nemcsak a szemmel látható költsönös elhidegülés tanúsítja, de köztársadalmi életünk azon jól látható hanyatlása is, mely a „testvérek“-ben csak érdekellenfélt ismer. . ................................................................... Ki kell még másokat is „Somogyi“ tudósításából igazítani. Nevezetesen: hogy nem két tanitóválasztást erősítettünk bizony meg, hanem csak egyet, mert a másikban már, — épen a közgyűlés intézkedésére, — folyik is a vizsgálat. A slavoniai missiótelepek egyházlátogatása rendszerint a nyári időszak folyamán történik; ■— tehát „Somogyi“ ide vonatkozó reflexiói is nem a helyzet körülményeit hanem az ő saját intentióit érintik. Oppositio ! Oppositio — a végsőkig. Fiume egyházlátogatása mulasztásaiért pedig — talán — a felsőbb egyházi fórumok is felelhetnének ! . . . . Gyöngyösmelléken fenyegethettek talán unitarismussal, de — a mennyire ismerjük az ottani híveket, — biztosan mondhatjuk, hogy azok közül még az öreg Új bácsi sem térne át, pedig Ö az, ki legmérgesebben haragszik. Abban egyet értünk „Somogyiéval mindnyájan, hogy „Csurgó jó testvére kiván lenni Pápának,“ — sőt a komáromiaknak is. Bár „Somogyi“ is értene mivelünk egyet, legalább abban, hogy máskor úgy Írja meg tudósításait, hogy azokból ki ne rijjon többé Sakespeare Learjának ama jellemző mondása: a min örülnie kelle, bántalmára volt. Barakonyi Kristóf egy hm. főjegyző. Válasz Thury Etele urnák. E becses lap 11-ik számában Thury Etele ur „Kalászok az élet kenyeréhez“ II. füzetében megjelent egyh. beszédeket ismertetvén, az én egyházi beszédemet különösen figyelmére méltatta, s azt Szikszai szavai után „rövid és együgyü“ egyházi beszédnek jelentette ki. Nem akarok egyházi beszédem védelmére szót emelni; mert tudom azt, hogy ahány az ember, annyiféle gondolkozás módja is, és ha egyik secundába ponál egyházi beszédemért mint hajdan Petőfit egy proíessora, a másik nem készít
