Dunántúli Protestáns Lap, 1893 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1893-03-19 / 12. szám

201 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 202 pedig- az ügybuzgó és tevékeny mission, s.-lelkész Sere­gély Dezső az egyházmegye nagyobb és a magyar-alföld gazdagabb egyházaiban tartandó predikátióival Ígért ösz­­szegyiijteni e nagy hivatásu végvárunknak megerősítésére. Majd a slavon-horvátországi missio mizériái tárgyal­tattak, azon jelentések alapján, melyeket esperes ur, saj­nos, kánon visita mellőzésével szerzett be. A derék ügybuzgó verőcze- trezovácz-vidéki missio­­narius Novotny dombói lelkész jelentése, mint mindig, úgy most is, gondos felügyelet és utánnézést tanusit, kilátásba helyezve a magyar érzelmű gróf Jankovics A. trezováczi nagybirtokos áldozatával, egy magyar nyelvű ev. ref. is­kola fölállítását Trezováczon. A daruvári miss, lelkész Moor P. a Horvát-Slavon- Dalmát területre s Bosznia és Herczegovinára ref. tábori lelkésznek neveztetvén ki, állomása, — tekintettel a da­ruvári miss, egyház tetemes adósságára, — a szomszédos brekinszkai miss, lelkész gondozására bízatott, a lelkész lak pedig 250 frt évi haszonbérért kiadatott, az adóssá­gok törlesztése czéljából, azon reménynyel, hogy a kon­­vent, a miss, lelkész évi dotációját ezen interim alatt sem fogja megvonni, hogy igy az adósság mielőbb törlesz­tetvén, a lelkész lak rendeltetésének visszaadathassék. -f- Fájdalom, az egyetlen brekinszkai felekezeti magyar nyelvű iskolánkat is bezáratta a politikai hatóság, állítólag, — mert a horvát nyelvű átiratok a fordítónál lévén, nem ál­lottak rendelkezésünkre, — a miatt, hogy tanítónk sem a kötelezetten tanítandó horvát nyelv tanítása szempontjá­ból, sem pedagógiai tekintetekből nem felelt meg a kö­vetelményeknek. Fiume K.-Moraviczán fiókegyházat rendezett. Vájjon mikor lát már a 4 év óta meg nem látogatott Fiume, e legfontosabb, leghivatásosabb missio pontunk, esperest kán. visitatiót ? 'A csurgói főgymn. ügyei jöttek még tárgyalás alá, örvendetesen értesülvén az egyházmegye, hogy a derék város hajlandó legszebb közterét a főgymn. birtokában levő, nekiök szükséges, megfelelő területért cserébe adni az újból építendő főgymnasium számára, minek folytán a mostani derék épület internátussá lenne alakítható, mi újabb lendületet biztosítana a főgymn. jövőjének. — Az egyetlen lelkes éljen, mi a közgyűlésen elhangzott, ífj. Csorba E. azon kijelentését illette, mely szerint az ő igazgatása alatti somogymegyei takarékpénztár ez évben is 100 frtot szavazott meg a cs.-i főgymn. újbóli épitése czéljaira. Elhatároztatott, hogy a felvirágzott főgymn. túlnépe­sedésének gátvettessék, miután parallel osztályok állítá­sához nincs erőnk, az által, hogy egy-egy osztályba 50 növendéknél több ne vétessék föl. Ne féltse tehát Komá­rom Csurgótól Pápát. Csurgó jó testvére kíván lenni Pá­pának mindenkorra. Fájó szívvel vettük azonban az igazgató tanács azon kijelentését, hogy az állammal kötött szerződés contem­­plálása óta annyira növekedett a főgymn. szükséglete, — különösen a görög pótló tanfolyam fölállítása folytán, — hogy magasabb állami dotátióért kell lépést tenni s mégis a íőtiszt. egyházkerület indokoltnak találta az 500 frt segélynek, — ami pedig Maróti számítása szerint, a belső­somogyi egyházakra esedékes államsegélyből vétetik el,—­­a csurgói főgymnasiumtól megvonását. Utoljára legkisebb és legszegényebb egyházunk Gy. mellék, sajátszerü azon panaszos ügye tárgy altatott, hogy az egyház hire, tudta és befolyása nélkül, sőt ellenükre és költségükre esperesi protectióval funditus uj paplakot épitetett uj lelkészük Begedy L. ur, ami miatt az ottani hívek is unitarismussal fenyegetőznek. Csorba Ede tapin­tatos helyszíni eljárásának azonban reméljük sikerülni fog a híveket is, mint már a presbytereket sikerűit, megnyug­tatni. Végül t. bíróságra megválasztott Körmendy S. ra­bivá tálának esküvel leendő elfogadására hivatott föl, amit azonban, — megköszönve az iránta nyilvánult kitünteti bizalmat, tekintettel arra, hogy az uj zsinati törvények a tanácsbirót a közigazgatási kormányzatnak is részesévé teszik, ő pedig e téren esperes úrral szolidáritásban ellen­tétes elvei és irányánál fogva nem állhat, a közgyűlés rokonszenv nyilvánításai daczára sem fogadott el. Somogyi. TÁ&iKMá» A pápai ref. egyház veszedelme 1752. Midőn a pápai főiskola ellen saját hítsorsosaínk in­téznek támadást, nem időszerűtlen megemlékezni arról, hogy ezelőtt közel másfél századdal a r. hath, egyház hatalmasai zárták be Pápán az Isten házának és a má­zsák hajlékának ajtait. Az egyház romlását igy irta le egy szemtanú „Szokolay János egy Tóth Ferenczbez in­tézett levelében.“ Az 1752-diki esztendőben áldozó csü­törtök Dapját megelőző szerda napon a pápai reformata szent ekléssia, mind templomától, mind iskolájától, lelki tanítójától és az egész tanuló ifjúságtól egészen megúsz­tatott. Egy szóval az egész isteni tisztelet példanélkül való kegyetlenséggel eltöröltetett. Én is az akkori colle­­giumbeli tanuló ifjúságnak vagy deákságnak egyik tagja lévén jelen voltam azon kegyetlen üldözésnek tüzében, oeconomusi hivatalt viselvén, úgy mint a kinél énnálam szoktanak éppen akkor a templom ajtainak, mind pedig az iskolának kulcsai (állani). Akkoron a nemes vármegyének gyűlése lévén, még pedig a várban, az hova az egész reformátusi nemesség citáltatván, bézárattatott. A közönséges nép pedig — külső mezei dolgára kívánatos jó napok szolgálván— mind ki­takarodott két kézi munkájának folytatására, mivel még csak elménkbe sem ötlött, hogy csak valahára is az ül­dözésnek azon megemésztő tüze által menjen rajtunk. A vármegye gyűlése elkezdődvén, a királyi paran­csolat elölvétetődvén, mindeneknek tudtára adatott, hogy az naptól fogva a pápai reformata ekléssia mindenféle is­tenitiszteletnek módjától megfosztatván, egészlen töröltes­sék és pusztittassék el iskolájával együtt. Melyet megért­vén akkori nagyérdemű curatorunk nemzetes Torkos Já­nos ur, megrettenvén — bátor bérekesztett lévén a várban — még is talált módot magának a kijövetelre, hogy mentül

Next

/
Thumbnails
Contents